Fogatlan oroszlán

Sziasztok, Tilda vagyok. A történetet, amit most elmesélek, egyszer már eltemettem, vagy legalábbis azt hittem. Most, hogy leírom nektek, úgy gondolom, tényleg el fogom tudni engedni. Igen, a valóságban én sem Tilda vagyok, ahogy minden névmás

Barna hajam, barna szemem volt. Bőröm is szép barna volt  így nyár végén. 177 cm magas voltam, kicsit magasabb, mint az átlagos női magasság, de még nem égimeszelő. Magasságom kellemes velejárója mindig lapos hasam volt. Fenekem formás volt a rendszeres edzésnek köszönhetően. Nem volt nagy mellem, szép, kerek, formás, közepes, pici mellbimbókkal. Alatta tetoválás, ami kiemelte a formáját, mellbimbómban pedig piercing. 24-25 éves korom előtt a nyelvemben is volt egy piercing, de azt kivettem, mikor lediplomáztam.
Mindig is testem arányosságával csábítottam, nem a méreteimmel.

Az egész az esküvőmön történt. Akkoriban 27 éves voltam, tele álmokkal, amiből az egyik pont akkor vált valóra.
Nagyon vártuk már vőlegényemmel a napot, sokat szerveztük, hogy életem egyik legszebb napja legyen. Meghívtuk a teljes családot, barátokat. Kedvenc rokonunkat, férjem keresztapját is. Már rég láttuk, mindketten kedveltük, nem volt kérdés a meghívása.

Hatvanas évei közepén járó kedves ember volt, pici sörhassal, tipikus szeretetteljes, jószívű, mindig mosolygó rokon. Mindig volt egy jó története, egy jó szava, mindig jókat nevettünk vele. A megjelenése olyan régi vágású volt, mindig eleganciát sugárzott, odafigyelt magára. Férjemnek a másodikapa szerepét töltötte be mindig is, egy titkos barát, akire számíthatok. Neki a fiatalkori csínyeket is elmondhatta, amit az édesapjának már nem. Emiatt én is mindig egyfajta titkos tisztelettel és rajongással néztem rá, hiszen a férjem sokat köszönhetett neki.

Nekem már csak Feri bácsi volt. Elején nem tetszett persze neki, hogy bácsiztam. Aztán szerintem már megszokta.

Mikor férjemmel megismerkedtünk, még együtt is nyaraltunk a balatoni nyaralójában. Már akkoriban is többször rajtam felejtette a szemét, mikor bikiniben voltam. Megértettem 23 éves voltam, fiatal, majdnem hamvas. Nem zavart, ártatlanul hízelgőnek éreztem a figyelmét. Akkor még a felesége is élt, így négyen nyaraltunk régen.
Sajnos azóta meghalt a felesége. Rendesen meggyászolta, de a magány egyfajta láthatatlan ürességet vont köré. Elveszettnek tűnt, bár mostanában már az a hír járja, újra ismerkedik.