Kolléganőm 1. rész

Vegyes családba születtem. Igen, apa férfi, angol állampolgár, diplomata. Anya nő, magyar, grafikus – a világ bármely pontján dolgozik. Angliában születtem, angol-magyar kettős állampolgár vagyok. Hat évig éltünk Angliában. Apával angolul, anyával magyarul beszéltem, így mindkét nyelv anyanyelvemmé vált. Az általános iskolát Budán kezdtem két tannyelvű suliban, majd két tannyelvű gimnáziumban folytattam. Matematika-fizika és angol nyelv szakos tanárnak tanultam Londonban, de az első – és a mai napig az utolsó – munkahelyem egy két tannyelvű, nyolcosztályos magángimnázium lett. Nem bírtam a hideg angol légkört, az angol humort.

Nehezen indultam, mert szinte mindenből túl jó voltam. Itthon esti tagozaton letettem a történelem szakot is. Kirívóan magas tudásúnak számítottam. A tanárok kicsit fújtak rám, a szülők viszont mind azt akarták, hogy a gyerekeiket az én ifjonti lendületemmel, szokatlan tanítási módszeremmel tanítsam.

Anyukám nevelése révén már mondat közepén is képes voltam nyelvet váltani. Apa tudott magyarul, de a hirtelen váltásoknál sokszor elvesztette a beszélgetés fonalát. Hát igen, férfi. Ezt alkalmaztam az órákon és a magánóráimon is, amelyekre annyian jelentkeztek, hogy a huszonnégy óra és az éjszaka is kevésnek bizonyult. A mottóm az volt: vagy megszokod, vagy megszöksz. A gyerekek imádták, aki nem, az persze megszökött – de az nem is ebbe az iskolába való volt.

Persze első és mindenekelőtt a szüleim, a munkám, a tanítványaim. Hát a testem is követelőzött. Nem voltam csúnya nő, így mindig akadt pasi gumival. Na ez volt az első, ami a férfiaknál kiverte a biztosítékot. Melyik férfi szeret zokniba lábat mosni? Én meg utáltam a büdös lábú férfiakat és a geci szagát. Ha ezen is túltették magukat, jött a kevés idő, amit erre tudtam fordítani. A pasi babusgatásra vár, én meg arra, hogy a testem mielőbb megnyugodjon.

Péter volt az egyik. Jó pasi, edzett, tiszta köröm, illatos. Egy szülői értekezleten ismertem meg, az egyik diák apjaként. Behívtam magamhoz egy este.

– Ne várj semmi romantikát – mondtam neki. – Nincs időm erre.

Nevetett.

– Pont beleillik a forgatókönyvembe – felelte.

Alig voltunk bent a lakásban, máris a küszöbön levetkőztem. A kabátom a földön, a blúzom gombjai szétpattantak, a melltartóm kattant, ahogy kinyitottam. A szoknyám lecsúszott, a bugyim a bokámnál. Péter még a cipőjét sem vette le, csak nézett, szeme elsötétült.