Szilveszteri cuckold 3. rész

Lenéztem üres kávéscsészémre. Roberta halkan felnevetett.
– Az élet ritkán alakul a tervek szerint, Duncan. De értékelem az őszinteségedet. Nem lehetett könnyű mindezt megosztani velem.
– Furcsa módon könnyebb volt, mint vártam – ismertem be. – Ön nagyon.. vagyis egyáltalán nem ítélkezik.
– Pszichológus vagyok – emlékeztetett. – És ami még fontosabb, törődöm a lányom boldogságával. És a tiéddel is. – Abbahagyta, mintha átgondolna valamit, majd hozzátette: – És jobban átérzem, mint gondolnád.
Mielőtt megkérdezhettem volna, hogy mit ért ez alatt, mindketten súlyos lépteket hallottunk a lépcső felől. Roberta simára igazította a köntösét, hogy jobban eltakarja a lábait, éppen akkor, amikor a férje, Steven Chandler megjelent az ajtóban, ásítva és a pizsamája alatt a hasát vakargatva.
– Jó reggelt – motyogta, szürke haja szanaszét állt minden irányba. – Úgy hallottam, már fenn vagytok.
– Jó reggelt, álomszuszék – mondta Roberta, hangszíne könnyedén váltott át a meghitt beszélgetésünkről a reggeli csevegésre. – Duncan és én csak kávéztunk és beszélgettünk.
Steven bólintott felém, majd a konyha felé indult.
– Maradt kávé?
– Csinálok egy frisset – mondtam gyorsan, hálásan, hogy van ürügyem elsétálni onnan. Az erekcióm végre alábbhagyott, de kényelmetlenül éreztem magam Steven jelenlétében, miután mindent elmondtam a feleségének arról, hogy a szeretői hogyan dugták meg a lányát.
Amikor elhaladtam mellette az ajtóban, Steven megállított, és a vállamra tette a kezét. – Jól éreztétek magatokat Stacyvel a tegnap esti utcai fesztiválon? Elég korán elvesztettünk titeket szem elől.
Megdermedtem, nem tudtam, mit válaszoljak.
– Öö, igen. Jó volt... Utána találkoztunk néhány baráttal.
Steven bólintott, láthatóan elégedett volt a homályos válaszommal. – Jó, jó. Stacy még alszik?
– Igen – sikerült kinyögnöm. – Elég fáradt volt, amikor hazaértünk.
Steven mosolygott, és megveregette a vállamat. – Nos, ti fiatalok több energiával rendelkeztek az ilyen éjszakai programokhoz, mint mi. Roberta és én már tizenegy órakor ágyban voltunk.
A kanapéról Roberta sokatmondóan pillantott rám.
– Igen, de biztos vagyok benne, hogy Stacy még egy darabig aludni fog. A tegnap este... különösen kimerítő lehetett számára.
A szavai kettős jelentése miatt elpirultam, de Steven csak bólintott, és tovább ment a konyha felé. – Éhes vagyok. Azt hiszem, készítek egy kis tojást. Kérsz, Duncan?