A+ A-

A nyeremény 1. rész - A modellverseny

Sosem éreztem magam különlegesnek, igaz hogy a faluban mindenhol szépségemnek szólítottak, és a művelődési igazgatója is csak úgy fogadott mindig: - Na megjött a falu mosolya, de én ezt csak kedveskedésnek vettem.
Egyszer Pistabá a kultúrházból elém rakott egy újságot és egy hirdetésre bökött:
Keressük Magyarország legjobb junior foto - modelljét! Nemzetközi Modell - ügynökség várja a jelentkezését azon 15 - 16 éves csinos lányoknak, akik szívesen megtanulnák a modell szakma fortélyait és szeretnék megmérettetni magukat egy modellverseny keretében. Az ország 10 legtehetségesebb modell palántája három hetes fotózással egybekötött nyaralást nyer Olaszország tengerpartjára.
- Hú, ez nagyszerű lehet. De miért mutatta ezt meg nekem Pista bácsi?
- Te leszel a mi nagykövetünk a világba.
- Hogy mi, ezt nem értem.
- Jaj butuskám, beíratunk erre a dologra, és ha megnyered, te leszel a falu büszkesége!
- De hát én nem is vagyok annyira szép.
- Nórikám néztél már te a tükörbe? Én biztos vagyok benne, hogy ott leszel abban a 10 - ben.
Így történt hát, hogy hétvégenként egy modellképző tanfolyamra jártam. Pistabá megszervezte, hogy szüleimnek ne kelljen fizetni, mert tudta, hogy milyen szegények vagyunk, ez persze még inkább arra ösztönzött, hogy benne legyek a legjobbak közt. Több száz lány volt az első válogatáson, ahol azt mondták, hogy csak 30 lány juthat be a kurzusra. Mikor végignéztem a lányokon, úgy gondoltam, nekem nincs esélyem. Először 10 - sével kellett egy terembe bemennünk fürdőruhában. Néhányan már a folyosón kigúnyoltak, mert mitagadás nem volt éppen divatos a fürdőruhám, igazából nem is enyém volt, hanem kölcsön kaptam az egyik szomszédtól. Tehát bementünk, ott zenét raktak be és kérték, hogy táncoljunk kicsit. Aztán egyesével kellett elvonulnunk a zsűri előtt. Persze mindenki kezében volt egy szám, sosem felejtem el az enyém volt a 131 - es. Voltak lányok, akiken látszott a tornász, vagy táncos képzettség és voltak, akik megpróbáltak eljátszani a profi modellt, végül a csoportunkból négy lányt azonnal elküldtek. Amikor elengedtek minket, utánam szólt az egyik zsűritag és egy dobozhoz hívott, turkált benne és egy rózsaszínű divatos bikinit húzott elő.
- Ezt vedd fel a személyes elbeszélgetésre! Okés?
- Köszönöm szépem! - nagyon örültem a kedves gesztusnak.
Ezután minden továbbjutónak egy adatlapot kellett kitölteni. A szokásos kérdéseken kívül voltak érdekes speciális kérdések is: vallásos vagy - e, jársz - e gyónni, van - e olyan barátnőd, akivel minden titkodat megosztod, láttál - e már valakit a családból ruha nélkül, szégyenlős vagy - e, csókolóztál - e már, stb. Akkoriban csak furák voltak a kérdések, csak később visszagondolva látszik az értelmük.
A következő körben már egyesével mentünk be a zsűri szobájába. Fényképeket készítettek rólam és elbeszélgettünk.
Mivel nekünk nem volt telefonunk, Pistabá hozta a következő héten a hírt, hogy felvettek, ő is nagyon örült az én sikeremnek.
A tanfolyam számomra nagyon izgalmas volt, tanultunk sminkelést, fodrászatot, volt táncóránk, szinészet óránk és rengeteg fotózás, miközben arra tanítottak minket, hogy kell segítenünk a fotós munkáját. Egy modell elmagyarázta, hogy a fotós olyan, mint egy szobrász és a mi testünk az agyag. Akkor lesz jó a kép, ha testünk a fotós képzeletéhez idomodik, ehhez viszont, nekünk is ki kell lépnünk a testünkből és átadni azt a művésznek. Azt mondta még Éva:
- Ha a fotós, azt mondja, hogy azt akarja látni, hogyan kakálsz, te letolod a bugyid, és már nyomod is. Legfeljebb azt kérdezheted meg, hogy milyen szögben akar téged látni.
Persze nagyot vihogtunk ezen, de én tudtam, ezek fontos mondatok voltak.
Három hónapig tartott a tanfolyam, a végén volt egy divatbemutató, amin mi szerepeltünk. A bemutató után mindenki kapott egy saját portfoliót és megmondták, ki az a három személy aki a országos döntőben részt vehet. A döntő Pesten volt, ahol egy újabb divatbemutató után kihirdették kik azok, akik nyáron mehetnek Olaszországba. Nagyon meglepődtem, mikor az én nevemet is felolvasták.
Július 15 - én indult a busz pestről. Engem Pistabá kísért fel. Nem volt sok csomagom, mert azt mondták, hogy nem szükséges, mert kapunk ruhákat, amiket viselhetünk.
A busznál Erzsébet azaz Eli fogadott minket, aki modellként jutott ki Olaszországba 15 éve, a tanfolyamon ő volt a sminktanárunk. Helyes nő volt dús ajkakkal, zöld szemekkel, hátul felnyírt szőkésbarna Kleopátra frizurával. Örültem neki, mert mindig nagyon kedves volt.
Lassan összejött a csapat:
Dóri Nagybajomról jött. Szőke, 15 éves fehérbőrü lány. Széles arca volt, de szinte mindig mosolygott. Picsi cicije még alig volt látható a póló alatt.
Kati Zalaszentbalázsról érkezett. A 16 éves barna hosszúhajú lány nagyon szép volt és nagyon szimpatikus. A két hosszú csurkája még bájossá tette.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.19 pont (80 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#9 cscsu50 2017. 12. 26. kedd 07:15
jó kezdés
#8 sipospista 2017. 03. 25. szombat 11:35
Ohhha.megy a pont
#7 feherfabia 2015. 01. 1. csütörtök 07:26
7P
#6 listike 2014. 12. 30. kedd 12:41
Nagyon jó kezdet.
#5 A57L 2014. 04. 10. csütörtök 05:45
Jó a kezdés.
#4 hairy_pussy 2013. 11. 5. kedd 05:20
kedvenc
#3 mackó2009 2012. 10. 26. péntek 20:09
érdekes kezdés
#2 Ede 2008. 03. 23. vasárnap 13:37
Elég alapos bemelegítés, várom a folytatást!
#1 Törté-Net 2008. 03. 13. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?