A fordulat

Amióta az agyam visszaemlékszik, azóta csak anya képe és női képek vannak bennem. Anya, nagyi és a szomszéd néni. Egy alig városban, a határra néző kertes házban éltem anyukámmal.
Mindig anyával aludtam. Télen, hogy egy szobát kelljen fűteni, nyáron, hogy a ventilátor csak abba a szobába menjen. Így nekem nem volt kíváncsiságom, hogy mi van a dajka néni vagy az óvónéni szoknyája alatt. Semmi. Még fütyijük sem volt, csak dús hajat viseltek. Nekem természetes volt anya mellkasán a kis párnácskán – ami később tudatosult bennem, hogy a melle volt – a fejemet pihentetni, hallani a sípoló tüdejét, a szívének ütemes dobogását.
Anya láncdohányos volt. Volt, hogy a cigit még el sem dobta, már gyújtotta a másikat.
Számomra az apa egy idegen férfi volt, aki két-három havonta hazajött. Anya akkor napközben vagy a szomszédba zavart át, vagy – amíg mama élt – hozzá passzolt. Anya, aki mindig dolgozott, akkor csak feküdt a pasival az ágyban, és meztelenül birkóztak. Egy önző állatnak tartottam a férfit, az apámat, mert mindig ő győzött, ő volt felül, alázta anyát – miközben azt sulykolták belém, hogy a gyenge lányokat nem szabad elnyomni.
Negyedikes voltam, mikor megértettem, hogy miért birkóznak. Miért beszélnek csúnyán – amiért, ha én mondtam, anya a számra ütött. Tiltott szavak voltak számomra: a pina, a fasz, a picsa, a basszál, a kurva anyád. Ők bezzeg birkózás közben mindig nyögések közepette, különféle mondatokban hajtogatták.
– Úgy, úgy, ne hagyd abba... basszál keményen, a te kurvád vagyok!
– Nyögd már, hogy tetszik... mondd, hogy a faszom mennyire kell!
– Szopd a faszom, te picsa... ne kímélj, tudom, hogy élvezed!
– Kapd be, te kurva, és ne pofázz, csak nyögj, majd nyeld le a gecim!
– Ez az... még... még... ne állj meg, mert megőrülök... basszál!
– Döngesd véresre a pinám, basszál te állat!
– Olyan szűk vagyok, mint a pokol... baszd szét a pinám, amennyire csak bírsz!
Amikor a férfi, az apám itthon volt, anya mindig száműzött a szobámba. Azt mondta, aludjak el szépen, mert a felnőtteknek most dolguk van. De én nem tudtam aludni. A szobám sötét volt, a falon a régi tapéta mintái mintha megmozdultak volna. A szekrény tetején a ruhák árnyékai démonokká váltak, a sarokban az ördög guggolt, és a mennyezetről szörnyek lógtak le. Kellett, hogy lássam anyát. Ha felriadtam, nem maradtam az ágyban. Kiosontam, és anya ajtaja elé ültem a sötét folyosóra, a hideg műanyag padlóra.
A résen át láttam őket.