Kolléganőm 2. rész

Másnap szinte csak ebéd után volt húsz percünk. Egész délelőtt azt terveztem, hogy a tegnap estét át kéne beszélni. Ja, majd ebédszünetben. És igen, ember tervez, Isten végez.

Ebéd alatt olyan csend volt kettőnk között, mintha siketnémák lettünk volna. A kanál csörömpölése, a tányérok koccanása, a gyerekek zsivaja a távolból – minden zaj volt, csak mi voltunk csöndben. A tekintetünk találkozott, aztán elpillantottunk. Ő a tányérját böködte, én a vizemet kortyolgattam.

Ő ment a szobába előbb. Mikor beléptem, az ablaknál állt, az ajtóval szemben. A fény körülölelte az alakját, a haja aranybarnán csillogott. Becsuktam az ajtót, a kilincs kattant, és végig szemkontaktusban voltunk.

Egyszerre léptünk egymás felé.

Láttam Szilvin, hogy ő is mondani akar valamit. Hát jó, kezdje ő. Maradtam csendben.

Ami következett, az nem beszélgetés volt. Az egy intenzív negyedórás csókolózás lett a beszélgetés eredménye.

A keze a tarkómra csúszott, az ujjai a hajamba fonódtak. Az enyém a derekán, a csípőjén, a hátán. Az ajkunk összeért, és abban a pillanatban minden szó értelmetlenné vált. A csók nem lassú volt, nem kérdező, hanem mély, mohó, mint akik egész délelőtt vártak erre a pillanatra.

A szája puha volt, de határozott. Az ajka az enyémet harapta, finoman, aztán a nyelve a számba hatolt. Az én nyelvem az övével találkozott, összefonódott, játszott. A csók egyre mélyebb lett, egyre éhesebb.

A keze a hajamban, a másik a hátamon, a gerincem mentén lefelé. A tenyerem a fenekén, a csípője a csípőmhöz simult, a teste az enyémhez nyomódott. A melle a mellemhez, a hasa a hasamhoz, a combja a combomhoz. A testünk egymásnak feszült, mintha minél közelebb akarnánk kerülni, mintha még mindig nem lennénk elég közel.

A csók nem állt meg. Percekig, hosszú percekig. A szám a nyakán, a kulcscsontján, a vállán. Az ő szája az én nyakamon, a fülemnél, ahol a legérzékenyebb vagyok. A lehelete forró, a fogai finoman a bőrömön. A keze a mellemen, a mellbimbómon, ami megfeszült a ruhán át.

A csókcsata folytatódott. A szám a szája, a nyelve a nyelvemen, a fogaink összekoccantak. A kezünk egymás testén, a ruhán át is éreztük a másik melegét. A csípőnk egymásnak dőlt, a combjaink összefonódtak, az ajkaink soha nem váltak el.