Jogsi extrákkal 1. rész

Tibi vagyok, 17 éves múltam, egy vidéki város gimnáziumában 3. éves tanuló vagyok. Szüleimmel élek egy város szélén egy nagy villában. Édesapám jól menő építési vállalkozó, édesanyám a könyvelője, igy pénztárcánk és bankszámlánk rendesen ki van tömve. Gyerekkorom óta gokartozok, illetve pályamotorral motorozok édesapám által épített saját pályán. Jelenleg a város NB-I-es csapatában focizom, elég sikeresen, az ifi csapat kapitánya vagyok, és a felnőtt csapatban is elég sokszor benne vagyok a kezdőkeretben. 185 cm. Magas, rövid fekete hajam van, és eléggé sportos testalkatú vagyok.   Állandó barátnőm még nincs, de jól mozgok a csajok között, sokszor már üldöznek. Egy csajjal feküdtem le eddig a nyári szünetben. Az életkorom miatt a második tanévben elkezdtem a személygépkocsira a tanfolyamot, igy a harmadik év elött a nyári szünetben már vezettem is. Az oktatóm, apám egyik ismerőse, akinek a lánya velem egy  osztályba járt., Orsinak hívjak. Ő az osztály legszebb lánya, legalább is az én szemszögemből. Magas, vékony, formás idomokkal rendelkezik, hosszú szőke hajú, és szerintem egy kicsit beképzelt is. A suli kézilabdacsapatában játszik, egy negyedikes sráccal jár együtt. Én kitűnő tanuló vagyok, Orsi viszont nem viszi túlzásba a tanulás négyes környékén lavírozik.
Mivel gyerekkorom óta gokartoztam és motoroztam, ezért a vezetés eléggé jól, sőt túl jól is ment, ezért nem kellett a 30 órát levezetnem, az oktató leigazolta, hogy levezettem, igy már 20 óra után mehettem vizsgázni. A vizsga napján eléggé biztos voltam, hogy sikerül, ezért túl bátran indultam. Az oktató mellettem az idős vizsgabiztos hátul középen ült.
Induláskor az oktató rám szolt, hogy ne idegeskedjek, nyugodtabban induljak, mert ő is észrevette, hogy elég nagy lendülettel indultam, de az volt a baj, hogy ezt a vizsgabiztos is észrevette, és láttam, hogy a lapjára valamit jegyzetel. Hosszabb egyenes úton haladtunk, nem néztem a kilóméterórát. Kb. egy kilométert haladtunk, amikor a vizsgabiztos szólt, hogy álljak félre az út szélén.
– Fiatalember lakott területen mennyivel lehet haladni – kérdezte tőlem.
– Ötven kilométer per órával, válaszoltam.
– Akkor cseréljen helyet az oktatójával, mert én úgy láttam, hogy több mint hetvennel mentünk – mondta.
Helyet cseréltünk, és visszamentünk a tanpályához. A vizsgabiztos átült egy másik kocsival, mi az oktatóval a továbbiakat tárgyaltuk.