Karácsonyi cuckold 2. rész

Stacy elegánsan megtörölte a száját a szalvétával, majd a szülei felé fordult azzal a tökéletesen ártatlan arckifejezéssel, amit csak ő tudott színlelni. Közben a lába az asztal alatt végigsimított a combomon, a cipője hegye veszélyesen közel került a ketrecbe zárt, lüktető farkamhoz. Tudtam, hogy szándékosan teszi, és élvezi a kínlódásom minden másodpercét.
– Elnézést kérek, de ki kell mennem a mosdóba – mondta kedvesen, majd felállt, és kecsesen kisétált az ebédlőből.
Ahogy távolodott, a szemem megakadt a feszes fenekén, ami tökéletesen kirajzolódott a szűk szoknyája alatt. Kettesben maradtam Robertával és Stevennel, akik mindketten kedvesen mosolyogtak rám. Az étkező hirtelen túl kicsinek tűnt, a karácsonyi díszek és fények pedig mintha vallatólámpaként világítottak volna rám.
– Szóval, Duncan – törte meg a csendet Steven, miközben megigazította a nyakkendőjét –, nem sokat hallottunk a családodról. Mivel foglalkoznak a szüleid?
A kérdés váratlanul ért, és egy pillanatra elakadt a lélegzetem. A fejemben még mindig a délután képei kavarogtak, és nehezen kapcsoltam át a mindennapi társalgásra.
– Az apám könyvelő – mondtam végül, a hangom rekedtesebben szólt, mint szerettem volna. – Egy nagyobb cégnél dolgozik a belvárosban. Anyám pedig tanárnő, általános iskolában tanít.
– Ó, a tanári hivatás nagyon nemes – mosolygott Roberta. – Én is fontolgattam egyszer, mielőtt a pszichológia mellett döntöttem.
Bólintottam, miközben egy újabb emlék villant be. Rob ahogy Stacy mögött áll, aki négykézláb pucsított a hotel puha szőnyegén. A lány haja szétterült a hátán, a feneke pedig magasan feltartva várta Rob kemény farkát.
– Öcsisajt, ne csak nézelődj, gyere és fogd a párod kezét – parancsolt rám Rob, én pedig engedelmeskedtem, mint egy jól idomított kutya. Stacy elé térdeltem, és megfogtam a kezét. A szemei könnyesek voltak a vágytól, ajkai duzzadtak a sok szopástól és smárolástól.
– Duncan? – Roberta hangja visszarántott a jelenbe. – Jól vagy? Olyan távolinak tűnsz.
– Elnézést – motyogtam. – Csak hosszú volt a nap. Sokat tanultam az utolsó vizsgáimra.
– Persze, persze – bólintott megértően. – Stacy említette, milyen keményen tanulsz. Milyen szakon is vagy pontosan?
– Közgazdaságtan – válaszoltam, miközben próbáltam elhessegetni a képet, ahogy Rob hatalmas farka behatol Stacy puncijába. – És üzleti menedzsment specializáción.