1945 4. rész

Az elmúlt éjszaka, amelyen édesanyánk tudtával elvettem Helga szüzességét és csodálatos órákat töltöttem vele, természetesen jelentős hatással volt a további közös életünkre Margrit házában.
Reggeli után mindenki ment a dolgára. Szokás szerint ismét gondoskodnom kellett az állatokról, összeszedni a tojásokat, kitakarítani az istállókat.
A nővéreim végezték a házimunkát, és a mosást egy nagy kádban. Úgy tűnt azonban, hogy számukra most csak egy téma létezett. Gyakran volt alkalmam a nyitott konyhaablakon keresztül kifigyelni őket a munkájuk során. Valahányszor észrevettek összedugták a fejüket, suttogtak valamit és nevettek rajtam.
Helga különösen lelkes volt a nap folyamán. Valahányszor a látókörömbe került kacéran hátravetette a fejét, megsimogatta gyönyörű hosszú haját és puszit lehelt rám.
Úgy láttam, Sophie nem féltékeny a nővérére, inkább örül neki. Talán ez valamiféle várakozás volt a részéről. Helga nagyon élénken írhatta le az elmúlt éjszaka eseményeit.
Helga odaintett az ablakhoz.
Ledobtam a fejszét amivel addig a fát vágtam és odamentem hozzá.
– Mi az? – Behajoltam az ablakon és a húgaimra mosolyogtam.
– Herbert, adj  nekünk gyorsan egy csókot – kérte Helga és átkarolta a nyakam.
Ajkaink egy gyors csókban összeértek.
– Nekem is! – követelte Sophie, és csukott szemmel felém tartotta a száját.
– Örömmel, húgom. – Vigyorogtam és megcsókoltam a lágy ajkait de mielőtt kinyithattam volna a számat, hogy a nyelvemmel behatolhassak Sophie ajkai közé, meghallottam anyánk sürgető hívását.
Abban a pillanatban jelent meg a ház sarkánál, és meglátott, ahogy az ablakpárkányra támaszkodva csókolom a húgomat.
– Herbert, hol bujkálsz már!? – Persze egy pillantással átlátta, miért hanyagoltam el a munkámat és meglepetésemre az arca megértő mosolyra húzódott, pedig én – tekintettel a mama poroszos erényeire – egy kisebb prédikációt vártam.
– Ó, gyerekek! – Átkarolt és adott egy puszit az arcomra. – Én tényleg megértelek titeket de ez nem így működik. Margrit vendégei vagyunk és nem okozhatunk neki csalódást. És világosan meg kell mondanom: kedvelem Margritot és jól érzem magam nála a gazdaságban és a házában. Én boldog vagyok itt, mert messze vagyunk attól az őrült felfordulástól odakint. És szeretem Margritot. Egy csodálatos nő aki nagyon energikusan fenntartotta a saját birtokát. Nagyon tisztelem mert kivételesen erős. Ha ti is így gondoljátok, akkor egyelőre tegyük félre a saját érdekeinket.