Az Audinak köszönhetően 2. rész

Az utalás tényleg egy órán belül megérkezett a számlámra. A számokat végig pörgetve számoltam, összehasonlítottam az árajánlattal. Pont belefért a rendelésbe, még egy kis tartalék is maradt a váratlan költségekre. Olyan volt, mint egy hirtelen légnyomás a fulladás közepén.
Reggel, ahogy megérkeztem, már várt Józsi bá. Nem kérdezett semmit, csak megrázta a fejét, amikor meglátta az emelőn lévő Audit.
– Ez nem sima kátyú volt, öcskös – mondta, miközben a meghajlott lengőkarhoz ért. – Ezt valami szakadékba hajtotta.
– Azt mondják, a kátyúk itt nálunk mélyebbek – válaszoltam szárazon és átnyújtottam neki a csavarkulcsot.
Délre szétszedtük, amit kellett. A felni és a sérült gumik már az oldalán álltak, mint egy bűntény bizonyítékai. Pont, amikor kifogytunk a kávéból, dudált a futár a kapunál. A dobozokban tényleg nem kínai szarok voltak, hanem tisztességes, európai utángyártott alkatrészek, olyanok, amikkel nem szégyellném aláírni a munkát. Egy kis megkönnyebbülés csikordult meg a torkomban. Legalább ebben nem kell csalnom.
Este négy után már csak a tisztítás és a szerszámok rendbetétele volt hátra. A gép mellett ültem és a teljesítményjelző mutatta a 80%-ot. Fáradt voltam, de az a jó fajta fáradtság, amikor látod, hogy a munka előrehaladt.
Akkor csörrent a telefon. Nem hívás volt, csak egy Viber üzenet. Kingától.
"Kb egy óra múlva jönnék. Törleszteni. "
A kezemben megállt a rongy. A szívverésem hirtelen olyan hangos lett, hogy úgy éreztem, Józsi bá is hallja a másik sarokból. Megdöbbentem. Meg is ijedtem. A gyomromban örvénylő félelem azonnal felkapta a fejét... Csaba. Mi van, ha megtudja? Mi van, ha ez csak csapda?
De a félelem mellett, vagy talán alatta máris felkúszott valami más. A múlt éjszaka emléke a poros sötét kisbuszom, a testének nyomása, az a kétértelmű hatalom, amit éreztem, amikor ő éppen alávetette magát. A vágy egy meleg, kínos csomóként gomolygott a gyomromban. Nem gondolkodtam el az igen vagy nem felett. Mert nem volt választás. Az üzenet nem kérést tartalmazott. Közlés volt.
Feltettem a telefont a munkapadra és folytattam a szerszámok tisztítását. De a kezem már nem volt olyan biztos. Az órámra néztem. Egy óra.