Unokanővérkém 2. rész
Megjelenés: ma
Hossz: 16 093 karakter
Elolvasva: 54 alkalommal
“…A két unokatestvérem ugyanúgy járt hozzám, mint előtte. Márti talán még gyerekesebb, szétesettebb volt. Csúnyácska – és most már tudtam – előnytelen öltözködése a teste formáját is formátlanabbá tette. Sajnos én sokat láttam magam előtt a meztelenségét is. Próbáltam magamban úgy lezárni az egészet, hogy csak egy rossz álom volt.
De ő ezt nem így gondolta…”
De ő ezt nem így gondolta…”
(Minden résztvevő a képzelet szülötte (így nincs vérségi kapcsolat közöttük), a valósággal való bármilyen egyezés a véletlen műve.)
Tán másfél hét telt el az ominózus eset után. Hazudnék, ha azt mondanám, nem gondoltam rá a seggbe baszás óta. De nem is arra gondoltam, kivel történt – inkább a különbségen járt az agyam. Vaginális és anál. Két világ.
A hüvely puha, rugalmas, nedves – szinte hívogat. Ahogy körülölel, ahogy tapad, ahogy a saját ritmusára lüktet. A nő arca ilyenkor előtted van, látod, ahogy élvezi, ahogy a szeme elkerekedik, ahogy a szája szólít. A nedvesség természetes, a behatolás sima, az egész egy összeolvadás, egy tánc.
Az anál más. Szorosabb. Sokkal. A behatolás nem megy magától, készülni kell rá, lassan, óvatosan. A gyűrű ellenáll, aztán egyszer csak enged – és amikor átlépsz rajta, az a szorítás olyan intenzív, amilyet a hüvely sosem ad. De a nő arcát nem látod. Csak a hátát, a fenekét, a gerincét. Nem tudod, mit érez. Csak remélni tudod, hogy jó neki. A hangokból, a lélegzetéből, abból, ahogy a keze a lepedőt markolja.
A vaginális közösülésben ott van a szemkontaktus, a csók, az összebújás. Az análban valami állatias, valami primitív. Nem jobb vagy rosszabb – más. És mégis, mindkettőben ott van a kiszolgáltatottság, az egymásra utaltság, a forróság.
Ezeken gondolkodtam, miközben készülődtem zuhanyozni. Félmeztelenül, törölközővel a vállamon hallottam meg a csengést.
Morogva mentem ajtót nyitni – biztos a nemrég elment valamelyik unokatesóm hagyott itt valamit.
Márti.
Ki más, az a szeleburdi.
– Mit hagytál itt? – kérdeztem, de ő a tenyerét a mellkasomra téve egyszerűen benyomott.
– A farkad...
Nem volt időm lereagálni. Már csókolt is.
De nem smárolt. Nem úgy, ahogy a filmekben szokták, nem az az ismerkedős, ajkakat kerülgetős játék. Nem, ő falta fel a számat, sokkal elementárisabb volt. Egyszerűen rátapadt a számra, mintha levegőt akarna belőlem szívni, mintha az élete múlna rajta. A nyelve nem kérdezett, nem kóstolgatott – betört, uralkodott, követelt. A keze a tarkómat markolta, a testét az enyémhez préselte, és én...
Azon vettem magam észre, hogy visszacsókolom.
Ugyanolyan vadul, ugyanolyan eszetlenül.
Aztán egymásról téptük le a ruhát.
Meztelenül húztam a zuhanyzóba. A víz zubogott ránk, forrón, sistergőn, ahogy összeért a bőrünk. Mostuk egymást – de inkább izgattuk. A kezem a mellén, az ő keze a farkamon, a szappan siklott rajtunk, összemosva határokat.
Aztán hirtelen ellöktem magamtól.
A hüvely puha, rugalmas, nedves – szinte hívogat. Ahogy körülölel, ahogy tapad, ahogy a saját ritmusára lüktet. A nő arca ilyenkor előtted van, látod, ahogy élvezi, ahogy a szeme elkerekedik, ahogy a szája szólít. A nedvesség természetes, a behatolás sima, az egész egy összeolvadás, egy tánc.
Az anál más. Szorosabb. Sokkal. A behatolás nem megy magától, készülni kell rá, lassan, óvatosan. A gyűrű ellenáll, aztán egyszer csak enged – és amikor átlépsz rajta, az a szorítás olyan intenzív, amilyet a hüvely sosem ad. De a nő arcát nem látod. Csak a hátát, a fenekét, a gerincét. Nem tudod, mit érez. Csak remélni tudod, hogy jó neki. A hangokból, a lélegzetéből, abból, ahogy a keze a lepedőt markolja.
A vaginális közösülésben ott van a szemkontaktus, a csók, az összebújás. Az análban valami állatias, valami primitív. Nem jobb vagy rosszabb – más. És mégis, mindkettőben ott van a kiszolgáltatottság, az egymásra utaltság, a forróság.
Ezeken gondolkodtam, miközben készülődtem zuhanyozni. Félmeztelenül, törölközővel a vállamon hallottam meg a csengést.
Morogva mentem ajtót nyitni – biztos a nemrég elment valamelyik unokatesóm hagyott itt valamit.
Márti.
Ki más, az a szeleburdi.
– Mit hagytál itt? – kérdeztem, de ő a tenyerét a mellkasomra téve egyszerűen benyomott.
– A farkad...
Nem volt időm lereagálni. Már csókolt is.
De nem smárolt. Nem úgy, ahogy a filmekben szokták, nem az az ismerkedős, ajkakat kerülgetős játék. Nem, ő falta fel a számat, sokkal elementárisabb volt. Egyszerűen rátapadt a számra, mintha levegőt akarna belőlem szívni, mintha az élete múlna rajta. A nyelve nem kérdezett, nem kóstolgatott – betört, uralkodott, követelt. A keze a tarkómat markolta, a testét az enyémhez préselte, és én...
Azon vettem magam észre, hogy visszacsókolom.
Ugyanolyan vadul, ugyanolyan eszetlenül.
Aztán egymásról téptük le a ruhát.
Meztelenül húztam a zuhanyzóba. A víz zubogott ránk, forrón, sistergőn, ahogy összeért a bőrünk. Mostuk egymást – de inkább izgattuk. A kezem a mellén, az ő keze a farkamon, a szappan siklott rajtunk, összemosva határokat.
Aztán hirtelen ellöktem magamtól.
Ez csak a történet kezdete, még 8 oldal van hátra!
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Regisztrálj VIP-fiókot!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
T
Törté-Net
ma 00:00
#1
Mi a véleményed a történetről?
1