A+ A-

Titkárnőből rabszolga 2. rész

Fogalmam sincs, hogyan értem haza. Szédültem, alig álltam a lábamon. Képtelen voltam higgadtan végiggondolni a dolgokat, csak azt tudtam: meg kell akadályoznom, hogy ország-világ láthassa a képeimet. Ruhástól estem az ágyba. Azt hittem, nem fogok tudni aludni az idegességtől, de ahogy a párnát a fejem alatt éreztem, valami furcsa kábulat fogott el. Még mielőtt elnyomott volna az álom, tisztán és világosan az agyamba villant valami: megoldás, egy magyarázat, valami, ami rendkívül fontos volt - ám a következő pillanatban már aludtam is.
Reggel egy órával korábban, magamtól ébredtem. Tudtam, hogy volt valami őrülten fontos dolog, ami este eszembe jutott, ám nem tudtam visszaidézni. Gondolkodtam, mi a fenét tegyek. Rákényszerítettem magam, hogy kimondjam: maradnom kell. Nem engedhetem meg, hogy mindenki lássa, láthassa azokat a képeket, felvételeket. Mit számít, hogy utólag perelhetnék? Valószínűleg be sem tudnám bizonyítani, hogy tőle származnak, ő adta ki az anyagokat.
Barackszínű miniruhába bújtam: szerettem ezt a darabot, mert bár testhezsimuló és igazán szexis fazon volt, szabása és mintája a legszigorúbb kritikát is kiállta, olyan igazi-hivatali ruhadarabnak tűnt. Kivéve a hosszát: gyűlöltem a térdig, vagy épp csak térd fölöttig érő szoknyákat - ez is inkább a combom közepét súrolta, mint a térdemet... Korábban milyen örömmel bújtam bele! Most azonban ugrált a gyomrom az idegességtől és a dühtől. Automatikusan belebújtam a bugyiba is, ám azt az utolsó pillanatban levettem. Képtelenségnek éreztem, hogy így, csupasz puncival menjek el a céghez, legyen mégoly közel is. Taxit hívtam, majd felkaptam a blézeremet, ridikülömet, és leszaladtam az utcára.
Amikor beléptem a titkárságra, szinte rögtön éreztem, hogy a főnököm már bent van az irodájába. Nyitva volt az ajtaja, és szinte a levegőben érezni lehetett a jelenlétét. Tisztán emlékeztem, hogy este összesöpörte a képeket, kivette a kazettát, és visszarakta őket a borítékba, majd betette az íróasztalába: most viszont ott díszelgett a tömött boríték az asztalomon.
Kezet mostam, majd leültem az asztalom mellé - vagy inkább lerogytam. Percek teltek el, amikor rádöbbentem, hogy szinte alig veszek levegőt. Szokás szerint, ha később érkeztem, mint ő, beköszöntem, és megkérdeztem, kér-e valamit. Úgy éreztem, ehhez most nincs erőm. Ám ahogy telt az idő, rájöttem, ő nem fog szólni, nekem kell lépnem - megmutatnom magam, a külsőmmel megadva a választ a tegnapi kérdésére. Beléptem az ajtón, és remegő hangon köszöntem, majd megkérdeztem, főzzek-e egy kávét. Az ő hangja cseppet sem remegett: ugyanolyan volt, mint bármikor. Igen - válaszolta - de előtte gyere ide, van itt néhány szerződés, amit alá kellene írnod.
Odaléptem a hatalmas, főnöki íróasztalhoz. Több papírt nyomott a kezembe, majd felszólított, hogy üljek le a kis tárgyalóasztalhoz. Bár az emeleten volt rendes tárgyalóhelyiség, a személyesebb, bizalmasabb megbeszéléseit a saját irodájában folytatta le: a sarokban ugyanis négy elegáns, kényelmes fotel állt, közöttük pedig alacsony dohányzóasztal. Ide ültem le én is.
Az első papír a határozatlan idejű munkaviszonyom közös megegyezéssel történő megszüntetéséről szólt. A következő már egy három éves, határozott idejű munkaszerződés volt, amely hétfőtől kezdődött. Ennek persze az volt a lényege, hogy egyik fél sem bonthatja fel a három év letelte előtt, ha mégis megtenném, az számomra nagyon sok negatívumot jelent: nincs felmondási idő, sőt, fizetnem is kell. A harmadik papír - hab a tortán - egy tanulmányi szerződés volt. Egy éves olasz nyelvtanfolyam, a tanfolyam végén középfokú szintre kell elérnem. A képzés ára egymillió forint, amelyet vissza kell térítenem, ha megszakítom a tanfolyamot, nem érem el a megfelelő szintet, illetve ha felbontom a munkaviszonyomat három éven belül. A tanfolyam díjának teljes összegét ki kell fizetnem akkor is, ha a munkaviszonyomat hamarabb szeretném felbontani, mint a képzés véget érne - vagyis akár egy hónap után is követelhetik rajtam a teljes összeget.
