A+ A-

Mini Picasso

Mini Picasso. Miranda így gondolt a lányra, akire felügyelt. Természetesen Tanya stílusa és képességei fényévekre voltak az öreg Pabloétól, de tetszett neki a két szó dallamossága és így megmaradt benne. Miranda imádta a bébiszitterkedést mellette, mert a lány képes volt magára ügyelni. Néha viccelődve meg is jegyezte, hogy Tanya valójában egy lány testében csapdába esett idős hölgy. A megjegyzés mindig félénk mosolyt váltott ki a lányból.
A munka könnyű volt és jól fizetett. Miranda nyugodtan foglalkozhatott az egyetemi feladataival és közben nem kellett amiatt aggódnia, hogy Tanya felforgatja a lakást. Az előző ifjonc, akire ügyelt, valóságos szörnyeteg volt. Nem volt szép dolog így gondolnia, de megfordult a fejében hogy az előző lány igazi szociopata lesz idővel. Rémálmaiban néha még most is előjött.
Vele ellentétben Tanya édes, vicces és okos volt. Miranda néha szinte várta már hogy újra találkozzanak. Pár hét alatt egészen közel kerültek egymáshoz. Így azután Tanya előző bébiszittereivel ellentétben nem is jött rá a frász, amikor felfedezte a lány rajzai közt a meztelen lányok vázlatait. Jó, egy kicsit megijedt - ezt be kellett vallania magának. Elvigyorodott magában amikor eszébe jutott a felfedezés napja.
Vacsorát csinált magának és Tanya-nak. Hívta a lány és amikor nem kapott választ, a keresésére indult. Tanya a szobájában az ágyon ült. Hátát az ágy támlájának vetette és felhúzott térdeire fektetett vázlatfüzetébe rajzolt valamit elmélyülten. A fülén fejhallgató volt és dúdolta az éppen hallgatott számot. Észre sem vette a szobájába lépő bébiszittert.
Az első találkozásukkor az anyja elmondta hogy Tanya szeret rajzolni, azután úgy tűnt hogy azonnal megbánta hogy felhozta a témát. Miranda ezt kicsit furcsállotta, de nem kérdezett rá. Amikor rátalált a munkájába temetkező lányba, arra gondolt hogy vethet egy pillantást annak legújabb művére. Tanya azonban észrevette a jelenlétét mielőtt elég közel juthatott volna és gyorsan összecsukta a vázlatfüzetet. Akkor sem lehetett volna bűntudatosabb az arckifejezése, ha szándékosan próbált volna olyan arcot vágni.
- Mit rajzolsz? Megnézhetem?
- Anya azt mondta hogy inkább ne mutassam meg a rajzaimat másoknak. Különösen ne a bébiszitteremnek… - mondta Tanya lenézve a füzetre.
- Ugyan miért ne?
- Azt mondta hogy az utóbbi három a rajzaim miatt mondott fel. De én nem akartam hogy elmenjenek… - mondta a lány kissé sírásra görbülő ajakkal.
- Édesem...erősen kétlem hogy miattad mentek el. - mondta Miranda és az ágyra ülve bátorítóan megsimogatta a lány vállát.
- Úgy gondolod?
- Biztos vagyok benne. Hadd lássam! El sem tudom képzelni olyan rajzodat, amitől menekülőre fognám. - mondta Miranda mosolyogva.
Tanya bizonytalanul nézett le a vázlatfüzetre. Miranda megfogta a füzetet. Rövid és gyengéd huzavona után Tanya engedett. Miranda rámosolygott és megnyugtatásként magához ölelte, majd kinyitotta a füzetet.
A majdnem kész rajz sokkolta és több gondolat is kezdett kavarogni a fejében. Az első az volt, hogy a rajz a lány korához képest elképesztően részletes. Majdnem olyan életszerű volt mint egy fekete-fehér fotó. A második annak a felfogása volt, hogy a rajzon ő van ahogy meztelenül ül lent a konyhaasztalnál. Tanya olyan szinten kapta el a pillanatot, mintha tényleg megtörtént volna, noha természetesen soha nem fordult elő.
A lány nézte a nagy barna szemeivel és Miranda látta a tekintetében a félelmet. Erővel elnyomta magában a kínosság érzését és sikerült egy mosolyt küldenie Tanya felé. Az tétovázva visszamosolygott.
- Ez gyönyörű! - mondta Miranda és nem hazudott.
Tanya már most olyan rajzkészséget mutatott, aminek sokan örültek volna.
- Tetszik? - kérdezte a lány reménykedő hangon.
- Nagyon tehetséges vagy. - felelte Miranda, nem igazán válaszolva a kérdésre.
Bizonytalan volt a rajzzal kapcsolatos érzéseiben és remélte hogy a lány nem erőltet egy pontosabb választ.
- Köszönöm!
Miranda egy darabig elgondolkodott azon, hogyan kérdezze meg a megfelelő módon amire kíváncsi volt, majd megszólalt:
- Tanya édesem…. Tudnál beszélni a képről?
- Mire vagy kíváncsi?
- Például miért vagyok meztelen?
- Dühös vagy. Kérlek ne haragudj! - mondta Tanya és könnyek kezdtek gyűlni a szemében.
- Dehogy haragszom! - mondta Miranda, majd a lány megölelése után folytatta:
- Csak...zavarban vagyok. Meg tudnád mondani hogy miért akartál meztelenül lerajzolni?
- Valahogy szeretem ezt csinálni…. meztelen mebereket rajzolni. - mondta Tanya és félrefordította a tekintetét.
- Anyukád tud a rajzaidról?
A lány nem nézett rá, csak bólintott és azt felelte:
- Azt mondogatja hogy meg kellene próbálnom mást rajzolni. Azt mondja hogy ilyen fiatal lányhoz ez nem illik. Megpróbáltam...tényleg. Rajzoltam madarakat, kutyákat, virágokat...de valójában ez az amit szeretek.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 9.14 pont (63 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#9 gonosz 2018. 09. 27. csütörtök 17:12
Nem rossz
#8 Almoska5 2018. 08. 1. szerda 21:20
Ízlésesen és egyben nagyon izgatóan megírt, kezdeti lépéseket olvashattunk. Én szívesen olvasnám a folytatást, a Mama viselkedése és a kislánya gyakorlottság arra enged következtetni, hogy szereplő válik belőle!
Gratulálok, nagyon érzéki leszbi érzelmeket keltő írás! Igaz ffi vagyok, de én így érzem....
#7 sunyilo 2018. 08. 1. szerda 16:55
Jóféle...
#6 cscsu50 2018. 08. 1. szerda 11:25
Nem lett rossz
#5 fiesta14 2018. 08. 1. szerda 08:29
ismerős. mintha lett volna már
#4 Andreas6 2018. 08. 1. szerda 07:14
Alapjában nem túlságosan érdekelnek a leszbi történetek, de ez kitűnő írás! Stílusánál fogva pedig szerintem nem kell bele az anyuka! 10 pont.
#3 feherfabia 2018. 08. 1. szerda 06:29
Nagyon szép! Az anyukát is írd bele!
#2 A57L 2018. 08. 1. szerda 04:03
Nem is lett rossz.
#1 Törté-Net 2018. 08. 1. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?