A+ A-

Kétéves kalandunk 3. rész

Hideg napok következtek. Az addigi enyhe, kellemes napokat felváltotta a zord, szeles időjárás, az eső csak úgy csípte az ember kézfejét, és hangosan kopogtatta az esőkabátot. Előkerültek a meleg, vastag göncök, pulóverek, béléses kabátok és sapkák. Sosem szerettem az ennyire hideg időjárást, legfőképpen, ha még hó sem párosult mellébe, hanem eső és viharos szél. Testvérkém sem volt így másképp, amikor hidegre váltott az idő, volt, hogy csak étkezéseknél láttam, mert mindketten elbújtunk a mi saját birodalmunkba. Gondolom, amikor már megunta a játékbabáit, néha-néha átjött, és építőkockáztunk egyet, vagy éppen dominóztunk, rengeteg dominónk volt. Óriási erődítményeket építettem, amelyek szinte épp, hogy nem dőltek össze az instabilan összetákolt darabkákkal, és amelyeket a gonosz robotoktól meg kellett védeni. Húgocskám mindig egy-egy passzos, vékony anyagú, otthoni mászkálásra szánt nadrágban szállásozott a szobámban. Mindig kifigyeltem, hogy visel-e a nadrág alatt valamit, és több alkalommal is láttam, hogy bizony a nadrág alá nem húzott bugyit, mert az alsójának sehol sem leltem a széleit, körvonalait. Izgatott a dolog, és az erődítmények építésének közepette, alkalomadtán is véletlenül - akarva - hozzáértem a feszes fenekéhez. A selymes anyagon végig simultak ujjaim, és mintha csak örökkévalóságig tartottak volna ezek a pillanatok. Amikor testvérkém éppen útban volt a fiókoknál, akkor pedig spontán egy kétkezes fenékfogással tessékeltem odébb. A fehér pólója simaságát pedig két apró dombocska bökte. Nagyon kellemesen teltek a délutánok, míg magunkra maradtunk, ám az építőjátékozás az idő múlásával átfordult egy másfajta játékba. Két hatalmas tornyot kellett megépíteni 5 perc alatt, és akié hamarább összedől, annak le kell vennie magáról egy ruhadarabot. Testvérkém bizonytalankodott kissé, majd erőt vett magán, és csípőre tett kézzel kijelentette:
- Márpedig én fogok nyerni, és én foglak ma pucéran látni.
- Te most viccelsz? Soha sem fogsz megverni toronyépítésben - kacagtam hangosan.
Hahotázásomat követően törökülésbe lecsücsült, és neki is látott az építésnek, miközben arra gondoltam, hogy két ruhadarabbal a testén nincs esélye, mert a rajtam lévő nadrág-alsógatya-pulcsi-atléta négyest elég nehéz lesz lekörözni egy nadrág-póló duóval. Aztán az első körben ebbe szépen bele is trafáltam, mert a már magasodó dominótorony a parkettán hirtelen egyszer csak összeomlott. Húgocskám hangos nevetésbe csapott át, én pedig valami csúnya szó kiejtésével kaptam is le magamról a pulóvert. A második körben precízebben építettem fel a toronyépítményt, ám ezt a kört is elbuktam, mert a legalsó dominók közül az egyik kifordult, így megint borult a létesítményem - és persze a tervem. Kezdtem pipa lenni, ha fordítva történik, akkor a húgocskám már mezítelenül állhatna előttem. Hugi nagyon jól érezte magát, engem meg felkészületlenül fogadott a tény, hogy habár annyira nem építette tökéletesen a tornyait, mégis biztosabb alapokon állt, mint az enyéim.
- Na, akkor most én jövök hugicám!
- Persze-persze! - kuncogott az orra alatt.
Immáron felülről nem volt rajtam sem pulcsi, sem atléta, és kissé bosszantott, hogy két lehetőséget is elszalasztottam. Az építmény alapzatát rendkívül biztosra építettem, ám a dominó úgy egy jó méter alatt elfogyott. Húgocskám pedig kegyelemdöfésként az övére feltette azt a dominót, amivel az enyémnél éppen csak meg tudott előzni. Kezdtem magam nem túl jól érezni, miután a nadrágomtól is megszabadultam. Nem akartam elhinni, hogy a harmadik fordulót is bukom. Ha tudom, hogy ennyire jó építkezésben, talán felkészülök rá, de abszolút nem számoltam rá, hogy 3 összecsapás után 3-0-ra fog vezetni. Vékony, hurkapálcika ujjacskáival pedig már kezdte is építeni az előzőleg lerombolt torony dominóiból a következő építményt, miközben elégedett mosollyal nyugtázta a már igencsak szikrázó feszültséget a képemen. Idegességemben már a kezem is remegett kissé, mert nem így terveztem ezt az estét, hogy pucéran láthasson engem a húgom. Nekiveselkedtem a negyedik körnek is, és már a remegés ellen is küzdöttem, nem csak a testvérem ellen. A kitartásomnak hála végül egy eléggé labilis építménnyel, de megnyertem ezt a kört, mert huginak óriási robajjal zuhant össze a tákolmánya. A görcsöt okozó kő leesett végre a szívemről, rövidke nevetésem után hatalmas levegőt vettem, és szinte teljesen lenyugodtam, miközben húgocskám azon tanakodott, vajon melyik ruhadarabjától szabaduljon meg, majd rövidke idő után szépen kihámozta magát a fehér pólóból. A két aprócska mell láttán rögvest megkeményedtem, és próbáltam magam takargatni, sikertelenül, ugyanis húgocskám észrevette.
- Hát ott meg mi domborodik? - kérdezte érdeklődve.
- Biztos hülyén áll rajtam a gatya - válaszoltam zavartan.
- Persze, biztosan - öltögette rám nyelvét.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.77 pont (119 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#4 vakon53 2016. 02. 24. szerda 16:51
Lesszmég folytatása?
#3 listike 2014. 02. 4. kedd 18:13
Jobbra számítottam.
#2 A57L 2013. 08. 13. kedd 04:20
Nem rossz.
#1 Törté-Net 2010. 07. 19. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?