A+ A-

A hipnotizőr 1. rész

1.
A tanácsosné magához hivatott.
- Mi a fenét akarhat ismét?
Elméletileg lejárt a munkaidőm, de persze gyakorlatilag szabadon rendelkezhet velem. Mihez kezdhetnék idegenként ebben az országban, ha elbocsájtana?
- Bob, részletezné nekem, milyen extraköltségekkel jár...
Természetesen nem értette a kimutatásaim. Elveszve nézett fel rám. Nem tudom milyen őrült ötlet volt, hogy szemem az övébe kapcsoljam, és megpróbáljak urrá lenni rajta, talán megéreztem a pillanatnyi gyengeségét, melyet a számok számára érthetetlen kavalkádja váltott ki benne.
De sikerült. Hangom monotonitása, majd áttérés a szokott szövegemre megtette a hatását. Az asszony elernyedt és várta az utasításaim.
- Te kis felfuvalkodott matróna, most elégtételt vehetek a megaláztatásokért!
Óvatosságból, mintegy próbaképpen megérintettem az asszony bal mellét. Erre még ráfoghatnám, hogy véletlen volt... reakció: semmi negatív. Most a jobb kezem becsúsztattam a hívogató dekoltázsba, és megcsöcsörésztem immár pőrén és gátlástalanul a hűvös és erényes nagyságát. Közben figyeltem az arcát, de csak halvány meglepődést láttam, majd a megnyíló ajkak kéjérzésre utaltak. A keble nagy volt és korának megfelelően elomló. Főnöknőm negyvenes éveinek derekán járhatott. A jólét arcát simának és hófehérnek őrizte meg ellenben testét finom párnácskákkal tette jól markolhatóvá, fenekét két termetes félgömbbé.
- Rendben, este kilenckor hálóruhában átjössz a szobámba, megértetted?
- Igen.
Féltem, hogy ránk nyit valaki, de nem bírtam ki, hogy még egy kis előleget ne vegyek ez esti kalandból.
- Tedd fel az egyik lábad ide a székemre! - parancsoltam, és ő már tette is.
Benyúltam a szoknyája alá, be a bőszárú bugyiba, és beletúrtam a forró húsába. Elmondtam, hogy nem fog emlékezni a történtekre, majd kihoztam a hipnózisból, illedelmesen elköszöntem, és távoztam.
Mondanom sem kell állt a farkam, mint a cövek. Sikeremen felbuzdulva könnyű prédát kerestem, és ezt jól összeegyeztethetőnek találtam a kiadó szobakereséssel.
A második helyen az alany megfelelő volt. Szikár magas asszony, a férj munkában. A konyhában ültetett le, és én belekezdtem monoton mondandómba, mikor felnézett a szemembe, sorsa megpecsételődött.
- Szenvedélyesen szeretsz és kívánsz engem! - utasítottam. - Gyere, térdelj ide elém! - kicsit hátrébb toltam a székem, hogy elférjen az asztal és köztem. Mire odakucorodott letoltam a gatyám és kicsúsztam meztelen seggel a szék szélére.
- Szopj! - feltüzelve, szerelmetes buzgósággal esett a farkamnak. Olyan heves volt, hogy többször is köhögve, könnybe lábadt szemmel vonta vissza makkom a torkából. - Nyald a zacskóm! - ezt imádom, mikor a nedves nyelv keresztbe kasul pásztázza a heréimet, míg a kezével fel - le szánkázik nyálas dorongomon! Már majd kidurrantam. Felálltam a székről.
- Kapd be!
Belekapaszkodtam a tarkójába és hevesen baszni kezdem a száját. A szeme könnyezett, mert bizony gyakran szegénynek a torkáig döftem. Heréim az állának verődtek. Valahogy úgy hozta a ritmus, vagy az ösztön - biz isten nem kínozni akartam - hogy épp a torkába löktem a makkom, mikor a felszabadult spermafolyam kitört belőlem, és csak még húztam magamra a fejét tarkójánál fogva, akaratlan tolván lefelé a torkába felhevült hímtagom. Észre se vettem olyan óriási orgazmusom volt, csak mikor megkönnyebbülten hátratántorogtam tudott csak elkezdeni még öklendezni is.
- Jaj, szegény kicsim. Ne haragudj. - hátba veregettem, felköhögte a félrenyelt ondót, de egyből rászóltam, hogy álljon fel és fogja meg a bokáját. Nem akartam dugás nélkül távozni, de ahhoz újra izgalomba kellett jönnöm, és erre legmegfelelőbb: kedvencem, az ÁNUSZ.
- Ez az, nézzük a segged! - felhajtottam az otthonkát az alsószoknyával együtt és máris szemem elé tárult a legrejtettebb titok, a popsi luk. Imádom, nyalni - falni, dugni, játszani vele! Persze nyalni nem fogom ennek a koszos kis kurvának, de egy kis játék vele biztos felizgat. Körbepillantottam a konyhában, és megláttam a játékszert. A tűzhely előtt hevert egy piszkavas. A nyele pont jó lesz. A száránál fogva a feje elé nyújtottam.
- Nyálazd be, jó vastagon! Ez az! - a koszos esztergált fa rudat, melynek a vége gömbszerű, míg a közepe elvékonyodó habosan borította a nyál. Azért még a lukacskára is ráköptem - harmadszorra talált - majd odaillesztettem a gömbölyű véget, amit mintha csak direkt popsi dugásra formázott volna a mester.
- Most kapaszkodj! - szóltam, és mozgatva, forgatva, lassan, de folyamatosan betoltam egész a fémig a kicsi lukba. A meggyötört izomgyűrű hálásan zárt össze a nyélen túl a vékony, kormos vason. A nő halkan virnyogott. Látszott, hogy e nyíláson eddig csak kifelé volt mozgás. Nincs kegyelem, már húztam is vissza, és amilyen türelmetlen vagyok már most bevadultam. Cuppogva szánkázott ki - be a hullámos farúd. Az asszonyka hányta - vetette magát.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.23 pont (53 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#6 A57L 2015. 06. 13. szombat 03:23
Egynek elmegy.
#5 papi 2014. 01. 5. vasárnap 19:28
Nem semmi!
#4 Andreas 2009. 02. 23. hétfő 21:37
Az is betegség.
#3 sihupapa 2009. 02. 17. kedd 19:32
ez inkább szadista
#2 Andreas 2009. 02. 17. kedd 13:47
Hát elég beteges...
#1 Törté-Net 2009. 02. 17. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?