Ok és okozat 1. rész

31 évesen kúrt pofán az élet először úgy igazán.

Egy csomagszállító szolgálat központjában dolgoztam logisztikusként. Ha belegondolsz, kicsit olyan munka, mint egy kirakós játék: minden darabnak a helyére kell kerülnie. Nekem nagyjából egy év kellett, mire igazán belejöttem.
Marival már évek óta ketten vittük a hátunkon az osztályt. Közben a munkakapcsolatból barátság lett. Az agyatlan csinibabák pár hét után rendre feladták, kivéve Marit. Az ő helyzete különleges volt. Csak az ő pinája jött be a főnöknek, ő volt Murphy szeretője. A többieknek esélyük sem volt érvényesülni, minden szakmai tudás másodlagos volt a szopási tehetség és készség mögött.
Ezt mindenki tudta. Azt is, hogy én nem jelentek veszélyt két okból sem. Egyrészt a főnök, Murphy, egyáltalán nem volt az esetem, másrészt fülig szerelmes voltam a páromba, a vőlegényembe, Csabába, akiről reméltem, hogy a leendő gyermekeim apja.
Aznap reggel semmi nem utalt arra, hogy baj lesz. Nyugodt, eseménytelen napnak ígérkezett. Mari hozta a szokásos késését, neki ezt szabad volt. A kávézóban azonban Murphy nekem ütközött. A kávém a blúzomon landolt, és a fehér anyagon egy brutálisan ronda, sötét folt éktelenkedett.

– Bazd meg, Kati! Nem tudsz vigyázni? – Mordult rám.
– Köszike. Jössz egy blúzzal – vágtam vissza.
Idegesen megrángatta a nyakkendőjét. Szívrohamot kapott volna, ha Mari blúzát önti le, de az enyém miatt szemmel láthatóan nem aggódott. A sötét lötty közben olyan gyorsan terjedt szét a fehér anyagon, mint egy jó szaftos pletyka a raktárban.

– Menj haza, cserélj blúzt – mondta, és az ajtó felé intett. – Laci, vidd haza ezt a szerencsétlent, ha már ilyen béna, hogy leöntötte magát.
Laci, az egyik futár, alig tudta visszafojtani a röhögését. Látta az egészet. A kávéfőző mellett állt egy műanyag pohárral a kezében, és szemmel láthatóan élvezte a jelenetet. Közben persze engem bámult. Mindig engem figyelt, valahányszor valami történt körülöttem. Az a fajta figyelem volt ez, amely egyszerre kíváncsi, cinkos és kihívó. Láttam a tekintetén, hogy memorizálja a történteket.  „Ezt most jól nézd meg Laci, mert később el fogod mesélni a többieknek. ” – Mondta magának.