A+ A-

A beavatott

Fordítás
Eredeti történet
Alan szülei aggódtak a fiukért. Így kezdődött minden.
- Tudod, aggaszt engem ez a fiú - mondta Dan, az apja.
- Mi aggaszt? - kérdezte Delilah, az anyja.
- Tizenkilenc, és nincs tudomásunk egy barátnőről sem.
- Miért zavar ez téged? Van elég ideje.
- Valóban, de ahogy látom, az összes korabeli fiú kefél... úgy értem, évek óta szexuálisan aktív.
- Ez igazán nem verseny. Nem mindenkit érdekel fiatalon a szex. Azt hiszem, sokan visszataszítónak találják ilyen... ilyen... tudod, fiatalon. Amikor mi voltunk ennyi idősek, mi...
Delilah elhallgatott, amikor eszébe jutott, hogy csak tizenhét volt, amikor Dan oltár elé vezette - Alannel terhesen.
Dan jelentőségteljes tekintettel nézett rá, amint felötlött benne a csodálatos lány, akit teherbe ejtett autója hátsó ülésén.
"Uram atyám" - gondolta. "Harminchét évesen is micsoda szépség! Muszáj lesz este megba... emlékeztetni, mennyire tetszik nekem még most is."
- Del, nem gondolod, hogy bármi gondja lenne, ugye?
- Mint például?
- Hát, tudod, nem érdeklődik... nem érdeklik a lányok?
- De igen, csak ő... Gondolod, hogy valami baj van?
- Nem tudom, de az ő korában én...
- Házas voltál - szakította félbe Del.
- Igen, nos, sosem bántuk, ugye?
- Természetesen nem, kedvesem. De hagyjuk, hadd találja meg a saját útját. Minden rendben lesz.
- Ha te mondod! Korán fekszünk ma?
- Nem vagyok fáradt, de ha akarod... - kacsintott a nő.
- Igen, akarom.
- Szívem, tusoljunk le, aztán bújjunk ágyba!
Del aggodalmát Dan szavai csak fokozták. "Valószínűleg Alan igazán... tudod..." - gondolta. - "Igaz, hogy Alannek sok a tanulnivalója, de más egyetemista fiúknak van barátnője. Alannek miért nincs?"
Del húga, Anna férfi- és női kérdésekben igen bölcsnek volt mondható, bár ő maga még nem ment férjhez. Mivel Del nem ismert titkot előtte, természetesnek tartotta, hogy ezt is megbeszéli majd vele.
Anna rendszerint csütörtök esténként ugrott be, hogy Dellel csevegjen, így a Dannel folytatott beszélgetést követő csütörtököt szemelte ki Del, hogy felvesse a problémát húgának.
- Anna, már tizenkilenc, és ahogy tudjuk, még sosem fek... volt... izé... intim kapcsolata lányokkal, és amilyen a mai világ...
- Ami ugyanolyan, mint amikor ti összeházasodtatok - szólt közbe Anna.
- Ne légy undok, Dannel szerettük egymást, nem csak alkalmi szex volt.
- Aha - szólalt meg Anna cinikusan. - Ha nem lányokkal jár, biztos a fiúkat szereti.
- Anna! - kiáltott fel Del. - Ne mondj ilyen szörnyűséget!
- Nem látom be, miért lenne az. Különben miért engem kérdezel?
- A véleményed érdekel. Szerinted Alan normális?
- Nos, talán egy kicsit szokatlan manapság, de lehet, hogy vallásos... buddhista szerzetes akar lenni, vagy ilyesmi. Rengeteg ilyen szaladgál manapság, és rendkívül meggyőzők tudnak lenni.
- Nem vettem észre ilyesmit, tudod, füstölőket vagy sárga köntöst. Csak tanul és klasszikus zenét hallgat.
- Klasszikus zenét! Ez rossz jel, Del. Úgy hallottam, a hadifoglyok a második világháborúban rászoktak a klasszikus zenére öngyilkosság előtt.
- Uram isten, csak nem gondolod, hogy megőrült?
- Nem hinném, de nem árt odafigyelni rá. Szokott önkielégíteni?
- Azt hiszem. Találtam zsebkendőket és kéztörlőket a szobájában, amikben mintha... cucc lenne...
- Geci - javította ki Anna.
- bennük - fejezte be Del.
- Ez jó jel, azt mutatja, hogy a berendezése legalább működik.
- Szerintem is jó, de olyan, mint egy katona, aki csak gyakorol és gyakorol a fegyverével, de sosem küldik harcba.
- Hmmm - gondolkodott Anna. - Nem hiszem, hogy bármit tehetnél ezügyben; sajnálom, de ennél több nem jut eszembe.
- Hát, majd kiderül, mi lesz.
Ezzel témát váltottak, anyjuk köszvényéről kezdtek beszélni, és hogy mit tehetnének ellene.
Az elkövetkező néhány hónap során nem került szóba Alan férfiassága. Del továbbra is talált ragacsos zsebkendőket Alan szobájában, ami némileg vigasztalta.
Aztán egy szokásos csütörtöki találkozáskor Anna panaszkodni kezdett a mostanában megsűrűsödött betörések miatt.
- Számítógépes grafikát tanulok ezen az esti iskolán, és nem szívesen hagyom üresen a házat.
- Nincs ismerősöd, aki vigyázna rá?
- Majd megnézem, mit ajánlanak az ezzel foglalkozó cégek, hátha van rokonszenves ajánlatuk.
- Anna... - motyogta Del elgondolkodva - És mi a helyzet Alannel?
- Hogyhogy?
- Ő vigyázhatna a házra. Ha nem az edzőteremben van, csak itthon ül és tanul. Ha fizetnél neki érte, kisegítenéd anyagilag. Csak az ösztöndíja és az jut neki, amit Dan meg én össze tudunk spórolni.
- Nem rossz ötlet, Del. Inkább bízom Alanben, mint egy idegenben! Megkérdezed őt, vagy kérdezzem én?
- Majd én - válaszolt Del.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.07 pont (176 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#11 listike 2015. 02. 14. szombat 17:31
Nagyon jó volt.
#10 A57L 2013. 07. 20. szombat 04:38
Nem rossz.
#9 tomi19 2013. 01. 2. szerda 12:32
Kiváló 10 pont nyes
#8 roberto 2009. 02. 2. hétfő 00:23
tetszet.
#7 sihupapa 2008. 10. 31. péntek 22:44
király
#6 károly 2008. 07. 29. kedd 18:38
mindenkinek ijen családót
#5 KKrisz79 2007. 03. 2. péntek 22:48
Egészen jó...
#4 walsh 2006. 01. 19. csütörtök 21:15
NAgyon jó,
folytatást!!
#3 csutora 2005. 12. 11. vasárnap 23:19
ez igen
#2 Krisz 2005. 12. 9. péntek 09:59
Szuper. Folytatás?
#1 Törté-Net 2005. 12. 6. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?