A+ A-

Keleti Mese 2. rész

A fürdővíz kezdett kicsit kihűlni, az illóolaj már teljesen beitta magát a bőrébe, de a lány nem zavartatta magát: csak mesélt újra nővérének.
- A Második éjszaka... - kezdett bele, de nővére pofon csapta.
- Hogy képzelhettél ilyet? Te, a legutolsó kéjencnek sem kellesz már, ha nem vagy érintetlen! Te bolond! - sipította, és kirohant Hazare szobájából. - Örülj, hogy nem mondom el apánknak! - Kiáltotta vissza a dühtől eltorzult arccal az ajtóból, aztán végleg eltűnt.
Hazare hitetlenkedve érintette vizes ujjait az égő arcához. Legördült egy könnycsepp, s a kád szélére hajtotta fejét.
- Nem vagyok bolond, nővérkém... - szipogta, s behunyta gyönyörűen ívelt szemeit.
Vissza, vissza az emlékek közé! Akarja azt az érzést, akarja azt az éjszakát, újra, és újra, csak átélni... az emlékképek kirajzolódtak, s a lány már az egész történetet újrakezdte magában, mint az utóbbi napokban oly sokszor tette...
Aznap éjjel is ugyanaz az eunuch várt rá, a bordélyban pedig ugyanúgy az Úrnő.
- A kis fürdőbe menjen ma... - utasította Leila, s intett az eunuchnak, kísérje őt oda. A lány csak bólintott, s némán követte, de belül égette a vágy: mit talált ki ma éjszakára a nő, miért nem a kémlelőfolyosóra vitette? Akarta látni újra a titokzatos gyönyörű táncosnőt, akarta újra látni, hogyan őrjít meg, és hogyan von igába egy férfit.
A fürdőnek vastag fa ajtaja volt, s az eunuch kinyitotta, majd be is csukta a lány mögött. A fürdő a földbe volt süllyesztve, a víz felett párapamacsok lebegtek, a felszínén pedig rózsaszirmok alkottak összefüggő szőnyeget.
A vizet hirtelen egy felbukkanó fej törte át. Hazare felsikkantott, és rémülten ajkai elé emelte ujjait. Nem hitt a szemének: a táncosnő volt az, felismerte rögtön. A nő csak rámosolygott, s közben kecsesen elkezdett kilépdelni a lépcsőn, a meztelen testéből egyre több- és több részlet villant ki, s végül ott állt előtte, életnagyságban.
- Tehát téged kell tanítni... - mondta, s választ sem várva megcsókolta a lányt.
Hazare ruháin keresztül is érezte a nő kemény mellbimbóját, a feszes bőrén végigfutó cseppek izgató táncát, de mindezt a csók tette teljessé: az ajkai szétfeszültek, a nő nyelve lassan térképezte fel a hercegnő ajkát, aki behunyva szemét próbálta az ösztöneiből viszonozni a kutakodást, de jócskán alul maradt.
A táncosnő hirtelen hagyta abba a csókot, s csak rámosolygott a lányra.
- Ennek a neve, a csók. - mondta, s megfordult, s a medence szélén ledobott ruháihoz lépett, s felkötötte derekára a kendőit, s mellére most egy hímzett melltartót csatolt. - A nevem Kiresha, és ma megmutatom neked, milyen érzés nőnek lenni. - gúnyos mosolya volt, s Hazare pironkodva felszegte a fejét.
- Tudom jól, milyen érzés! - kiáltotta ellenszegülve a nő fölényének, de az csak legyintett, és mosolyát már idegesítő, lenéző vigyor váltotta fel.
- Nem tudsz csókolni, és a tested rögtön válaszolt nekem. Nézz csak magadra: az ajkaid megduzzadtak, a tested remeg, kívánja, hogy hozzáérjek... semmit sem tudsz még te... nem az én dolgom megtudni, miért akartad, hogy tanítsunk, de én megmutatom neked, hogy semmit sem tudsz. - vészjósló hangja elrémítette a lányt, de újabb dühöt is csikart ki belőle. Hazare keze ökölbe szorult, és gyorsan cselekedett: megfogta a táncosnő kezét, és magához rántotta, s felágaskodva megcsókolta a nőt. Kiresha egy fejjel magasabb volt nála, s erősebb is volt nála: nem kellett sok erő, hogy ellökje magától a lányt. Hazare rálépett hosszú kendőjének aljára, s hátraesett, de nem volt ideje felkelni: Kiresha lángoló szemekkel már ott ült a csípőjén, a kezeit leszorítva a feje mellé.
- Te csak ne akarj engem kioktatni, te kis senkiházi! - sziszegte gyilkos hangon, s a nő kezeit csuklóban megfogta egy kézzel a hercegnő feje felett, a másikkal a kendőket kezdte el bontani. A szoknyaként hordott anyagok ellazultak, s csak lágy redőkkel omlottak már a lány combjaira, de Kiresha nem érte be ezzel, és a felsőruha fűzőjét is megoldotta. Hazare szíve a torkában dobogott. Már félt ettől a nőtől, kimondottan rettegett attól, hogy tényleg néhány mozdulattal az el tudja érni, hogy megadóan kövessen minden parancsot.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.36 pont (14 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#4 feherfabia 2018. 04. 1. vasárnap 09:57
Ez is szuperlettö
#3 vakon53 2016. 03. 27. vasárnap 12:11
Holvan a folytatás?
#2 zsuzsika 2015. 01. 27. kedd 08:38
Kár,hogy nincs folytatása.
#1 Törté-Net 2008. 02. 5. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?