A különös asszony 3. rész

Az asszony dühösen a földhöz vágta az újságot. Még a reggeli tejeskávéja is kilöttyent az asztalra a hirtelen mozdulattól.
– Hogy van képük ilyesmit leírni? – sziszegte – Hogyan állíthatnak olyan dolgot, amiről nem bizonyosodtak meg?
Nyugalmat próbált erőltetni magára, és a kezébe vette még egyszer az újságot. A cikket egy törtető újságírónő írta, bizonyos Kovács Erna. Az asszonynak furcsa volt ez a hangnem. Amikor öt évvel ezelőtt idejött, terjedtek róla pletykák, írtak róla az újságban, de nem volt semmi komoly, sértő dolog. Igazándiból nem adott ő okot arra, hogy pletykálkodjanak. Páciensei tisztelték, és titkon szerették is. Ki írt volna róla? Igen, feltűnést keltett azzal, amikor idejött, bár igyekezték elkerülni a nyilvánosságot. De aztán ennyi volt, nem foglalkozott vele a sajtó. De ez a cikk undorító volt. Ocsmány feltételezések, amiknek semmi alapja nem volt.
Ha még egyszer ilyen cikk fog megjelenni, csúnyán meg fogja bánni ezt az a nő is, és az újság is, gondolta.
Aztán megpróbálta teljesen lenyugtatni magát, hiszen kivételesen délelőtt fogadja Zalánt és Liát. Azért kérték ezt, mert este elutaznak...
Zalán és Amália. Harmadik alkalom. (Február 16. )
Februárhoz képest nagyon szép idő volt. Sütött a nap, és volt vagy 15 fok is a napon, ha nem több. A szél sem fújt. Így aztán az asszony ezeket is belekalkulálta a mai napba. Pontosan tíz órakor csöngettek, az asszony megnyomta a , és a kapu már nyílt is. Az asszony a szokásos szobácskában fogadta őket, ott levetkőztek.
Aztán bevezette őket egy eddig általuk nem ismert, szintén alagsori szobácskába. A földön, a falakon, még a mennyezeten is mindenhol csempe, illetve tükör volt, és a szoba sarkaiban kis lefolyók, a szoba meg úgy volt kiképezve, hogy a sarkok felé enyhén lejtett. Az asszony betessékelte őket, majd őmaga kiment, behúzva az ajtót. Aztán elindult a víz. Hol jéghideg, hol tűzforró, és mindig nagyon vert. A falakon levő kis fúvókákból ment, az asszony csak az irányt változtatta, illetve hogy melyik csőből menjen. A tükrökön át figyelte, hogy éppen hol vannak, hova menekülnek a víz elől, és úgy irányította. Nagyon verette őket, főleg az érzékenyebb helyeken. A tűzforró víz égette a bőrüket, és az még rosszabb volt, amikor erre hirtelen hideg vizet zúdított.