A+ A-

Emmanuelle 2. fejezet - A Paradicsom zöldellő fája

A fekete mozaikcsempével kirakott, rózsavizes medence, amelyben Emmanuelle a bokáját áztatta, a Bangkoki Királyi Sport Club tulajdonát képezte. A klub férfi tagjaihoz tartozó feleségek és lányok szombat és vasárnap délután a lóversenytér mázsálójánál áttetsző ruhákban mutogatták combjukat és mellüket, ugyanezt ruhátlanul pedig a hét többi napján, a medence mellett. - Egy fiatal nő vitte a szót, akinek a teste fiatal kancáéra emlékeztetett; Emmanuelle mellett feküdt, hason, összefont karjára hajtva a fejét (Emmanuelle combját időnként megcsiklandozta rövid haja); a nő izmai a napon vörös ceruzarajznak tűntek rézszínű bőre alatt. Jókedvű nevetése visszhangot vert a víz felszínén. Hangjának szépsége felöltöztette pucér-bizalmas közléseit.
- Gilbert kötelességének érzi, hogy a Kalóz-on rendezett buli óta a sértődöttet játssza. Az a bűnöm, hogy három éjszakát a családi fészektől távol töltöttem. Az sem vigasztalja, hogy a negyedik este illedelmesen hazamentem - mert, sajnos, a Kalóz kifutott!
Emmanuelle tudta, hogy a nőt Ariane-nak hívják, de Saynes grófnak, a francia követségi titkárnak a felesége, és huszonhat éves.
- Mi ütött a férjedbe? - érdeklődött egy másik nő, aki piros vászon napágyon fésülgette O nevű, mindenbe beletörődött kutyáját. - Megváltoztatta az elveit?
- Nem az ellen van kifogása, hogy a parancsnok kabinjában töltöttem ezt a három éjszakát, hanem hogy nem szóltam neki előre. Úgy érzi, nevetségessé tette magát, mindenütt keresett, még a rendőrséget is értesítette.
A nők dongtak. Fakírszenvtelenséggel nyúltak el az átforrósodott kőlapokon (hozzáedződtek már a süléshez), égő húsból csillagot formálva a hason fekvő Ariane és az üldögélő Emmanuelle körül. Ez utóbbi inkább hallgatta, mint nézte őket; a langyos vízen a lába körül tükröződő visszfények pillanatnyilag jobban érdekelték, mint a barnára sült testek látványa.
- Mért, mit képzelt, hol vagy? Rém nehéz volt kitalálni!
- Végre valami szórakozás ebben az országban!
- Tényleg kitalálhatta volna, tekintettel arra, hogy a fedélzeten rendezett ünnepség végén saját bevallása szerint akkor látott utoljára, amikor egy szál semmiben két rettenthetetlen matróz között álltam, akiken látszott az elhatározás, hogy sorsot vetnek a ruháimra.
- És megtették?
- Hát tudom én?
Félig fölemelkedett fektéből, hogy Emmanuelle-re nézzen. Emmanuelle megint megcsodálta azt az agyafúrtságot és hanyag eleganciát, amellyel ezek az égetett agyagfiguráknak látszó fürdőző nők megoldották a hátukon melltartójuk zsinórját, nehogy - úgymond - fehér csík maradjon a lesült bőrükön, valójában pedig azért, hogy a melltartó szabadon engedhessen a nehézségi erőnek, amikor látszólag önfeledten felkönyökölnek, hogy üdvözöljenek egy éppen arra haladó ismerőst.
- Kedvesem - jelentette ki Ariane -, elszalasztottá az évszázad alkalmát. Mert Bangkokban - mint azt nemrégiben Chouffie megjegyezte - egy évszázad nem szül két alkalmat. Egy kis hadihajó vagy inkább kávédaráló kötött ki itt a múlt hét végén, azzal az ürüggyel, hogy a sziámi haditengerészetnél tisztelegjen, vagy mit tudom én, mit csináljon. Ezt látnia kellett volna! A legénység - csupa kecskelábú! A parancsnok - dionüszoszi! Három napon át folyt az evés, ivás, tánc - meg a miegymás!
A körülötte heverő fiatal francia nők szemérmetlensége, fesztelensége és hangos nevetése félénkké tette Emmanuelle-t: csodálkozva állapította meg, hogy ő, a párizsi nő minden tapasztalatával együtt is, szende kisleány ebben a gátlástalan társaságban. E hontalan nők dologtalan élete és fényűzése mellett eltörpült minden henyeség s Auteuil és Passy minden gazdagsága. A tétlenségüket nagy intenzitással, parádésan élték meg, sosem tettek kitérőt, s nem tartottak szünetet, így jelezték látványosan, hogy az egymást követő napok végtelen során át nincs más dolguk, bármilyen is a helyzetük, koruk, küllemük és társadalmi állásuk, mint hogy csábítsanak és hagyják magukat elcsábítani.
Az egyik nő, akinek vörösesbarna, dús sörénye a csípőjét verte, hanyagul fölállt, és a medence széléhez sétált; megállt terpeszben, nyújtózott és ásított. Emmanuelle tekintete hirtelen figyelmessé vált: a fehér bikini lábközi sávja olyan keskeny volt, mint egy cipőpertli, s csomókban bukkant ki alóla a vörös nő naptól kiszítt oroszlánszőrzete, s láthatóvá vált nemi szervének két inas párkánya is egy erős, edzett nemi szervé, amelynek szemérmetlenségét a fiatal arc üdesége és bájos vonásai még jobban kiemelték.
- Nem hülye ez a Jean - jelentette ki. - Megvárta, amíg a Kalóz elmegy, és csak azután hozatta ide a feleségét.
- Kár pedig - mondta Ariane, őszinte sajnálkozással. Őrületes sikere lett volna.
- De miért gondolta, hogy Emmanuelle nagyobb biztonságban van Párizsban? - kajánkodott az egyik félmeztelen lány. - Nyilván ott sem hevert parlagon.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.7 pont (20 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#4 A57L 2014. 04. 16. szerda 07:51
Elég jó írás.
#3 Bikmakkocska 2013. 02. 2. szombat 15:14
Piszok jó, bár túl bőbeszédű.
#2 Shavo 2011. 10. 6. csütörtök 00:40
Nem rossz.
#1 Törté-Net 2011. 10. 6. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?