Joy Dzsinn 2. rész - Az esküvő
Megjelenés: ma
Hossz: 16 911 karakter
Elolvasva: 11 alkalommal
Hihetetlen! Ez nem történt meg. Ez NEM történt meg! - mondogatta Roxanne egyre hangosabban.Ugyan már, most miért izgulsz? Mások is szoktak rosszalkodni a fürdőben – válaszolta Zephyra kacarászva.DE NEM ÍGY! – mutatott a lány a TV-re.
Négy napja nyomoz a rendőrség az ellen a fürdő ellen, ahol számos öntudatlan nőt találtak egy kiszáradt medencében a hétvége folyamán. Szerencsére senkinek sem esett bántódása, de eddig egyetlen szemtanú sem tudta megmagyarázni a történteket. Többen is egy ragyogó fényjelenségre lettek figyelmesek, amit egy hatalmas robaj követett. A hatóságok egyelőre tanácstalanul állnak az eset kapcsán.
További híreink…
Négy napja nyomoz a rendőrség az ellen a fürdő ellen, ahol számos öntudatlan nőt találtak egy kiszáradt medencében a hétvége folyamán. Szerencsére senkinek sem esett bántódása, de eddig egyetlen szemtanú sem tudta megmagyarázni a történteket. Többen is egy ragyogó fényjelenségre lettek figyelmesek, amit egy hatalmas robaj követett. A hatóságok egyelőre tanácstalanul állnak az eset kapcsán.
További híreink…
– Oh, hogy az? Badarság!
– Már hogy lenne az?! Neked ez az egész csak vicc? Mi van, ha valaki megsérül?
Zephyra buján a lány szemébe nézett, és így válaszolt – Én nem aggódom. Úgy vettem észre, elég jól le tudták ápolni egymást a csajok.
– Hihetetlen vagy, komolyan! – majd Roxy ezzel dühösen felpattant, és elkezdett készülődni.
– Hova megyünk?
– Dolgom van!
Érezhető volt a két nő közötti feszültség, a dzsinn nem is merte firtatni a témát... egyelőre.
Ahogy tajtékzó gazdája útra kelt, a szellem jobbnak látta tisztes távolból követni őt észrevétlenül. Próbálta kitalálni, mi lehet az úti cél. Amikor a közeli téren Roxanne elindult lefelé a metróba, Zephyra nem bírta tovább, és mellé termett.
– Tudod, úgyis ki fogom deríteni, akkor meg miért ne mondhatnád el már akár most?
Szóra sem méltatta a kekeckedő szellemet. Inkább sietve próbálta elérni a már az állomáson rostokoló metrószerelvényt. Az utolsó pillanatban sikerült is felpattannia a kocsira, de hatalmas tömeg várta, alig lehetett moccanni. Zephyra látszólag fel se fért, de hősünk pontosan tudta, ott van ő is valahol. Nem is kellett sokat morfondíroznia, mert hirtelen a hangszórókból a vezető helyett egy ismerős hang zengett.
– Ugyan, mondd már meg, ne csigázz!
Roxy végre azt érezte, hogy legalább ennyivel büntetheti a komisz dzsinnt. Egy szó sem hagyta el a száját.
Néhány másodperccel később a kocsi fényei pislákolni kezdtek, majd lassan kialudtak. Döbbent mormogás hallatszódott az utasoktól, ám lassan az is elhalkult. Egy pillanatra csak a metró jellegzetes kaptató hangja és a menetszél suhogása hallatszódott.
Pár másodperccel később, ismét működésbe léptek a lámpák, ám ezúttal kicsit megváltoztak. A lelketlen neon mostanra ismerős azúrkék világosságba ment át, és ami Roxy szeme elé tárult benne, attól a lélegzete is elállt.
Az utasok mindegyike átszellemült állapotban a földre dobálta ruháit, és elégedetten méregették egymást. Majd hirtelen mindannyian Roxyra kezdtek el koncentrálni. A hatalmas tumultusban a kezek pillanatok alatt ellepték a lány minden porcikáját. Voltak, akik az arcát, nyakát, és a kezeit cirógatták, míg mások a ruháit bontogatták. Roxy egyszerre volt döbbent és izgatott.
„Mi ez az érzés? Miért nem ellenkezek? Át akarom adni magam? Miért? Én nem ilyen vagyok... ugye? ”
– Már hogy lenne az?! Neked ez az egész csak vicc? Mi van, ha valaki megsérül?
Zephyra buján a lány szemébe nézett, és így válaszolt – Én nem aggódom. Úgy vettem észre, elég jól le tudták ápolni egymást a csajok.
– Hihetetlen vagy, komolyan! – majd Roxy ezzel dühösen felpattant, és elkezdett készülődni.
– Hova megyünk?
– Dolgom van!
Érezhető volt a két nő közötti feszültség, a dzsinn nem is merte firtatni a témát... egyelőre.
Ahogy tajtékzó gazdája útra kelt, a szellem jobbnak látta tisztes távolból követni őt észrevétlenül. Próbálta kitalálni, mi lehet az úti cél. Amikor a közeli téren Roxanne elindult lefelé a metróba, Zephyra nem bírta tovább, és mellé termett.
– Tudod, úgyis ki fogom deríteni, akkor meg miért ne mondhatnád el már akár most?
Szóra sem méltatta a kekeckedő szellemet. Inkább sietve próbálta elérni a már az állomáson rostokoló metrószerelvényt. Az utolsó pillanatban sikerült is felpattannia a kocsira, de hatalmas tömeg várta, alig lehetett moccanni. Zephyra látszólag fel se fért, de hősünk pontosan tudta, ott van ő is valahol. Nem is kellett sokat morfondíroznia, mert hirtelen a hangszórókból a vezető helyett egy ismerős hang zengett.
– Ugyan, mondd már meg, ne csigázz!
Roxy végre azt érezte, hogy legalább ennyivel büntetheti a komisz dzsinnt. Egy szó sem hagyta el a száját.
Néhány másodperccel később a kocsi fényei pislákolni kezdtek, majd lassan kialudtak. Döbbent mormogás hallatszódott az utasoktól, ám lassan az is elhalkult. Egy pillanatra csak a metró jellegzetes kaptató hangja és a menetszél suhogása hallatszódott.
Pár másodperccel később, ismét működésbe léptek a lámpák, ám ezúttal kicsit megváltoztak. A lelketlen neon mostanra ismerős azúrkék világosságba ment át, és ami Roxy szeme elé tárult benne, attól a lélegzete is elállt.
Az utasok mindegyike átszellemült állapotban a földre dobálta ruháit, és elégedetten méregették egymást. Majd hirtelen mindannyian Roxyra kezdtek el koncentrálni. A hatalmas tumultusban a kezek pillanatok alatt ellepték a lány minden porcikáját. Voltak, akik az arcát, nyakát, és a kezeit cirógatták, míg mások a ruháit bontogatták. Roxy egyszerre volt döbbent és izgatott.
„Mi ez az érzés? Miért nem ellenkezek? Át akarom adni magam? Miért? Én nem ilyen vagyok... ugye? ”
Ez csak a történet kezdete, még 8 oldal van hátra!
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Regisztrálj VIP-fiókot!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
T
Törté-Net
ma 00:00
#1
Mi a véleményed a történetről?
1