Néha, álmodban 3. rész

Előrebocsátom: a történet néhány mondatáért Jackie Collinsnak tartozom hálával és tisztelettel, akit ez zavar, ne olvassa el!!!

A kocsiban hideg volt, úgyhogy levette magáról a kabátot, és a nőre terítette. Mire hazaértek, teljesen átfagyott, de nem bánta. A meglepett komornyik kezébe nyomta a slusszkulcsot, és felvitte Verát a lakásába. Ezt az öt szobás luxuslakást mindig is túl nagynak találta, magányosnak és üresnek, most azonban kicsinek tűnt. Végül letette a nőt a saját ágyára, de csak ekkor látta, hogy Veronica vérzik. Megnézte a sebet: nem volt túl nagy, egy aprócska repedés, de elég erősen vérzett, úgyhogy előszedte az elsősegély ládát, és nekilátott, hogy kitisztítsa. Veronica hirtelen felszisszent.
– Nyugi, nyugi – csitította Luc – tudom, hogy fáj, de muszály.
– Hol vagyok?
– A lakásomban. Épp itt volt az ideje, hogy egyszer meglátogass.
– Sosem akarok visszamenni – suttogta Vera elcsukló hangon.
– Ezt majd megbeszéljük, ne mozogj! Veronica türelmesen megvárta, míg a férfi végzett, aztán a rosszullét minden jele nélkül felkelt, és vetkőzni kezdett.
– Mit csinálsz? – kérdezte Luc.
– Aludni készülök. Tudod az emberek így, hajnali öt táján aludni szoktak. Lucas rájött, a vendégszobában kell aludnia, úgyhogy kiment a folyosóra, de Vera a komornyik nem kis meglepetésére meztelenül utánaszaladt, és visszarángatta.
– Félek a sötétben, úgyhogy velem kell aludnod – mondta ellentmondást nem tűrően, és az ágyra rántotta a férfit.
– Vetkőzz! – parancsolt rá – Csak nem öltönyben akarsz aludni?
– Nem, de ha te idenézel, akkor nem veszek le semmit.
– Juj, de szégyenlősek vagyunk! – nevetett Vera, és a takaró alá bújt – Így jó lesz?
– Megfelel – felelte Luc, és vetkőzni kezdett.

Éppen az alsónadrágját vette le, amikor a takaró alól jövő elfolytott kuncogásra lett figyelmes.
– Te kis szégyentelen, te leskelődtél!
– Nem, tényleg nem – mentegetőzött a nő, és kibújt a takaró alól – éppen, hogy csak véletlenül odanéztem. De semmi olyat nem láttam, amit szégyelned kéne, akkor meg miért vagy így oda?
– Na jól van. Akkor most öltözz fel, aztán vetkőzz le, és én végig nézni fogom. – Vera villámgyorsan magára kapkodta a ruhákat, és miután Luc elhelyezkedett a takaró alatt, vetkőzni kezdett.