Brigci anyja

Augusztus végén, a strandon összefutottam egy volt osztálytársammal, akinek a barátnőjének a barátnője volt Brigitta. Ő is egyedül volt, én is, így hamar beszélgetésbe elegyedtünk. Olyan jól éreztem magamat vele, hogy a végén még a telefonszámát is elfelejtettem elkérni.
Másnap, hétfőn, úgy gondoltam, kerülök egyet a belváros felé, hogy egyek egy fagyit, mielőtt hazamegyek. A legnagyobb meglepetésemre és szerencsémre ő állt előttem a sorban. Talán még jobban örült a találkozásunknak, mint én, ami nagyon feldobta az amúgy is jó napomat.
– Hát te? – kérdezett mosolyogva.
– Megkívántam egy fagyit, mielőtt hazamegyek és itt, a pingvinesnél a legjobb. Neked még nem tart a nyári szünet?
– Jaj, ez egy tévhit, hogy a tanárok is csak szeptember elsején kezdenek. Ma volt a tanévnyitó értekezletünk és hosszan elhúzódott. Ráadásul, mivel ez a harmadik évem, kaptam egy osztályt is, úgyhogy ofő leszek.
– Gratulálok! Én meg ové helyettes lettem. – válaszoltam büszkén.
– Mi lettél?
– Osztályvezető-helyettes. Azért 28 évesen ez sem rossz!
A fagyikat eszegetve kísértem hazáig és megbeszéltük, hogy csütörtökön újra találkozunk itt.
Az ezt követő héten hosszasan sétálgattunk is, mielőtt hazáig elkísértem volna. Utána héten már egymás kezét fogva andalogtunk és a lakása előtti búcsúzáskor egy puszit is kaptam tőle. A következő heti közeledésünk a búcsúcsók volt, majd újabb két hét telt el, mikor egy péntek este felhívott a lakására. Utólag visszagondolva hálás vagyok neki, hogy meg kellett dolgoznom érte, mert így lett ő igazi érték a szememben.
Egy hónap járás után, – amikor hol ő aludt nálam, hol én őnála – elvitt bemutatni a szüleinek. Ők egy kisváros melletti faluban éltek egy igencsak komoly házban. Dezső, az apja a három hektáros gyümölcsösét vitte, az anyja, Mariann a helyi polgármesteri hivatalban volt ügyintéző. Mindketten laza, jó fej emberek voltak. Dezső mikor megtudta, hogy nekem is agrármérnök a végzettségem, azonnal befogadott és kivitt a birtokára. Sajnos a hivatali évek alatt sokat felejtettem az egyetemen tanultakból, de legalább nem fogalmatlanul bámultam csak a dicsekvései tárgyát.
Ezek után hétvégente náluk voltunk, mert mindig akadt valami tennivaló a gyümölcsösben. Ez nekem kikapcsolódás volt, Brigcinek meg dupla öröm, hogy kölcsönösen kedveljük egymást, mármint a szülei és én.