Karácsonyi cuckold 3. rész
Az étkező levegője hirtelen megváltozott, amikor Steven telefonja megcsörrent. A pohár bor a kezében megállt félúton, ahogy a másik kezével előhalászta a készüléket, és a kijelzőre pillantott. Stacy arca megfeszült, és rám nézett, miközben az apja felállt az asztaltól. A zsebemben még mindig ott volt a nedves tanga, a farkam lüktetett a ketrecben, és valami azt súgta, hogy a nyugalmas családi vacsora rövidesen valami egészen mássá alakul.
– Elnézést kérek – mondta Steven, megtörve a csendet. – A szüleim hívnak, biztos a karácsonyi üdvözlet. Felveszem a dolgozószobában, ott jobb a térerő.
– Persze, drágám – bólintott Roberta könnyedén, de a pillantásában volt valami, amit nem tudtam megfejteni. – Add át üdvözletem anyádnak!
Miután Steven kilépett a szobából, az ajtó halk kattanással csukódott be mögötte. A hangulat azonnal megváltozott. Roberta tekintete megkeményedett, és ahogy felém, majd a lánya felé fordult, nyoma sem volt már a kedves, vendégszerető háziasszonynak. A helyét átvette valami más, valami sokkal intenzívebb, élesebb.
– Szóval... – kezdte Roberta, és a hangja most mélyebb volt, számonkérő. – Azt hiszem, most, hogy magunk vagyunk, beszélhetünk őszintén is.
A szívem vadul kalapált, ahogy a pillantása végigsiklott rajtam, majd megállapodott Stacy-n. A barátnőm észrevehetően megfeszült, de a tekintetében volt valami kihívó szikra.
– Miről szeretnél beszélgetni, anyu? – kérdezte ártatlanul, de tudtam, hogy mindketten érzik a feszültséget.
– Ne játszd a butát, Stacy – Roberta közelebb hajolt, a hangja halk volt, de határozott. – Tudod jól, miről. A kapcsolatotokról Duncannel. És arról, mit műveltetek ma délután.
A torkom kiszáradt. Honnan tudhatná? Nem is említettük, hogy merre jártunk. Stacy arca megrándult, de gyorsan visszanyerte a nyugalmát.
– Nem tudom, miről beszélsz – próbálta hárítani, de az anyja csak felvonta a szemöldökét.
– Tényleg? – kérdezte Roberta, majd felém fordult. – Duncan, te sem tudod?
A kérdés gyomorütésként ért. Teljesen letaglózva ültem ott, képtelen voltam válaszolni. A zsebemben lévő tanga szinte égetett, mintha valami árulkodó jel lenne, amit Roberta valahogy észrevett.
– Szerintem beszélnünk kell a Rob-féle találkozókról – mondta végül Roberta, és a név hallatán összerezzentem.
Stacy szeme elkerekedett, majd összeszűkült.
– Te kémkedsz utánam? – sziszegte dühösen.
– Elnézést kérek – mondta Steven, megtörve a csendet. – A szüleim hívnak, biztos a karácsonyi üdvözlet. Felveszem a dolgozószobában, ott jobb a térerő.
– Persze, drágám – bólintott Roberta könnyedén, de a pillantásában volt valami, amit nem tudtam megfejteni. – Add át üdvözletem anyádnak!
Miután Steven kilépett a szobából, az ajtó halk kattanással csukódott be mögötte. A hangulat azonnal megváltozott. Roberta tekintete megkeményedett, és ahogy felém, majd a lánya felé fordult, nyoma sem volt már a kedves, vendégszerető háziasszonynak. A helyét átvette valami más, valami sokkal intenzívebb, élesebb.
– Szóval... – kezdte Roberta, és a hangja most mélyebb volt, számonkérő. – Azt hiszem, most, hogy magunk vagyunk, beszélhetünk őszintén is.
A szívem vadul kalapált, ahogy a pillantása végigsiklott rajtam, majd megállapodott Stacy-n. A barátnőm észrevehetően megfeszült, de a tekintetében volt valami kihívó szikra.
– Miről szeretnél beszélgetni, anyu? – kérdezte ártatlanul, de tudtam, hogy mindketten érzik a feszültséget.
– Ne játszd a butát, Stacy – Roberta közelebb hajolt, a hangja halk volt, de határozott. – Tudod jól, miről. A kapcsolatotokról Duncannel. És arról, mit műveltetek ma délután.
A torkom kiszáradt. Honnan tudhatná? Nem is említettük, hogy merre jártunk. Stacy arca megrándult, de gyorsan visszanyerte a nyugalmát.
– Nem tudom, miről beszélsz – próbálta hárítani, de az anyja csak felvonta a szemöldökét.
– Tényleg? – kérdezte Roberta, majd felém fordult. – Duncan, te sem tudod?
A kérdés gyomorütésként ért. Teljesen letaglózva ültem ott, képtelen voltam válaszolni. A zsebemben lévő tanga szinte égetett, mintha valami árulkodó jel lenne, amit Roberta valahogy észrevett.
– Szerintem beszélnünk kell a Rob-féle találkozókról – mondta végül Roberta, és a név hallatán összerezzentem.
Stacy szeme elkerekedett, majd összeszűkült.
– Te kémkedsz utánam? – sziszegte dühösen.
Ez csak a történet kezdete, még 7 oldal van hátra!
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Regisztrálj VIP-fiókot!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
T
Törté-Net
ma 00:00
#1
Mi a véleményed a történetről?
1