A+ A-

A csillagon túl 1. rész

Üdvözlöm, miben segíthetek? Szólt már annyiszor a kedves, segítőkész hang a pult másik oldalán.
Kristian soha nem szerette a sok embert, bár tapasztalata mindig tudta hogyan legyen úrrá a sok kérésnek, kisebb tömegnek. Szombat délelőtt, amikor is a salonban mindig rohanás volt épp egy idősebb nő jött, aki masszázsra jelentkezett be, a másik a solárium gépre várt. Forró volt a levegő, krémek minden mennyiségben. Ez volt az az illat, az a töménység, amit ilyenkor a salonban érezni lehetett.
Kis gyerek ült a széken annyára várva, műkörmös festett épp precíz pontosággal. A kliensek mindíg elégedettek voltak itt. A város neves személyei is meg- meg fordultak. Ki egy relaxációra, ki egy arctisztításra. Nyár felé volt már ilyenkor többen vágytak szép bőrre, így minden nap egymást váltották a barnulni vágyók. A reggel össze folyt a délutánnal, így a munkanapok gyorsan teltek. Négy ember, négy karakter, és mégis négy olyan barát aki értett a kliensek nyelvén, akik mindent meg adtak egy elégedett szóért, egy köszönetért, és azért, hogy az elégedett emberek legjobb reklámként emlegessék a Nefertiti salont. Karen a kozmetikus, Laura a masszőr, Karolin a műkörmös és Kristian a salon létrehozója volt az a négy személy akik tele voltak ötletekkel, vidámsággal. Igazi életre való emberek. Kezdetben fodrászat volt, de Kristian jobbnak látott egy olyan helyet létrehozni amire az emberek vágynak. Lassan közeledett az első évhez, hogy a salon 6 napon át várja vendégeit, és még mindíg virágzásának tetején tündökölt. Kristian 26 éves volt, Magas, sportos alkata, fekete haja, barna szeme, ápoltásága volt maga a reklám ki hozzájuk betért. Természetesen a salon dolgozói egymástól nem kértek pénzt, mindent igyen vehettek igénybe. Hétvége volt mikor soha nem jutott idő semmire, még egymásra sem. Reggeltől jöttek a kliensek, mindenki szépülni, barnulni vágyott. Az árak sem versengtek a többi konkurenssel mégis volt egy különleges varázsa a helynek amiért a legtöbben itt voltak. Így volt ezen a szombaton is.
Persze tessék csak a 2. gép szabad, 10perc a hölgynek, kellemes barnulást. A fiatal lány el is veszett a kis stúdiókban. Egyiptomi stílusban festett falak, piramisok , fáraók. Természetesen minden a csillogásról, szépségről szólt. Visszajáró idősebb holgy épp végzett körmeivel. Esküvőre megy délután, így ő is szépnek akart ki nézni. Fizetett és már ment is. Az emberek csak jöttek, jöttek, . A körforgás szinte mindíg ugyanaz volt, de az arcok, a tulajdonságok viszont változóak. Kellemes dallamra csörrent meg Kristian telefonja.
Szia Kicsim.
Kristóf volt az . Az a férfi aki jó menő cégnél dolgozott, anyagilag soha nem volt problémája, és az, akinek Kristian szívét teljesen elrabolta. Kapcsolatuk pár hónapos volt, mondhatni még friss, de remélhetőleg hosszú távra ígérkező.
Szia. Neharagudj sokan vannak nem tudok sokáig beszélni, mit szeretnél?
Csak annyit hogy este vacsorázunk, és beszélnünk kell.
A beszélnünk kell volt az a hanglejtés amin egy pillanatra meg akadt Kirstian. Valami volt benne, furán szólt, érdekesen, komolyan. Talán már meg is rémítette.
Jó persze 7 kor végzek, 8 órára jöhetsz értem.
Rendben meg beszéltük, mondta Kristian.
Szeretlek.
Én is .
A beszélgetés gyors volt, de már így is ketten vártak a pultnál.
Fél hétkor végre vissza nyerte a salon a maga megszokott csendjét. Az arany szinűre festett piramisok kellemes harmóniát árasztottak, hirtelen lett csendes, békés a helység.
Karen egy teát iszogatott, Laura a kezét tisztította, sok féle masszázs olajtól szinte már festékes volt a keze. Karolin pedig a körömlakjait, rendezte szín szerint a polcokon.
Csajok, ez a nap is megment. mondta Kristian.
Mindenki tudta róla hogy a pasikhoz vonzódik, a kolléganők mégis úgy szerették ahogy van. Nekik az ember volt a fontos , az aki mindíg segítőkész , s aki nélkül ma nem lehetne helyük, munkájuk ebben a salonban.
A fizetés természetesen nagyon fontos volt mindenki számára, mégsem volt soha ez idő alatt, probléma, félreértés, mert mindenki annyit kapott amennyit megérdemelt. Jó rendszerük volt ebben. Kristiannál fizetett az összes vendég, így a felelőség mindíg rá hárult. A lányok mindíg meg kapták a maga borravalójukat is. Igazságtalanság a szépségben nem lehetett. Vannak ápoltak, vannak ápolatlanok és vagyunk mi akik ezekért az emberekért vagyunk. Mondogotta sokszor. A pénztár gép végre be fejezte napi teendőjét, ki adta a végső zárási szallagot majd be került a nagy könyvbe. Laura meg is kérdezte hogy mennyi lett a napi bevétel.
Na, éhen halunk a jövő héten vagy azért kerestünk ma valamit?, kérdezte viccesen.
Háát, csóválta Kristian a fejét, ha ez így fog menni akkor nemsokára bezárhatunk.
Egy pillanatra mindenki meg némult, és szinte riadtan néztek egymásra.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 4.41 pont (17 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#3 Bang 2008. 10. 25. szombat 15:21
Gyenge.2
#2 Gróf úr 2008. 10. 25. szombat 08:49
A helyesírási hibák nagyon rontanak az élvezhetőségén.
#1 Törté-Net 2008. 10. 24. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?