A+ A-

Az élet körhintája 1. rész

Gyakran hallani kifejezéseket, mint "az élet vonatán", vagy "az élet útvonalán". Nincs ilyen! Tapasztaltam: az élet egy körhinta. Az emer száguld, s azt hiszi, hogy előbbre jut, pedig csak egyhelyben forog. Ott állsz meg, ahol beszálltál. Nem új útvonal nyílik meg ott, hanem ugyanaz a körforgás ismétlődik meg. S mire egy új megálló jön, észreveszed, hogy ott vagy, ahonnan elindultál. Nem lettél se okosabb, se bölcsebb, se boldogabb. Csak élményeid voltak, amiket újaknak éreztél, pedig nem voltak egyebek állandó ismétléseknél. Ugyanazokat a hibákat követed el ismét és ismét, hiába fogadkozol, hogy ezután okosabb leszel. Csak illúzió, hogy ezután más lesz. Hadd mondjam el, milyen az én életem körhintája.
Első fejezet
A feleségem kisírt szemekkel jött haza az irodából. Egy ügyvédnek volt a titkárnője, már több mint egy éve. Örültünk a jó állásának, mert az üzem, amelyikben én dolgoztam, csőd határán állt; egyre kevesebb munka volt, ami azt jelentette, hogy a kereset is mindig kevesebb lett. Minden pillanatban várható volt a csőd és ha az bekövetkezik, akkor nem tudnám, miből fogunk megélni, ha a feleségem, Éva, egy évvel ezelőtt nem kapta volna meg ezt a jó állást.
Eddig nem panaszkodott a munkahelyére. Sőt, a főnöke nagyon is udvarias és kedves volt mindig vele szemben, ahogy mondta. És most láttam raja, hogy valami baj van! Talán csak nem mondtak fel neki? Az egy katasztrófa lenne.
Kérdeztem, felmondást kapott-e. Csóválta a fejét, hogy nem. Hát akkor mi a baj? kérdeztem. Erre újra sírvafakadt. Símogattam, csitítgattam, nyugtattam és kértem, mondja el, miért sír. "Azt nem mondhatom el", mondta. "Akkor elhagynál!"
"Nincs olyan dolog a világon, amiért elhagynálak Kedvesem", bizonygattam. "Hiszen tudod, hogy mennyire szeretlek! Te vagy a mindenem! Mondd hát Évikém, mi történt!"
"A főnököm erőszakoskodott velem!" csuklott fel újra a sírása.
"Erőszakoskodott? Hogyan?" kérdeztem.
"Hát úgy!" mondta Évi. "Tudod!"
"Csak nem nemileg?" rémültem meg. "De igen", sírt fel újra Évi. "És most nem tudom, hogy mi lesz!"
Agyamban egymást kergették a gondolatok. Ezt természetesen tisztázni kell. Kértem Évát, mondjon el mindent részletesen. Előbb zokogva, de aztán lassan, ha nem is összefüggően, de legalább érthetően mondta el a dolgot: "Tudod, már régebben tett célzásokat. Nem akartam neked szólni róla, hogy ne nyugtalankodj. Van úgyis elég gondod az üzemmel. Nem hittem, hogy komolyra fordul a dolog."
Hosszú kérlelésre, miután megnyugtattam, hogy bármi történt is, az a kettőnk szeretetén és viszonyán nem fog egy jottányit sem változtatni, elmondta a következőket:
Egynéhány akta a földre esett és szétszóródott. Ahogy Éva ecsetelte, úgy nézett ki a dolog, mintha a főnöke akarattal ejtette volna azokat a földre. "Kérem Éva, szedje fel" mondta a főnöke. Éva leguggolt és összeszedte a földön szanaszét heverő papírlapokat. Mikor a székre támaszkodva fel akart állni, hát látja, hogy Szöllősi (úgy hívják a főnökét) a háta mögött áll. A nadrágja ki volt gombolva és kiállt belőle a meredt hímvesszője.
"Álló fasszal állt mögötted?" kérdeztem. Éva bólintott és elkezdett volna mindjárt sírni, ha nem kérleltem volna, hogy mondja el tovább a történteket. Ott állt tehát a főnöke a szabadon álló faszával. Éva elfordította a fejét és fel akart állni, de a főnöke visszanyomta a vállánál fogva. "Csak nem ijed meg egy hímvesszőtől?" Kérdezte. "Hiszen férjes asszony, biztosan látott már ilyet!"
Éva kérlelte, hagyja abba ezt a rossz viccet. Tegyenek úgy mintha semmi se történt volna és felejtsék el az egészet. De a főnök csóválta a fejét: "Elfelejteni? Nem. Azt nem lehet. Már egy éve itt van körülöttem. Látom, hogyan mozognak a keblei a blúz alatt, látom, hogyan billen a seggének két fele minden lépésnél, érzem az orommal a parfümjét, de a pinájának az illatát is, hát elég volt. Álló fasszal ülök az íróasztal mögött egy éve és tegyek úgy minta semmi se történt volna? Álló fasszal nem tudok gondolkozni, nem tudok dolgozni. Most már egyszer le kell lankasztani!"
"Akkor felmondok!" mondta neki Éva, mire ő: "Ha úgy akarja, megteheti. De előbb leszopja a farkamat, addig nem megy ki ebből a helyiségből!" Ezzel megfogta Éva fejét és a fasza hegyét odanyomta a feleségem összezárt ajkaihoz.
"Hű a keserves anyja picsáját!" tört ki belőlem. "Én ezt a gazfickót megölöm! Mondd szívem, hogyan tudtál tőle elmenekülni?"
"Hiszen ez az!" tört ki Évából újra a sírás. "Nem tudtam elmenekülni. Térdelő, kuporgó helyzetemből még fel se tudtam állni. Roppant erős a gazember. Lenyomott és egyre jobban nyomta a faszát a számhoz."
"És?" kérdeztem.
"Végülis kénytelen voltam kinyitni a számat és egyből beledöfte a hímtagját amilyen mélyre csak tudta."
"És te"? kérdeztem és közben észrevettem, hogy megmerevedett a farkam a nadrágban. Csodálkoztam, de arra a gondolatra, hogy egy idegen fasz a feleségem szájában volt, akkora erekciót kaptam, mint már régen nem.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.89 pont (37 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#5 A57L 2014. 06. 7. szombat 04:55
Jónak ígérkezik.
#4 papi 2013. 05. 9. csütörtök 05:11
Nem rossz
#3 mackó2009 2012. 11. 4. vasárnap 19:47
ígéretes kezdet
#2 rebyc 2006. 09. 23. szombat 07:11
durva.... de jó!
#1 Törté-Net 2006. 09. 15. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?