Képtelenség volt az egész, tisztában voltam vele. Az olasz nyelvtanulással nincs különösebb gond, jó a nyelvérzékem, egy év alatt akár magánúton is el tudok jutni a középfokú szintig, ebben biztos voltam. De a szerződések nyilvánvalóan csak arra szolgáltak, hogy megkössék a kezem. A kezemet, amely a felvételekkel már amúgy is meg vannak kötve. Aláírtam a papírokat.
Jól van - szólt rám - Hozd ide őket, de előtte húzd föl a ruhádat a derekadig.
Olyan érzés volt, mintha egy idegen ember állt volna szemben velem. Néztem döbbenten, és ráébredtem: Elkezdődött. Bosszút fog állni, amiért le akartam lépni, hallgatólagos szerződésünk minden egyes pontját kőkeményen be fogja hajtani rajtam. Nincs menekvés, ki vagyok szolgáltatva neki, az utolsó porcikámig.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.18 pont (44 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#10 cscsu50 2016. 11. 7. hétfő 04:09
írd tovább!
#9 A57L 2014. 03. 31. hétfő 05:46
Na ez már jobb.
#8 pimaszub 2012. 03. 29. csütörtök 14:10
Régi kedvenc, nagyon sokszor olvastam smile
#7 srb4fncm 2008. 07. 20. vasárnap 19:10
100-as
#6 Krisz 2004. 12. 18. szombat 23:39
Szerintem is bőven a jóizlés határán belül mozog. Finom, nem durva, mégis sm. És érezhető, hogy ez közöttük egy játék, ami természetesen egy kis kényszerítéssel párosul, hiszen az sm-nek ez az alapja.
Hajnal-lány, csak így tovább.
#5 hhhhh 2004. 06. 7. hétfő 15:24
jó volt!
írd tovább!
nem csináltad rosszul, én értettem.
#4 Hajnal-lány 2004. 06. 7. hétfő 12:02
okostóni: Azzal a véleményeddel nem szállok vitába, hogy gyengének tartod a történetet - neked nem tetszett, ezt sajnálom, de természetesen eszem ágában sincs "védeni a bizonyítványomat".
Arra viszont felkaptam a fejemet, hogy a "realitást" hiányolod. Nem csak írok sztorikat, el is olvasom őket, és már sokszor észrevettem, hogy (nyilván nem csak te) sokan egyértelműen unreal történeteknél a realitást hiányolják. A kerettörténet valóban elég valószínűtlen sok esetben, téged ez zavar. Engem sokkal jobban zavar, amikor egy sztoriban minden pasasnak 30 cm-es a farka, ráadásul egy perces szünetekkel képes ötször-hatszor elélvezni.
Nem biztos, hogy érdekel, de azért leírom: én úgy rakom össze a sztorit, ahogy a saját fantáziámban szerepel. Igyekszem egyértelművé tenni, hogy az adott sm történetben NEM nemi erőszakról van szó, hanem - tudatosan vagy öntudatlanul - mindkét fél akarja, kívánja a dolgot. Ez persze vagy átjön vagy nem... Neked az jött át, hogy "ha nem akar börtönben ülni a főnök" - ergo vmit rosszul csináltam. Szóval ez az egyik dolog, amire törekszem. A másik, hogy - mivel rendelkezem minimális tapasztalattal az sm-ről - a szexuális, erotikus, sm része is minél reálisabb legyen. Istenem, kicsi az esély rá, hogy egy főnök és titkárnője között ilyen szitu alakuljon ki - viszont ha kialakul, nem akarok mindenáron olyan kínzásokat leírni, amelyek nagyon távol vannak a valóságtól.
Szóval úgy tűnik, mások az elvárásaink, elképzeléseink a "realitásra törekvéssel" kapcsolatban. :)

Lofty: köszi! Ez egy irtó hosszú történet, amit darabokra vagdaltam, töltöm fel sorban őket, úgyhogy gondolom nemsokára megjelenik talán a következő, harmadik rész is.
#3 Lofty 2004. 06. 1. kedd 12:02
Folytasd... :)
Mi történt ezután ?
#2 okostóni 2004. 05. 30. vasárnap 06:32
Hülyeség. Egy ilyent igen könnyű a visszájára fordítani, úgyhogy még a titkárnő jöjjön ki jobban. Ha nem akarn börtönben ülni a főnök, nem mer ilyet tenni a valóságban.
Jobb történeteket szeretnénk, olyanokat, aminek van valami minimális realitása, ahol nem az elveszett állása miatt kell sajnálni a főhőst, hanem a szexuális események miatt.
#1 Törté-Net 2004. 05. 29. szombat 00:00
Mi a véleményed a történetről?