A+ A-

A hipnotizőr 2. rész

1.
Másnap a szokásos adminisztráció után kerültem csak be a házba. Elizabeth a szobalány szólt, hogy a kisasszony már vár rám.
- Akkor szándékom megvalósulni látszik. A tanácsosné rám bízta a lányát. Na, hogy kezdesz a káposztához, te vén kecske?
Bekopogtam a leány ajtaján. Kelletlen tessék volt a válasz.
- Elkényeztetett kis fruska, arisztokrata, kis gőgös, felfuvalkodott ribanc! Most megkapod! - gondoltam.
- Anyám azt mondta maga fog tanítani. - vetette oda fitymálóan.
- Igen. Matematikára és közgazdaságtanra kell okítanom önt, és minden másra is, amit még az élet megkövetel. Modorra például. És az édesanyja meghagyta, hogy legyek önnel szigorú, mert itt az ideje, hogy a környezetével harmóniába kerüljön!
- Persze, majd pont maga fog engem nevelni!
- Igen, még meg is fenyíthetem.
- És hogyan akar megfenyíteni? Semmit nem tehet velem!
- A tanácsosné rám bízta önt, és megparancsolta, hogy legyek nagyon szigorú. Addig nem mozdulhat ki a szobából, míg a napi penzumot el nem sajátította.
- Cö - cö!
Nehezen ment. A kis elkényeztetett liba lassan tört be. A feladatokat keservesen, de oldogatta, mert nem tudott mit tenni, hisz se enni sem lovagolni, sem pisilni nem engedtem...
- De ki kell mennem!
- Ugyan, hová menne!
- Dolgom van kint!
- Még a felén sem vagyunk túl... Az édesanyjának meg kell felelnem. Azt mondta minden eszközt felhasználhatok, és ne hagyjam magam befolyásolni.
- De nekem kell!
- Ugyan, mi kell olyan nagyon?
- Ühm! Ööö... - szégyenlős lett és halk: - Pisilnem kell!
- Persze... Addig innen nem mehet ki, amíg ezeket a példákat nem oldotta meg!
- De...
- Jó, - kimentem, majd egy lavórral tértem vissza. - Nem hiszek önnek, de itt van ez, ha tényleg muszáj.
- Mit képzel!
- Miért? Valami baj van?
- Csak nem képzeli, hogy itt fogom csinálni?
- Kisasszony, ha hitvány nedveit valami égi aranypatakba szeretné vegyíteni, akkor az most nem fog menni, de ha leszáll a földre, és mint egy egyszerű ember meg szeretne könnyebbülni, hát ezt könnyedén megteheti ebbe az edénybe.
Szegény már teljesen készen volt. Homloka gyöngyözött, dúlt - fúlt, de a szégyenlőség beléfojtotta a szót. A fejét rázta, de nagyon kellhetett neki, mert elkezdte helyezgetni a lavórt.
- De ha, néz, nem bírom!
- Mit néznék ön szerint ezen a gusztustalanságon! De ha nem tud uralkodni magán, mit tegyünk?
- Forduljon el!
- Na, ne - ee! Legyünk már túl ezen a gyerekes dolgon, és folytassuk a munkát! - Vágtam nagyon felháborodott képet és csípőre tett kézzel, várakozásteljesen, de amúgy látszólag érdektelenül álltam előtte.
Az edény fölé guggolt, és próbálta szemérmesen lehúzni a bugyiját. Gyönyörű volt. Felnőtteskedő hullámokba bodorított szőke haja mosolyogtató kontraszt volt gyermekien rózsás, hamvas, babaarca fölött. Tojáshéj színű, kurtaszoknyás ruhájával nem tudta elfedni, amit el akart. Meztelen combjai selyemfénnyel villantak elő, és jól látszott közöttük az apró homokdűnék izgató árka, melyek mélyéről arany forrás fakadt, és hogy e forrás csobogása mily oázis zöld rügyeit pattintotta nyíló életörömre bennem azt szigorú, rezzenéstelen arcom elrejtette mélyen.
És a meggyötört, szégyen teli lélek már szinte várta, hogy kíméletlen akaratom leigázza. Nem vergődött egy pillanatig sem tekintetem nehéz terhe alatt.
- A bugyidat add ide, és ülj vissza a székbe! - adtam ki első parancsomat.
Rezzenéstelen arccal tette meg, amit kértem.
A lábai közé térdeltem és fejem az ölébe hajtottam.
- Szférák zenéje, titkok virága, angyalok méze, hagy kóstollak meg!
Nem tudtam betelni vele. Szinte csupasz volt, selymes pelyhekkel övezve és hamvas, mint tavaszi ibolyák szirma...
Belefúrtam az orrom, nyalogattam, ettem és ittam, csókoltam, rágtam, megkerestem apró rügyecskéjét, rezegtettem nyelvem hegyével, beszívtam a számba minden kis és nagy husiját, felkutattam ánuszának rózsaszín ráncait és mikor már sebzett vadként vergődött habzó szám alatt, óvatosan a feszülő hártyák között bedöftem kutató ujjamat. Nem szakadt semmi, csak robbant a kéj és majdnem vele robbantam én is... de még kellett, hogy sóhajtozva ellankadt ajkai érintsék pulzáló hímtagom.
- Nyisd a szád, édes, és nyalogasd ezt nekem! - hamvas volt, 14 éves, de mégis csak pimasz, így nem tudtam kímélni. Amint megnyíltak engedelmesen ajkai torkába döftem fegyverem. Szívta, mert megparancsoltam neki, és nem kellett sok, hogy vastag sugárban torkába ürítsem sűrű nedvemet. Nem öklendezett, nyelt. - Még sokra viszi! - gondoltam.
2.
Még két kiadó szobát meg akartam nézni, és csak reméltem, hogy a szobánál többet is kaphatok.
Az első helyről gyorsan kifordultam. Vén matróna kínálta az amúgy világos, de dohos szobáját. De a második hely már ígéretesnek tűnt. Madárcsontú, filigrán asszonyka fogadott.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.21 pont (80 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#6 A57L 2015. 06. 13. szombat 03:24
Ez már jobb.
#5 papi 2014. 01. 5. vasárnap 19:41
Egész jó
#4 sihupapa 2009. 12. 4. péntek 04:36
ez már jóbb.
#3 fiest 2009. 05. 13. szerda 16:14
nem rossz!
#2 Ati 2009. 05. 12. kedd 00:36
Inkább elöbb mint v.mikor
#1 Törté-Net 2009. 05. 11. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?