Naya 4. rész

Azóta mióta teljesen elengedtem a kételyeimet a két közötti szorosabb,   erotikusabb viszony miatt egyre többet alszom nála. A lakása lassan az otthonommá vált. A fürdőszobában ott a fogkefém, a komódon a sminkjeim, a hűtőben azok az ételek, amiket én szeretek. Naya soha nem jött hozzám; nem is kérdeztem, miért. Tudtam, hogy vannak titkai. Voltak éjszakák, voltak hétvégék, amikor határozottan kérte, hogy ne lehetek vele. Nem kérdeztem az okát. Ha nem mondta el, akkor nem rám tartozik.

A ház, ami az övé, az autó, az arany bankkártya ezek mind olyan dolgok voltak, amelyekről tudtam, hogy nem egy fogászati asszisztens fizetéséből telnek. A rejtélyes eltűnések napközben, a gyors látogatások a lakásán, amikor a csomagért egy aktatáska volt a csere tárgya, amiért mindig szinte tíz percen belül megjelent a doki. Puszi, táska, és már robogot is el. Nem kérdeztem. Mert amikor Naya a karjaiban tartott, minden kérdés elvesztette a jelentőségét.

Közben mi egyre több újat fedeztünk fel. Naya lassan, de biztosan megmutatta, hogy két nő hogyan tud boldog lenni, hogyan tudjuk boldogabbá tenni egymást. Minden este új volt, minden érintés más. Néha a kezeivel tanított. Megmutatta, hol kell lassítani, hol kell erősebben nyomni, hol érdemes megállni, és csak hallgatni a másik lélegzetét. Máskor a szájával, ami minden egyes négyzetcentimétert felfedezett a testemen, és újraírt mindent, amit a szégyenről, a vágyról, a női testről valaha hittem. Tanultam tőle. Tudtam amit mutat arra ő is vágyik és mindig viszonoztam és. Nem. Hálából hanem, mert nekem is jó volt amit csináltam a testével,    testén.

Voltak esték, amikor órákon át csak csókolóztunk, és közben a kezeink egymás testét kutatták, mintha még mindig lenne valami, amit nem ismertünk. Máskor a fürdőszobában találtuk magunkat, a gőzben, a víz alatt, ahol a nedvesség és a melegség összemosott minden határt közöttünk. Naya megtanított arra, hogy a testiség nem csak a célról szól, hogy a folyamat, az út, a simogatások sorozata ugyanolyan fontos, mint a végén jövő beteljesedés.

És voltak olyan éjszakák is, amikor az ujjai nem voltak elégek. Amikor a vágy, ami közöttünk égett, már túlcsordult a megszokott kereteken. Ilyenkor Naya elővette azt a dobozt, amit az ágy melletti éjjeliszekrény mélyén tartott, és amelynek tartalmáról csak homályos sejtéseim voltak. Egy ilyen este vette elő azt, amitől az egész világom megváltozott.