Naya 3. rész

Naya valami profin kisminkelt. Talán először csettintettem magamban a nyelvemmel. Na bazd meg, Márta, már nézel ki valahogy. Ez a gondolat volt, mikor a tükörbe néztem. Naya inkább simogatott, mint sem paskolt a popsimra.

– Na csajszi, legalább kicsit emberi formád van – nevetve mondta, és viharzott a rendelőbe, ha már velem elbaszta az időt. Kapkodnia kellett.

A doktornő is utolsó pillanatban érkezett. Rám nézett, egy pillanatra megállt, majd sunyi mosollyal mondta:

– Márta, jó le vagy strapálva, pedig még csak most kezdődik a hét. De a sminked pepec. Naya csinálta, mi?

És ekkor csukódott be mögötte a párnázott ajtó. Talán köszönés, majd csend, majd számomra érthetetlen, nem hallható beszélgetés, és már jött is a beteg. Beszóltam belső kommunikáción Nayának:

– Pill.

Egy perc múlva jött is. Egy mozdulat sor végét kaptam el, ahogy megigazítja a ruháját és megtörli a szája sarkát. Annyira egy nőies mozdulat. Tudat alatt én is ezt csinálom.

A futárok megállás nélkül érkeztek. Tudtam, mi a rendelőé, és a nehezebbjei idegenek voltak, amiket egy mondhatni ügyesen álcázott szekrénybe kellett gyűjteni, ami másnap reggelre eltűnt. Női kíváncsiság, de a kamerák felvételei valami oknál fogva – az off gomb megnyomása után – nem voltak. Tudom, a jó recis nem nyomoz, ha meg megtud valamit, azonnal törli még a kukát is az agyából. Egy biztos: simlis a dolog.

Háromig alig beszéltünk Nayával, de az a pillantása felém lélek melengető volt. A volt pasim hívogatott, míg le nem tiltottam. Egy büdös geci. A záramat is le kell cseréltetnem, amit a főbérlővel le is beszéltem, és már délelőtt megcsináltatta – az új kulcs a postaládában, amihez csak nekem van kulcsom. Ez is pipa.

– Mit szólnál, ha elmennénk inni? – jött ki Naya kiabálása a nyitott ajtón.
– Tuti jó esne most, de tudod, hó vége van, és vagy kenyér, vagy pia...
– Folyékony kenyér, Mártikám, folyékony kenyér – jött a pulthoz a helyére. – Jó, nekem még van egy kevés pénzem. A. kártyámon, de csak az ócsóbbik fajta piára – nézett huncutul a szemembe.
– Vodka narancs – vágtam rá én is nevetve. – Búfelejtőnek megfelel, főleg, hogy ingyé lesz.

Tudtam mosolyogni, pedig régebben egy szakítás után egy hétig búval baszott voltam.