Otthon

Prológus
A pályaudvaron nyirkos beton és cigarettafüst szaga terjengett. Anna szorosabban szorította a bőröndjét, a csizmája csattogott a nedves járdán, amikor a peronra lépett. Tizenkét év.
Tizenkét év telt el azóta, hogy utoljára betette a lábát ebbe a városba.
Nem kellett volna visszajönnie. Nem állásinterjúra – és főleg nem nosztalgiázni. De amikor megérkezett az e-mail, amelyben állást ajánlottak neki azon az egyetemen, ahol egykor tanult, valami megpattant benne. Egy gyengeség. A kíváncsiság, amit nem tudott figyelmen kívül hagyni.
*Már csak egy hét, * mondta magának. *Aztán elmegyek. *
Az állomás fala mentén kifüggesztett fesztiválplakátokon megakadt a szeme – a Szentivánéji Éjszakák Révéje –, az évente megrendezett esemény, amely tinédzserként a kedvence volt. Emlékezett arra, ahogy mezítláb táncolt a fűben, nevetgélt a barátaival, ahogy Lőrinc mindig lopva rápillantott, amikor azt hitte, hogy nem figyel.
Összeszorult a gyomra.
Nem látta Lőrincet azóta az éjszaka óta, mióta... – azóta, amikor minden darabokra tört. Azóta az éjszaka óta, amikor elmentek, és soha többé nem nézett vissza.
Egy hang recsegett a hangosbemondón, és bejelentette, hogy vonat érkezik. Anna élesen kifújta a levegőt, és elfordult a plakátoktól, kényszerítve magát, hogy a jelenre koncentráljon. Már nem tartozott ide. Nem igazán.
De ahogy felszállt a vonatra, valami nehéz súly telepedett a mellkasára – egy olyan súly, amit évek óta nem érzett.
*Otthon vagy. *

A szálloda
A szállodai szobája kicsi, de tiszta volt, olyan, amilyenben az utazók megszállnak, ha nem tervezik, hogy elidőznek. Anna ledobta a táskáját az ágyra, lehúzta nedves kabátját, és végigsimított a szél által felborzolt haján.
Az ajtón kopogás riasztotta meg.
„Szobalány. ” – szólalt meg egy tompa hang.
Kinyitotta az ajtót, és egy fiatal nőt látott, kezében egy halom friss törölközővel.
„Elnézést a zavarásért, de ma este fesztivál lesz. Az utcákon nagy lesz a forgalom. ”
Anna bólintott.
„Köszönöm. ”
A nő habozott, majd hozzátette: "Ismerősnek tűnik. Járt már itt korábban? "
„Évekkel ezelőtt” – mondta halkan.
A szobalány elmosolyodott. „Nos, Isten hozta újra itt. ”