Ok és okozat 2. rész

Jó sokára tértem magamhoz a szex utáni kómából.
Luca – mint a béka – elterülve aludt a hátán. Sokszor mondta az a tetű exem, hogy hortyogok, nos, most Luca tette ugyanezt. Olyan kis édes volt. A szuszogás és a horkolás határán adott ki hangokat. Néha egyenletesen pöfögött, mint az úttörővasút gőzmozdonya,  máskor egy hosszabb, mély levegővétel után hirtelen csendben maradt, mintha elfelejtett volna lélegezni.
Óvatosan felkönyököltem és gyönyörködtem a látványában. A redőny résén beszűrődő halvány fényben a szurokfekete haja hosszú, sötét hullámként,  kékesen csillogva terült szét a párnán, ami a nyakáig ért, majd onnan tovább a válláig,.
Kreol bőre sima volt és meleg. A hónaljánál és a felkarján apró, finom piheszőrök sötétlettek. Ahogy ott feküdt, kinyújtott karján a keze – az a kéz, ami nemrég még mélyen bennem járt – lazán pihent a takaró szélén, az ujjait enyhén behajlította, mint egy alvó gyerek.
Lefelé haladt a tekintetem. A mellei hajszálnyival, de nagyobbak voltak, mint az enyémek, és ahogy feküdt, szépen szétterültek a mellkasán, mint két puha domb.  Alig látható, sötét, csábító, finom szőrszálak vették körül a mellbimbóit is,. Nem erdő volt, csak néhány bátrabb szál, éles kontrasztot alkotva a halványrózsaszín bimbóudvarral, mintha azt mondanák: "Igen, itt vagyunk, és ez természetes. "
A hasa lapos volt, de nem az az edzőteremben kínzott lapos, hanem az a fajta, ami puha és rugalmas. Lassan emelkedett és süllyedt a légzésétől. A köldökétől lefelé hajszálvékony sötét csík húzódott a szeméremdombja felé. Odalenn simára volt borotválva, de a fényben látszottak a fekete szőrtüszők. A lábai enyhén szétnyíltak, szeméremajkai között pedig halványan csillogott a nedvesség.
Lassan végignéztem rajta. A hosszú combjain, a vékony bokáján, a tűzpirosra lakkozott lábujjain.  A körmein a lakk olyan fényes volt, hogy szinte tükrözte a szoba halvány világát.
Odatettem a lábam az övé mellé. Az én körmeim halványak voltak, a lábujjaim teljesen más alakúak.  A körmeim hússzínűre voltak festve, egy olyan halvány, természetes árnyalatra, ami majdnem olyan volt, mintha nem is lenne rajtuk semmi. A lábam bőre világosabb volt, mint Lucáé, ereim áttűntek a bőrömön, mint vékony, kék fonalak.