A+ A-

Az örökség 1. rész

Álmosan botorkáltam ki a konyhába, bekapcsoltam a kávéfőzőt, és leroskadtam az asztalhoz. A fejem szinte beszakadt, köszönhetően a tegnapi lerészegedésnek. Hiába tiltakoztam, a kínaiakkal kötött sikeres szerződés örömére a fiúk elrángattak ünnepelni. "Túl jól sikerült" - masszíroztam satuba fogott fejem. Talán egy kis hideg víz jót tesz neki, amíg a kávé kész lesz...
A fürdés után már felöltözve estem neki a meleg kávénak, életelixírként hörpölve minden kortyot. Mire beültem a kocsiba, viszonylag jól voltam, bár ehhez a három fájdalomcsillapító is hozzájárult. Semmi kedvem nem volt bent poshadni egész nap. Péntek van, a fű sem nő... de azért illik megmutatni magam.
- Jó reggelt, Mr. Donahue - nyitotta ki a sorompót Joe. Az öreg Joe... Mikor apa átadta Jane - nek és nekem a céget, az az egy kérése volt csak, hogy Joe innen mehessen nyugdíjba. Ha megéri a kisöreg, három hónap múlva már a tévé előtt lógathatja a lábát, vagy amit akar.
- Jó reggelt Joe. Hogy van a család? - futottam egy szokásos kötelezőt.
- Köszönöm jól vannak. - mosolyodott el.
- Örülök. Jó munkát - gördültem tovább.
- Önnek is, uram!
Leparkoltam, majd a lifthez indulva megcsörrent a mobilom.
- Hol a picsában vagy már? - Sivította bele egy hang, dárdaként fúródva hallójáratomon keresztül a halántékomba. Újra lüktetni kezdett a fejem.
- Jane - nyögtem bele a telefonba - már bent vagyok...
- Akkor vonszold ide magad! - csapta le a kagylót.
- Rohanok - morogtam belépve a liftbe.
- Na végre, hogy befáradt, igazgató úr - nézett fel dühösen Jane, mikor lerogytam asztala mellé. - Hogy nézel ki te szerencsétlen?
- Hugi, ne már... így is elég szarul vagyok - csuktam be a szemem fejem fogva. - Mi olyan sürgős?
- Tim, az asszisztens az idegeimre megy! - Csattant fel dühösen. - Ha nem ragaszkodnál hozzá annyira, már régen repült volna innen, ugye tudod?
- Mi történt már megint? - masszíroztam homlokom.
- Dekoncentrált. Egyszerűen nem figyel, képtelen megjegyezni amit mondok neki - morgott Jane. - Nem is tudom, kitől tanulhatja - nézett rám szúrós szemmel.
- Adj neki egy esélyt. Három hete van itt és ez az első komolyabb állása. Okos srác, meglátod, csak fel kell engednie. Nem könnyíted meg a dolgát, ha úgy viselkedsz vele, mintha egy trónnal a seggeden születtél volna. - Feltápászkodtam. - Nézd, ha akarod, beszélek vele.
- Jó lenne. És az is jó lenne, ha a vicces megjegyzéseidet másnak tartogatnád - kiabált még utánam.
Irodám felé tartva egy vörös fej bukkant elő.
- Jó reggelt Frank - csicseregte Melissa. - Nagyon elegáns ma is.
- Jobbat, Mel - néztem rá vissza. - Lenne olyan jó, és csinálna nekem két cappuccino - t?
- Öt perc és viszem. A szerződések már az asztalán vannak. Más egyéb?
- Kérem keresse meg nekem Timet - nyitottam be az irodámba.
- Máris - robogott el. Mosolyogva néztem utána. Melissa volt az én kis Moneypenny - m. Ha életünk egy korábbi szakaszában találkozunk, most talán nem csak szakmai viszonyt ápolnánk. Ennek ellenére nyíltan kimutatta, hogy nem vagyok számára közömbös. Bevallom, korábban néhányszor megfordult a fejemben, hogy túlórára fogom valamelyik este, és megdöngetem a szint összes íróasztalán és kanapéján, de a sors máshogy intézte.
- Parancsoljon, a két cappuccino és Tim rendelésre - tette le elém a gőzölgő bögréket.
- Köszönöm, Mel. Elveszett ember lennék maga nélkül.
- Ugyan, Frank - fordult vissza elpirulva. - Nem kapcsolok hívást, amíg Tim itt van. - Csukta be az ajtót.
- Nem hiszi el, hogy komolyan gondoltam - néztem a fiúra, aki zavartan állt egyik lábáról a másikra.
- Ülj le - mutattam egy székre.
- Köszönöm, Mr. Donahue.
- Csak Frank, a múltkor már megbeszéltük - toltam elé az egyik bögrét. - Parancsolj. Olasz csokis, isteni finom. Ha jól hallom, Jane megint hozza a formáját.
- Az én hibám volt - dadogta zavartan a fiú. - Rossz anyagot vittem le a könyvelésre, és...
- Figyelj Tim - szakítottam félbe. - Először is dőlj hátra, helyezd magad kényelembe. Szimplán beszélgetni szeretnék.
- Rendben - vette el bögréjét.
- Ami tudni kell Jane - ről az az, hogy nem viseli el a hibákat. Mivel emberek vagyunk, ez néha elkerülhetetlen. Ő is szokott hibázni, hidd el - mosolyodtam el, mert eszembe jutott George, Jane előző barátja. A srác igazi életművész volt. Megtartotta a húgomat amíg haszna volt belőle, aztán egyszerűen lelépett egy másik csajjal. Jane azóta sem bírja feldolgozni, hogy mást választottak helyette.
- Mit csináljak, ha egyszerűen nem vagyok elég jó? - A fiú panaszkodása viszarántott íróasztalom mellé. - Bármit csinálok, mindig talál benne hibát. Nem tudom, meddig bírom ezt - nézett rám kétségbeesetten.
- Nézd Tim. Egyszerű a dolog. A férfi az erősebbik nem, mégha Jane gyakran meg is cáfolja ezt - vigyorodtam el. - A titok: nem kell tőle félni. Megverni nem fog, kirúgni nem tud, szóval ne aggódj, csak kóstolgat.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.63 pont (54 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#9 A57L 2014. 06. 10. kedd 05:17
Jó kis írás.
#8 papi 2014. 02. 23. vasárnap 10:17
Nagyon jó
#7 Zoli bácsi 2009. 10. 23. péntek 08:26
10 pont!!!!!!!!
#6 romolusz 2009. 10. 5. hétfő 15:58
jó történet remélem a következő részben kicsit több erotika leszz. 9p
#5 romolusz 2009. 10. 5. hétfő 15:58
jó történet remélem a következő részben kicsit több erotika leszz. 9p
#4 Pontifex 2009. 08. 30. vasárnap 00:27
Hol a következő rész!?!?
#3 sihupapa 2009. 06. 25. csütörtök 18:15
érdekes,jöhet a folytatás.
#2 Andreas 2009. 06. 22. hétfő 08:14
Szórekoztató, jó a fogalmazás is.
#1 Törté-Net 2009. 06. 22. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?