Arra ébredtem, hogy a nap a szemembe süt. A vekker éppen tíz órát mutatott. Fölkeltem, és az ajtóhoz támolyogtam.
Lenyomtam a kilincset, be volt zárva. Kezdtek derengeni az éjszaka történtek. Jézusom, megdugtam a saját nővéremet!
Dörömbölni kezdtem, mivel erős vizelési ingerem támadt, és már elég nehezen tudtam visszatartani. De miért zárhatott be a nővérem, meg a nejem? Büntetésül, vagy csak hogy nyugodtan tudjanak egymással szórakozni? Végiggondolva a tegnapi dolgokat, inkább az utóbbi mellett tettem le a voksomat. Ismét az ablakhoz mentem, de akárhogy is feszegettem nem tudtam kinyitni, kitörni meg nem volt hangulatom. Körülnéztem a szobában, hogy mit tudnék tenni.
A szekrény tetején megakadt a szemem egy vázán. Lekaptam, kiszórtam belőle a szárított virágot, és gyorsan beleeresztettem feszülő hólyagom tartalmát. Miután könnyítettem magamon szemügyre vettem az éjjeliszekrényen fekvő tálcát. Egy csésze kávé - persze kihűlve - , egy szendvics, egy pohár víz és valami tabletta - örömmel fedeztem fel, hogy fájdalomcsillapító - valamint egy összehajtogatott papírfecni. Az előző éjjel elfogyasztott irdatlan mennyiségű bor hatására őrjítően fájt a fejem, így a gyógyszerrel kezdtem, majd a vizet kihagyva rögtön a kávéval öblítettem le, aztán széthajtogattam a papírost.
Viki írta: - Melivel lementünk a strandra, délre itthon vagyunk. ui.: reméljük nem felejtetted el a tegnap éjszakát.
Hát hogy a francba felejthettem volna el? Milyen régi vágyam vált már valóra! De hogy miután hazaértünk, mi történt, azt nemigen fogtam fel. Úgy nézett egymásra a nővérem és a feleségem, mint két cinkostárs. És persze úgy is viselkedtek, amikor rám zárták a szoba ajtaját. Még hallgatóztam előző nap a falnál, de az túl vastag és jó hangszigetelő volt ahhoz, hogy egy - két zörejen kívül mást is halljak. Mindenesetre feltételeztem, hogy jól megvoltak nélkülem is. Nehezen tudtam elképzelni a feleségemet, amint egy másik nővel szeretkezik. A nő akivel örök hűséget esküdtünk az oltár előtt. Persze nem voltam féltékeny. Nem csak azért, mert nem is lehetett volna rá okom, sokkal inkább önző szempontok vezéreltek.
Elképzeltem magam a két biszex nő közt, akik közül egyik a nővérem volt. Még a gondolatra is égnek meredt minden tagom.
Mivel várható visszatértükig még hosszú időnek kellett eltelnie, úgy döntöttem, hogy saját kezembe veszem az irányítást. Hanyattfeküdtem az ágyon, becsuktam a szemem, és az éjszakát kezdtem felidézni, miközben farkamat masszíroztam. Képzeletem hamarosan messze túlvitt a már megtörténteken, és a jövőbeli lehetőségek izgattak egyre jobban. Váratlanul kattant a zár és nyílt az ajtó. Magamra rántottam a takarót. Nővérem és feleségem állt ott. Vikin fekete forrónadrág és egy idomait kiemelő top volt, Melinda egy egyrészes könnyű nyári ruhát viselt. Előbb jöttek meg mint gondoltam. Zavarba jöttem, ami nem volt igazán szokásom. Nem úgy feleségem, aki közelebb lépett és félre nem érthető mosollyal nézett a takaró kiemelkedő részére.
- Látom nem unatkoztál.
- Csak el akartam ütni az időt, amíg megérkeztek, ha már így itt hagytatok. Nem jöttök kicsit beljebb?
- Nem. Öltözz! - mondta. Megrökönyödtem. Ahelyett, hogy ők vetkőznének, inkább én öltözzek?
- Eszemben sincs - válaszoltam, és hogy nyomatékot adjak szavaimnak, magam felé húztam Melit. Nem hagyta magát - Most mi van? - néztem föl rá.
- Ne kérdezősködj, hanem kapj magadra valamit, és gyere - ezzel el is hagyták a hálószobát.
Már megint szivatnak, - morogtam magam elé - pedig még a tegnapiért sem számoltunk. Na megálljatok csak, megkapjátok mindketten a magatokét! - Meredező hímtagomat nagy nehezen belecsomagoltam farmernadrágomba, fölkaptam egy inget és a cipőmet, aztán utánuk eredtem.
Már a kocsiban vártak rám, Melinda ült a volánnál. Kicsit tétováztam; nem szeretem ha más vezeti az autómat, de úgy döntöttem belemegyek a játékba, beültem a hátra. Nővérkém feltérdelt az ülésen és felém fordult. Egy fekete kendőt tartott a kezében.
- Hajolj ide! - szólított fel, majd látva, hogy némi magyarázatra várok, folytatta - Be kell kötnöm a szemedet, különben nem jöhetsz velünk.
Még mindig elég rosszallóan néztem rá.
- Ha nem csinálod, amit mondunk, nyugodtan elfelejtheted, hogy a tegnap történteknek bármi folytatása lesz.
Hatékony érv volt. Előre dőltem és némán tűrtem, ahogy szememre kötötte a kendőt. Ügyesen csinálta, sehol sem láttam ki, akárhogy is erőlködtem.
- Ne mozgolódj öcsikém, figyellek - hallottam nővérem hangját - ha leveszed, vagy megpróbálsz kikukucskálni, vége a játéknak.
- Oké - mondtam - jó fiú leszek. Hová megyünk?
- Az meglepetés.
- Nem szeretem a meglepetéseket.
- Ezt biztosan szeretni fogod.
Nem volt értelme kérdezősködni, inkább hátradőltem és hallgattam. Negyed óra után az út emelkedni kezdett, és elég rögössé is vált. A terepjáróm kerekei kipörögtek a kavicson.
(...)
Ami késik, nem múlik 2. rész
A szavazáshoz VIP szükséges!
Átlag: 8.16 pont (240 szavazat)
