A család az első 9. rész

Miközben lement a hálószobája felé, Danny mindent megtett, hogy féken tartsa a fortyogó dühét. Könnyű volt megígérnie anyjának, hogy visszafogja az érzelmeit, amíg el nem magyarázza az apjának a helyzetet de az ígéret betartása sokkal nehezebbnek bizonyult mint gondolta. Szinte lehetetlennek találta, hogy apja jelenlétében ne legyen megbántva és elárulva. Csak az anyja arcán látható idegesség tartotta vissza attól, hogy nagyobb jelenetet csináljon.
Saját személyes bűntudatán túl szorongott amiatt is ami odafent történik.
Annak ellenére, hogy haragudott az apjára, nem bírta elviselni a gondolatot, hogy a családjukat szétszakítják az elmúlt napok eseményei. Igen, dühös volt de szerette az apját és nehezen tudta elképzelni milyen lenne nélküle az életük.
Miután csendben megette a vacsoráját, közel egy órát töltött az ágyban ücsörögve. A semmibe bámult és végiggondolta a családja jelenlegi helyzetét. Mivel nem kapott egyértelmű válaszokat vagy jelzést, hogy mikor fejezik be a beszélgetést a szülei, úgy döntött, az egyetlen megoldás az ha eltereli a figyelmét néhány videojátékkal.
Miközben várta, hogy a számítógépe elinduljon, ritmikus zümmögést hallott ahogy életre kelt a telefonja az éjjeliszekrényén. Christina volt az.
– Szia Chris, mi a helyzet?
– Nem sok. Épp most jöttem vissza Oliviától és kíváncsi voltam, hogy mentek a dolgok anyukáddal ma délután.
– Hát jól indult minden... Beszélgettünk egy darabig, hát... mindenről.
– Mindenről? – kérdezte játékos hangon.
– Hát... valahogy... mármint nem csak úgy odamentem hozzá megkérdezni tőle, hogy akar-e dugni ha erre gondolsz.
– Nos, mit mondtál?
– Nem tudom... – felelte Danny, hirtelen zavarba jöve. – Elmondtam neki, hogy gyönyörűnek és szexinek tartom és nem értem miért akarna apám más nőkkel lefeküdni.
– Ó, ez az a Danny akit ismerek és szeretek. Hogy fogadta?
Bár senki sem látta, Danny érezte, hogy az arca elvörösödik a zavartól.
– Őszintén szólva nem vagyok benne biztos. Nem mintha jó ösztöneim lennének az ilyesmihez.
– Nem, biztosan nem – mondta Christina meleg kuncogással. – De talán tudok segíteni. Mondott vagy tett valami különöset ami feltűnt neked?
Danny habozott, miközben a fejében kutatott.
– Amikor beszélgettünk, nem... de megesküdnék rá, hogy ebéd közben igyekezett hergelni.
– Ó, tényleg? Hogyhogy?