Lotte L. - Egy kis berlini kurva története 2. rész

Akarsz még néhány pillantást vetni a barlangomra? – kérdezte Lottét.
Viszont egyre inkább elvesztette a biztonságát a lány előtt. Alakja
ellenére még mindig gyerekes volt. Szinte ügyetlenül, dadogva állt a lány előtt. A szépsége teljesen lenyűgözte, művészként. Már nem félt attól a szereptől amit el kell játszania. Megmutatta a kánynak a szomszédos hálószobát ami éppoly izlésesen volt berendezve mint a műterem. Megcsodálta a kis fürdőszobát és benézett a konyhába is, amiből egy ajtó a hátsó lépcsőre vezetett.
– Nagyon szép itt Minden Herr Reichert – közölte Lotte amikor vissza értek a stúdióba.
– De honnan tudod a nevemet? Netán láttál egy képemet?
– Nem. Az ajtón lévő táblán láttam. – De te nem német vagy?
– Nem. Bécsi vagyok. Hála isten csak tanulni jöttem ide. Különben a világ minden táján utazgatok. Mindenhol a nőket tanulmányozom, mert az ő szépségükön keresztül lehet egy ország kultúráját megismerni.
Lotte nem egészen értette a dolgot. Annyit kivett, hogy szereti a nőket. Finoman, gyengéden simogatta a jegesmedve fejét, mert azon ült, a heverőn. A festő ismét zavarba jött, de azián meglátta a lány szépségét és szeme a lány combjaira tévedt, amik most jól látszottak a vékony ruhán át. Ő is a heverőre ült és a tekintetük találkozott. Lotte érezte a vágyat a férfi tekintetében, de most még nem akarta, de elhatározta, hogy ezt a vágyat valóra fogják váltani.
– Miért nézel megint úgy rám? – kérdezte Lotte lágy hangon.
– Bocsáss meg, de olyan gyönyörű vagy! Bárcsak lefesthetnélek!
– Lefesteni? Engem? – kiáltott fel a lány.
– Szóval lennél nekem modell?
– Persze, ha kedvelsz miért ne!
– Természetesen nagyon is kedvellek. De amúgy ki vagy? Még nem is imerlek.
Hűha! Lotte most került bajba. Elmondja neki, hogy egy vén ember szeretője volt eddig? Meg azt is, hogy tizenkét éves korában egy groschenért bárki megbaszhatta? Már rég elfelejtette, hogy milyen szerepe is van neki mindenben, de nem akart hazudni sem neki, ezért inkább néma maradt.
– Bocsáss meg drága! Nem akarlak faggatni. Nem számít, hogy ki vagy és honnan jöttél. A lényeg az, hogy velem legyél és főleg, hogy maradj itt velem! – mondta a festő tétován, kérően.
Lotte csak ámult. Még soha senki nem beszélt így vele és senki nem nézett így rá. Eddig a férfiak, akik nem tudtak a szoknyája alá nyúlni, aszemükkel vetkőztették le. Most meg egy fiatal jóképű férfi térdre borult ő elotte és imádta őt.