A+ A-

Mesélj valami izgatót! 3. rész

Fordítás Brodosis nyomán
Wandán volt a sor, legközelebb ő kezdeményezte a "mesélést". Megkérdezte, megkaptam - e a küldeményt. Mondtam, hogy igen, és elmondtam neki az egészet, hogy miken járt az eszem, mit csináltam, miközben újra jót élveztünk. Imádta. Egyre perverzebbé váltunk. Az igazat megvallva megint elhangzott a gyönyöre csúcsán, hogy átmennék - e hozzá egy jót... Elmeséltem neki, mennyire jobban élvezném a puncija illatát közelről; hogyan nyalnám ki az élvező puncijának nedveit... Egyszerre mentünk el újra; én a piros tangával az arcomban, a pamutbetéttel pont az arcom előtt. Azt mondta, küld újabbakat, de én is viszonozhatnám valamivel... hmmmm...
Pár nap múlva támadt egy ötletem. Vettem egy Polaroid fényképezőgépet, és csináltam két csomagnyi képet a farkamról. Lankadtan, mereven, félkeményen; ahogy az alsómból dudorodik, kilóg a boxeremből, és teljesen pucéran a kezemben, mintha éppen verném; amint kifröccsem a spermám; bármilyen pózban, ami akkor az eszembe jutott. A végén még egy csomagnyit elkattingattam arról, hogyan élvezek az ajándék bugyikra; végül már teljesen beterítettem őket a gecimmel. Nem mertem a postára bízni a képeket, így beszkenneltem az egészet, és e - mailben küldtem el neki belőlük párat mutatóba. Nagyot dobbant a szívem, mikor a "Send" - re klikkeltem...
Másnap Wanda hagyott egy üzenetet a rögzítőmön, hogy amint tudom, hívjam őt fel. Megtettem.
"Helló Walt... hogy vagy?" kérdezte suttogó hangon.
"Jól, Wanda. Mi a helyzet? Senki nincs nálad, igaz? Beszélhetünk?"
"Persze. Istenem... Walt... csak nem tudom magamban tartani... annyira nagy! Még Tomiénál is nagyobbnak látszik! Tényleg ilyen hatalmas?"
Belepirultam a büszkeségbe. Az igazság, hogy majdnem húsz centi ha teljesen merev, és a vastagsága sem kismiska. "Hát, mit mondjak... tetszett?" Már a gondolatra is felállt a farkam, ahogy elképzeltem, Wanda éppen őt nézegeti a fényképen. Attól, hogy felizgatja őt a látvány, átkozottul kemény lett...
"Hogy tetszett - e? Most is csinálom, Walt. Simogatom a puncim... hhhhh... nem tudtam, hogy... a farkad ekkora... Ma már kétszer is masztiztam, Walter. Kinyomtattam a képeket, és azóta... én csak... Ohhhh. "
Wanda nem is kérdezte, csatlakozok - e hozzá ebben a körben. Csak beszélt a farkamról, egész idő alatt egyetlen mondattal küszködve. Hamarosan jó is lett neki... Majd kérte, küldjek neki további képeket. Egészen tűzbe jött, mikor megtudta, van még tartalékban. "Még jobbak, mint amiket eddig láttál" - mondtam neki.
"Istenem... most azonnal küldd el őket... "
"Hát így állunk, én kicsi ártatlan hugicám... " Odavan a farokért! Az ÉN farkamért! Küldtem neki hármat az extrémek közül; az egyiken éppen a bugyijába lövöm a gizmót. Az éjszaka hátralevő részében megpróbáltam elképzelni, mit művel Wanda, miközben a képen levő bránerem bámulja. Felizgatott a köztünk kialakult leplezetlen perverzió; teljesen a rabjává lettem, és alig tudtam kivárni titkos kalandunk következő folytatását.
Egy újabb csomag Wandától; ebben egy vastag, hússzínű műfarok volt. Amint kinyitottam a dobozt, megéreztem húgom puncijának felém áradó, súlyos aromáját... és a cetli mellette: "Ez is szép, de én jobban szeretem az igazit!" Aláírás: egy kis szívecske.
Az istenit! Mire várok még mindig? Nem azt akartam - e eddig is tudni, hogy blöfföl - e, vagy komolyan gondolja? Aztán ráébredtem, hogy igazán az foglalkozhat, hogyan tudnék alkalmat találni arra, hogy megdugjam a gyönyörű hugicám.
Miután végre bevallottam magamnak, mennyire vágyom erre, bizonyosságot akartam szerezni bármi áron: csak izgatni akart, mikor arról beszélt, hogy dugunk, meg leszopna; igazak voltak - e kérlelései, hogy jöjjek át gyorsan, és keféljem meg; és az utolsó üzenet; vajon komolyan gondolta? Nagyon rázós gondolat, de már túl voltam mindenen, nem tehettem róla. Legközelebb, mikor én leszek a soros, kiugratom a nyulat a bokorból.
Ez a "legközelebb" a jövő hét vége felé jött el. Wanda mindig pénteken volt szabad. Úgy tervezte, ma a szüleink lakására vigyáz. Erre az alkalomra átirányítottam a hívást a maroktelefonomra. A kocsim csak pár saroknyira volt Apáék házától. Most már mobil voltam...
"Helló. " Próbáltam nem túl sóvár hangot megütni; reméltem, hogy kis tervem nem mond csődöt az idegszálaim miatt. Csak a vonali zaj hallatszott.
"Szia. Tökéletes időzítés, vártam már a percet... Mi van a telefonoddal?"
"Ó, semmi gáz, csak a másikat emeltem fel. Minden rendben? Mesélj valami izgatót!"
"Rendicsek. Miről szeretnél hallani?" Hosszú, vastag farkam máris megmozdult húgom hangjának hallatán.
"Hát, nem is tudom... " Szerettem volna minél rövidebbre fogni a mondókám, remélve, hogy nem jön rá: nem otthonról hívom. "Mesélj a múltkori küldeményről! Tudod, mennyire megleptél vele... ?"
"Azt is akartam... " - válaszolta Wanda pajkosan. "Szóval tényleg meglepődtél?"
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.47 pont (62 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#3 deajk2008 2016. 09. 17. szombat 08:26
jó lett és imádom a masztit és folytasd... 8p
#2 Teknősbika 2011. 09. 15. csütörtök 01:26
ki az a barom, aki erre első szavazóként 1 pontot adott?
#1 Törté-Net 2011. 09. 15. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?