A férfivá válás rögös útján 1. rész

Életem egyik legfurább napja volt ez, amikor minden elkezdődött, egy nagyon szép és mégis borzalmas nap. Bár ennek megítélése eléggé nehéz dolog. Meguntam mindent és csak egyedül akartam lenni semmi több. A parkba érve csak simán elfoglaltam egy padot mintha csak az én váram lenne. Kényelmesen elnyúltam a padon és rágyújtottam egy cigire, melyet nem is olyan rég szereztem. Nem volt nagy ügy, mivel elég idősnek látszottam már ahhoz, hogy simán kapjak cigit a boltban, főleg ha nem ismertek és nem is nagyon szokták elkérni a személyimet. Mély slukkokkal égettem a kis nikotin rudat és nagyon jól esett, főleg az a gondolat, hogy minden egyes lélegzettel közelebb kerülök ennek a vacak életnek a végéhez. Ez az érzés megnyugvással töltött el. Kényelmesen elmerültem a gondolataimban, egy újabb mély és káros lélegzethez emeltem a kezem mikor, nem éreztem az újaim között a cigit.
– A fenne! – engedtem el egy csendes kis káromkodást
Gyorsan fel nyíltak a szemeim és előre dőlve kerestem a földön az elejtett cigimet.
– Bocs csak nagyon kellett már egy bagó.

A hang irányába fordítottam a fejem és megláttam őt. Ott ált mellettem valaki. Első ránézésre nem is ismertem fel, majd némi koncentrálás és gondolkodás után vettem csak észre, kire is nézek fel éppen. Az egyik osztálytársam volt az, aki a tipikus szép lányok közé tartozott és nem is nagyon vett engem észre soha.
– Remek – nyugtáztam egy gyors szájhúzással – már itt sincs nyugalmam tőletek cicababáktól.
– Mi a gond, baj, hogy látsz Péter? – kérdezte, miközben mélyet szívott a cigibe-
– Nem csak még itt is utolér az életem Erika. Hát ilyen nincs!
– A sulival van bajod vagy velem? – és újra mélyet szívott a cigibe.

Egy pillanatra leengedtem a tekintetemet, nem tudtam mit is válaszoljak. Nem is tudatosult bennem igazán, hogy mennyire néztem lefelé. Azon gondolkodtam mit is válaszoljak, de eközben nem kívántam a szemébe nézni. Csak nehéz és lassan cammogó másodpercek után vettem csak észre hol is ált meg e tekintetem és ekkor tudatosult bennem milyen látvány is tárul éppen elém. Pontosan a mélyen kivágott zöld ruhájának legszebb részét figyeltem teljesen elbambulva, tudtam mit látok, de már csak elkápráztatott a látvány. Azok a formás mellek pont ott voltak tőlem egy karnyújtásnyira. És hihetetlen látványt nyújtottak abban a feszes kis topban melyből csak még jobban kiemelte az alakjukat a melltartó sötét fekete csipkézete.
– Csak nem elbambultál?