A+ A-

Ajándék az évfordulóra 1. rész

Fordítás
Eredeti történet: "At the cabin with my sister" (Van999 - Literotica)
"Épp jókor érkeztél," mondta Connie mosolyogva, amint kinyitottam az ajtót, "fogj egy ecsetet, és munkára!"
"Jesszus, adj egy kis időt, négy órát vezettem," méltatlankodtam a táskám letéve. Megöleltük egymást.
"Mikor is láttuk egymást utoljára?" kérdezte.
"Talán múlt évben... Jack nagybácsi temetésén."
"Ó, igen, már el is felejtettem," mondta az asztalra rakva a pemzlijét, "akárhogy is, jó téged újra látni. Éreztem mikor idecsaltalak, hogy nem vagy feldobva túlságosan az ötlettől!"
Ez nem kifejezés, gondoltam magamban, ahogy felidéztem a pár héttel ezelőtti hívását.
"Tom," mondta akkor a telefonba, "tudod, hogy nemsokára lesz anyuék házassági évfordulója."
Rosszat sejtettem. Mint mindig, ha Connie kitervelt valamit.
"Na. Emlékszel a tóra, ahová minden nyáron elutaznak?"
"Persze."
"Na. Nem fogod elhinni, de Kim és én találtunk egy aranyos faházat arrafelé, pont a víz mellett. A legjobb az egészben az ára. Évek óta árulják, és a tulaj most már végképp meg akar szabadulni tőle."
"És hogy jövök én a képbe?" puhatolództam.
"Hát igen. Kim és én úgy gondoltuk, hogy hárman összedughatnánk a fejünket, és megvehetnénk nekik ajándékképpen."
"Aha. Rendben," sóhajtottam, "akkor most elő a részletekkel!"
Connie elmagyarázta telefonon a tudnivalókat.
"Valami azt súgja nekem, van még valami, amiben számítotok rám," mondtam neki, "egyébként miért ennyire olcsó?"
"Mondjuk úgy, hogy van még vele egy kis munka," válaszolta a húgom.
Hát így rángatott bele a két testvérkém ebbe a felújítási kalandba, aminek során majd egy hetet keccsöltünk a semmi közepén, rendbe hozva a faházat szüleink évfordulójára.
*****
"Kimnek közbejött valami sürgős munka," mondta Connie, "úgyhogy csak holnap érkezik. Na, gyere, körbemutogatok mindent."
Nem volt valami sok látnivaló, hamar végeztünk vele. Egy szoba heverővel, és két ággyal. Oldalt teakonyha, és fürdő. Ez volt minden. Bár eldugott egy hely, hálisten a víz és a villany be volt vezetve a házba.
Festegetés közben elnézegettem a húgom. Nyolc hónapja nem találkoztunk. Huszonkilenc évével ő volt a középső, én két évvel voltam idősebb nála. Kim jött utolsónak, megint két évvel Connie után, ő volt a mi kishúgunk. Kisgyerekként igazán helyesnek találtam a mindig nevetős Connie-t, rövid fekete hajával, csillogó, kék szemével.
Felépítését tekintve Connie volt a családban a kakukktojás. Apánk és én nyúlánk termetűek vagyunk, anya és Kim alakja is karcsú, majdnem filigrán, Connie viszont mindig kitöltötte a ruháját. Nagy, kerek melle volt, telt csípője, és a dereka sem volt éppenséggel vékony. Csábosan kerekded. Így lehetne talán őt a legjobban leírni. Amióta az eszem tudom, mindig fogyókúrázott, persze hasztalanul. Emlékszem, egyszer a tükörbe nézve, viccelődve megkérdezte anyától, nem örökbefogadással került-e hozzájuk?
Most a festéshez egy bő sortot és fehér blúzt viselt, valami mulató logójával.
"Még mindig boros vagy, Tom?" kérdezte.
"Csakis!"
"A csomagtartóban van egy rekesz," szólt oda, "hátha könnyebben megy majd a munka."
Becipeltem a ládát, és dugóhúzás közben Connie-t figyeltem, amint ecsetjét lehajolva mártogatta a festékbe. A blúzának mély, amolyan válltól-vállig kivágása volt. Ahogy előrehajolt, jókora belátást engedett a masszív dudáira. Enyhén elpirultam és elkaptam a szemem, a bor kitöltésére koncentrálva.
"Hallottál valamit... róla?" kérdeztem, a poharakat kettőnk közé helyezve. "Beszéltek egymással?"
Tudta, kire gondolok.
"Mmmm... nem, csak az ügyvéden keresztül. A válási papírok a jövő héten lesznek készen."
"Sokkal jobban fogod érezni magad, ha ezen túl lesztek. Olyan, mintha fogságban lenne az ember. Tudom, én is megkönnyebbültem, mikor Janettel végre lezártuk a dolgot."
"Mióta is?"
"Mikor hagyott ott? Másfél éve lehetett."
"Mintha tegnap lett volna, hogy összeházasodtatok."
"Hé, csak semmi búskomorság a mai napon, rendben?" dorgáltam meg az ujjammal.
"Csak elmerengtem... az esküvők olyan szépek. Akkor senki nem figyelmeztet rá, hogy válás is lehet a vége."
"Az első pár hónap a legnehezebb," mondtam, "aztán meglátod, könnyebb lesz majd."
"Nahát, el a mélabús beszéddel! Fogjunk újra a munkához."
*****
Bár a faház kicsi volt, belsejének minden négyzetcentije festés után kiáltott, úgyhogy elég lassan haladtunk. Ráadásul meleg volt, kibírhatatlan meleg. Még csak 11-re járt, de a tárt ajtó, ablakok ellenére is szaunában éreztem magam. Az izzadságcseppek kis patakokba futottak össze az oldalamon. Az ecsetet letéve kihámoztam magam a pólóból, és az asztalra dobtam.
"Ilyenkor jó igazán fiúnak lenni, mi?" nevetett rám Connie.
"Hé, senki se tiltja meg, hogy te is ledobd magadról," kuncogtam.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 9.02 pont (175 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#11 zsuzsika 2014. 11. 8. szombat 09:25
Nem rossz.
#10 A57L 2014. 11. 8. szombat 06:56
Elég jó lett.
#9 Bikmakkocska 2012. 12. 29. szombat 20:05
Jó fordulatos.
#8 arkangyal 2009. 06. 9. kedd 20:18
Nagyon jó. Csak így tovább.Gratula!
#7 sihupapa 2008. 11. 7. péntek 20:56
wanda te isten.
#6 Gabi 2008. 01. 2. szerda 16:29
Nagyon jó! Gratula a fordítónak!
#5 Szélkakas 2007. 12. 28. péntek 12:59
Nagyon jó!
Csak Igy tovább!
#4 kukor 2007. 12. 27. csütörtök 17:51
eddig is szívessen olvastam vandát és most sem okozott csalódást.tetszet.összefüggően tudja írni a fordítást írni.Gratulálok csak így tovább és hamar
#3 Tüse 2007. 12. 27. csütörtök 11:32
Annyi fércmű olvasása után, Wanda-t olvasni maga a gyönyörűség. Csak remélni tudom, hogy nem kell a következő írására hónapokat várni.
#2 Asura 2007. 12. 27. csütörtök 02:31
Nagyon jó-nak indul, remélem tényleg lesz folytatása.
#1 Törté-Net 2007. 12. 27. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?