A sors akarata 2. rész

Szavazás átlaga: 8.37 pont (83 szavazat)
Megjelenés: 2010. március 8.
Hossz: 23 766 karakter
Elolvasva: 8 301 alkalommal
(Minden résztvevő a képzelet szülötte (így nincs vérségi kapcsolat közöttük), a valósággal való bármilyen egyezés a véletlen műve.)
Zavaromban, utálatomban, gyűlöletemben nem válaszoltam, hisz végül is kukkoltam az anyámat, olyan helyzetben, amitől én undorodtam. Ahhoz viszont már elég felnőtt vagyok, hogy tudjam, ez számára már az intimitás olyan szférája volt, amibe nem volt jogom betekinteni, meg aztán nem is voltam felkészülve még. Anyu nem sok időt hagyott az elmélkedésre, mert megszólított:

– Beszéljünk erről jó? – tudtam, hogy tudja, nem alszom, így lassan felültem és szembefordultam vele. Az éjjeli lámpa a háta mögött világított, így mindketten takarásban voltunk. könnycsepp jelent meg a szememben és zavartan kezdtem a mondókámba.

– Bocsi, hogy meglestelek... nem akarattal... nem szándékosan,...
– ekkor anyu a kezével befogta a számat.

– Nem kicsim, nem erről kell beszélni! Örülök, hogy végre az a stressz, ami az után benned maradt, végre oldódik, köszönhetően a pszichológusodnak is. Már pár napja konstatálom, hogy érdeklődve figyelsz, ami kicsit zavart, de nem tehettem ellene, hisz' ez is a javulás útját jelenti. Észre vettem, hogy össze hasonlítgatsz magaddal, érdeklődsz, figyelsz. Kicsit zavar – nem tudom – de ha ez segít... hát legyen. Ma este reméltem, hogy korán elalszol és könnyíthetek magamon. Türelmetlen voltam és túl hamar kimentem. Meghallottam a kis sikolyod és hallottam a csoszogásodat is. Egy pillanatra arra gondoltam abba hagyom, de már nagyon beindultam, na meg ha, ebből tanulsz, akkor miért is ne folytathatnám, futott át akkor az agyamon. Így nézhetted végig anyád maszturbálását. Ne haragudj érte. – fejezte be.

– De anya, én... – ismét befogta a számat.

– Most ne mondj semmit. Hagyd, had' érlelődjön benned és holnap beszélünk róla, ha még akarsz, de ha jobb Jutkával, akkor vele értékeljétek ki a történteket. – egy puszit adott a homlokomra, megsimogatta a hajam, lekapcsolta a kis lámpát és magára húzta a takaróját.

Én még töprengtem az estén, forrtak bennem az érzések és lassan álomba szenderültem. Nem volt nyugodt az alvásom, hisz felelevenedett az , de az eddigiekkel ellentétben, nem sírtam fel és elkalandoztam álmomban is a felé, amit láttam a félhomályban, anyunál.

Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes, 11 oldalas történet? És a több, mint tízezer másik?
VIP-tagsági váltásához válassz az alábbi csomagok közül!
Próbaidős
40 nap
960 Ft
Ezt választom!
telefonhívással
Kezdő
120 nap
2000 Ft */5.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
1 hónap
Haladó
180 nap
2760 Ft */7.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
2 hónap
A legjobb ár/érték arány!
Profi
365 nap
5380 Ft */14€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
4+ hónap
* 384 EUR/HUF árfolyammal számolva
A szavazáshoz VIP-tagsági szükséges!
Szavazás átlaga: 8.37 pont (83 szavazat)
Rakd a kedvenceid közé!
Oszd meg másokkal is! Facebook Twitter

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
T
Tom57
2024. szeptember 29. 00:32
#9
Nincs rendesen befejezve,kellene még egy folytatás hozzá.
1
kivancsifancsi
2024. szeptember 4. 16:50
#8
Egyetértek az előttem szólókkal, kellene a folytatás ahhoz, hogy kerek egész legyen.
1
v
vasas62
2023. szeptember 6. 14:51
#7
Nehéz lehet átérezni.
1
a
angel234
2020. november 14. 01:38
#6
Nem rossz,még lehetett volna folytatni.
1
Andreas6
2020. augusztus 23. 10:16
#5
Ez az írás számomra befejezetlen, folytatást igényel. Egyébként jó, a helyesírás is majdnem tökéletes.
1
p
papi
2013. május 10. 09:01
#4
Nagyon jó
1
genius33
2013. április 18. 07:22
#3
Nagyon kiváló 🙂 jöhetne a 3. rész is.
1
m
mackó2009
2012. október 24. 20:29
#2
jó a folytatás is
1
T
Törté-Net
2010. március 8. 00:00
#1
Mi a véleményed a történetről?
1