A+ A-

Kétéves kalandunk 2. rész

A következő napokban sajnos nem volt lehetőségünk a délutáni "játszadozásra", mert a húgomnak táncórái voltak, amikor pedig épp otthon volt, akkor meg nekem kellett mennem kézilabdaedzésre. Amikor tudtam, hogy testvérkém otthon volt délután, csak nagy nehezen tudtam magam rávenni, hogy ott maradjak az iskolában, legszívesebben szaladtam volna haza, hogy a kis kedvesemet minél előbb láthassam és megcsókolhassam. Az elkövetkezendő napok - a reggeli 8 órás becsöngetéstől - borzalmasan lassan teltek, ennek viszont volt egy nagy előnye, napközben nagyon sokszor eszembe jutott a kishúgom maroknyi, kerek popsija, és fenséges babapuncija, az a punci, ami napokkal ezelőtt csak derengően engedett magából látszani. E gondolatok pörgése alatt a fütyim is működésbe szeretett volna lépni, de megpróbáltam elhessegetni gyorsan magamtól a tökéletes popsi és a tökéletes punci látványát azzal, hogy a tanárra és a táblára figyeltem, ám idővel mindig visszazuhantam a "lila ködbe". Kishúgom huncut mosolyáról is elmélkedtem, magamban bizonygatva azt, hogy mosolyával jelezte, ő is aktív részese kívánt lenni a játéknak, engedve, hogy megcsodáljam kecses fenekét. Nem voltam biztos magamban, mi lesz, ha a legközelebbi próbálkozásom kudarcba fullad? Amint vége lett a délutáni edzésnek, ruháimat őrületes sebességgel magamra kapkodtam, és a csapattársaktól elköszönve, szinte szaladva útnak vettem otthonunkat. Már délután 5 óra is elmúlott, úristen, anyuék nem sokára hazaérnek. Beszaladtam a ka-punkon, és a bejárati ajtóban a felöltözött nagyapa fogadott, aki már indulóban volt. Szokásosan most is el-mondta, hogy miután kilép az ajtón, zárkózzunk be, az ebédem az asztalon vár, utána mosogassak el, a koszos gönceimet rakjam a szennyesbe, és sipirc tanulni, színjeles unokát szeretne látni. Nagyapa kilépett, elbúcsúztunk, az ajtót kulcsra zártam. Kinéztem az ablakon, és láttam, ahogyan a jó öreg a kaput is maga mögött hagyva elindult az utcájuk irányába. Megfordultam, és kishúgom már a konyhaajtóban támasztotta az ajtófélfát csillogó szemekkel és fülig érő szájjal. Odaléptem hozzá, két kezemmel megszorítottam a fenekét, és szájon csókoltuk egymást.
- Mi lesz ma? - kérdeztem kivirulva, mélyen húgom szemébe nézve.
- Hát, majd meglátjuk! - hangzott a válasz a vékony, mosolygós ajkakból.
- Gyere, ülj le velem az asztalhoz! - invitáltam a meseszép teremtményt.
Törékeny kis csuklóját finoman fogva odalépkedtünk az asztalhoz, leültünk és eszegetésem közben végig be-szélgettük, mindenről. Iskoláról, táncórákról, házi feladatokról, a tanáraimról, akik most őt okítják. Másfél órán keresztül csak ömlött belőlünk a szöveg, megállás, szünet nélkül, sokszor hahotázva, nevetgélve, olykor szurká-lódva, tréfálkozva, persze csak bolondozásból. Életem első igazán komoly jellegű másfél óráját töltöttem együtt húgocskámmal, mély benyomást tett rám ez a beszélgetés. Testvérkém engedte magát megismertetni velem, és én is magamat vele. Este 7 óra előtt jártunk már időben, valamilyen hatalmas poénon harsogtunk fel mindketten, percekig csak kacarásztunk, majd ez a hangos nevetés hirtelen ijesztő csendbe csapott át, és bámultuk egymást. Bámultam Őt, ahogyan a kiadós nevetés után az alsó ajkait harapdálja. Ő bámult engem, ahogyan le nem veszem tekintetéről a szemem. Ekkor hirtelen megült bennünk a vér, mert megszólalt a bejárati ajtó csöngője, ami véletlenül sem a halkabbik fajtából volt való. Ismét nevetésbe törtünk át, egymáson nevettünk, ahogyan a visító hangú csengő hallatára elfehéredtünk. Felugrottam a székről, ajtót nyitottam, testvérkém pedig gyorsan a mosogatóhoz rohant, hogy megtisztítsa minél előbb a mosatlanokat. Szüleink értek haza munkából, és bevásá-rolva. Üdvözöltük egymást, majd segítettem a hűtőszekrénybe pakolni a zöldségeket, közben olykor a húgocs-kámra vetettem pillantásom, aki puszit adva a szülőknek lépkedett vissza a mosogatóhoz, egy fehér, vékony, passzos nadrágban. Ó, az a nadrág. Csak úgy feszült a kerek popsiján. Ráadásul miután levettem szemeim a hátsójáról, ismét vissza kellett rá néznem, mert csak ekkor vettem észre, hogy hiányzik róla - pontosabban a nadrág alatt - valami, ugyanis a gyors, néhány másodperces végigpásztázás közben sehol sem leltem az alsó-neműjének a korcát, hogy az vonalat rajzolna a feszülő nadrágján.
- Úristen, ha jól látom, lehet nincs is rajta bugyi - csak ennyi futott át a fejemen, és máris kezdett a farmerom-ban ágaskodni a szerszámom.
Húgocskám pedig csak tett-vett, ide-oda mozgott, feneke formája pedig minden irányból látni engedte magát, így megbizonyosodtam, hogy előbbi feltételezésem mennyire igaz, tényleg nem vett fel bugyit. Végeztem a feladattal, így felszaladtam a szobámba. Vetkőzés közben az alsónadrágom levétele közben villámgyorsan pat-tant elő a farkam, legszívesebben kivertem volna ott helyben, de gyorsan neki akartam ugrani a házi feladatnak, és utóbbi mellett döntöttem.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.73 pont (132 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#7 listike 2014. 02. 4. kedd 17:59
Tetszik.
#6 A57L 2013. 08. 13. kedd 04:20
Elég jó.
#5 2010. 07. 6. kedd 07:08
Folytasd !!!!!!
#4 nobody 2010. 07. 4. vasárnap 23:05
Izgatottan várom a folytatást! :)
#3 Olvasó 2010. 06. 28. hétfő 09:24
Remélem nem kell fél évet várni a folytatásra.:)
#2 fiesta14 2010. 06. 28. hétfő 08:57
10p
#1 Törté-Net 2010. 06. 28. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?