A+ A-

A csillagon túl 2. rész

Az a hét nagyon lassan telt el. A munka, a kliensek a Nefertiti salon hangulata, szépsége ugyanúgy meg maradt, várva a klienseket akik mint mindíg most is jöttek szép számával. Kristian a pultnál, a lányok a kabinetjükben sürögtek-.forogtak. Látszólag semmmi nem is változott, kivéve azt a fiatal embert, azt a szívet, amit elrabolt a szerelmes férfi , és azt amelyiket ugyanaz dobott a semmibe, egy pillanat alatt. Kristian számára nem is volt még mindíg tisztázva a dolog, hogy miért történtek így a dolgok, de mivel számára a hűség valóban fontos volt, így nem is várt magyarázatot. Ha meg tette egyszer meg teszi ismét. Keservesen és fájóan mondogatta magában. A szakítás bizony le verte, meg gyengítette. A lányoknak el mondta mi történt, akik sajnálták érte a férfit. De eggyütt érzésen kivűl mást nem igazán tudtak neki nyújtani. Valahogy volt eddig, lessz az majd ez után is. Senki nem tudta mit kellene tenni, hogy Kristiant jobb kedvre derítsék. Laura relaxációs masszázst ajánlott neki, Karolin teát hozott, de végül mindenki rájött arra, hogy jobb lessz ha békén haggyák. A tenger is magától csendesedik hatalmas háborgásából, így csak remélték, hogy a salon tulajdonosa is hamar túlteszi magát a történteken, s idővel megnyugszik.
Persze Kristian igyekezte nem mutatni fájdalmát, mindenkihez volt egy kedves szava, egy mosoly a távozó vendégekhez, de valójában csak a kolléganői tudták, hogy szomorú. Nagyon szenved, hisz ismerték milyen amikor nevet és milyen amikor sír. Sírásból viszont elég jutott neki, mert zokogott ismét egy szerda reggelen mikor sms-e érkezett.:
Sajnálom a történteket, remélem hogy jóvá tudom ezt tenni .Ha vissza jöttem mindent helyre hozok.
Szeretlek, és kérlek bocsáss meg. Kristof.
Ezzel csak egy tőrt érzett az amúgy is meg sebzett szívében, és ki akadt rajta. Nem válaszolt vissza, jobbnak látta, hogyha semmilyen reakciót nem mutat feléje. Akár haragszik, akár csak egy semleges üzenetet küldött volna, akkor talán az már azt jelenténe, hogy még van remény.
El kell hogy fogadja a döntésemet, és jobb ha megszokja hogy soha többé nem fogok hozzá vissza menni. Töprengett azon a napon is, gondolatait sorban rá, a régi közösen eltöltött időkre vetítette. De hiába a sok szép, ha minden megváltozott egy szempillantás alatt. A salonban néhány ember várt. Kettő jött manikűrre, egy épp a masszőr kezei között nyögdécselt, egy pedig a kozmetikussal konzultált. Kristian a solárium gépeket tisztította.
Ciao amigo, csapta meg fülét egy férfi hang a pultnál. Kristian rögtön felismerte azt. Annyira boldog volt hogy ismét láthatta Spanyol barátját Matheot.
Ciao.
Köszönt vissza és már ölelték is egymást. Hát te meg mit csinálsz itt,? kérdezte tőle kiváncsi tekintettel. Nem kellene neked Barcelonában lenni? De ott élek, csak most átjöttünk a párommal kicsit, mert valami elintézni valója van, és gondoltam meglátogatlak. Kristian egy pillanatra meg feledkezett a problémáiról, és örült, hogy ismét eggyütt lehet egy barátjával, akivel akkor ismerkedett meg mikor ő is egy pár hónapot Külföldön tartózkodott. Matheo még mindíg abban a hotelben dolgozik. Soha sem volt köztük semmi, igaz barátságon kívül. Meddig maradtok a városban? Kérdezte Kris.
3-4 napig biztos itt időzünk,addig még körbe járjuk a várost, vásárolunk egy két dolgot, és visszautazunk.
Addig nem mehettek míg nem vacsoráztok nálam, Lett erélyesebb Kristian.
Ezt vegyem meghívásnak,? kérdezte incselkedve.
Ez parancs!
Nevettek eggyet, és sokáig beszélgettek. Még a kolléganők is megkönnyebbülve érezték magukat, hogy Kristiannak mindjárt jobb kedve lett. Bíztak benne, hogy így is marad.
Este az utolsó vendég is elégedett mosollyal, szép tiszta arcbőrrel távozott a salonból, a kozmetikus pedig dünnyögött, hogy az emberek miért használnak a bőrükhöz nem illő kozmetikumokat. Karen drágám, szólt hozzá Laura. Ha az emberek tökéletesek lennének, nem lenne munkánk, te pedig nem lennél olyan ügyes mint vagy, hogy még Pinokkióból is hamvas bőrű herceget varázsolsz. Mindenki kacagott, és volt egy kis vidámság azon a késő délután.
A lányok is elmentek, a salon is bezárt. Kris pedig sietett haza.
Otthon, kicsit furán érezte magát. A kis lakás most olyan szomorú volt, nyomott hangulatát egy illó olaj s egy pár gyertya próbálta kellemesebbé varázsolni. Kristiannak olyan érzése volt, mintha a lakása is vágyott volna Kristof után, mert ha ők ketten itt voltak, akkor még az is más erőket sugárzott, érzelmeket, sexualitást. Igazi összekapcsolódást két ember közt. Megnézte az emailjeit, semmi különöset nem kapott, inkább ő érdeklődött régi barátai után. Megis írt néhányat. Alig volt 8 óra mikor megcsörrent a telefonja.
Matheo hívta, hogy nincs e kedve velük ki menni a helyi melegbárba szórakozni. Kicsit gondolkodott a dolgon, de nem akarta magát végleg eltemetni a lakásban, síratni a múltat hát rá bólintott.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 4.57 pont (14 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#3 mark 2008. 12. 2. kedd 18:41
A történet jó de hol a többi része????
#2 Gróf úr 2008. 11. 25. kedd 15:31
A helysírás elég gyenge volt, de a történet aranyos.
#1 Törté-Net 2008. 11. 25. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?