Jó választás volt 2. rész

Szavazás átlaga: 7.87 pont (46 szavazat)
Megjelenés: 2024. május 23.
Hossz: 13 205 karakter
Elolvasva: 1 004 alkalommal
Ezen írás Kékég ötlete alapján Kexi69 tanácsaival, majd későbbiekben becsatlakozásával született és íródik tovább.
... A garázsban a liftbe szálláskor kérdeztem:

– Este jössz velem?
– Naná... – Csillogó szemekkel tekintett rám.

Szerencsére Róza tudta a szabályt. A munkát nem keverjük a magánélettel. Mint mindig, most is alázatos tisztelettel viszonyult mindenkihez. Délelőtt a nagyfőnök jött át, hogy beszéljünk a következő csapatépítőről. Róza is ott volt és a többi kolléganőm is, hiszen ez egy csapat. A főnök nehezen, de tudomásul vette. Persze azért odaszúrt, hogy nem úgy történnek a dolgok, ahogy ő azt elképzeli, mert én nem preferáltam egy éttermet, inkább valami mozgást javasoltam, hiszen úgy is elvagyunk pöttyedve.

– Kata lehet, hogy te fitt vagy... tuti jó éjszakád volt?
– Igen, köszi, jó.
– Kár takargatni a csodás nyakicád, mindenki tudja, a nő miért vesz fel sálat, a férfi miért van garbóban. Nem szégyen az!
– Hát nem szégyen, de ha szeretnéd, megvitathatjuk az éjszakámat, és a nemi életemet... – Sejtette, hogy túltolta, ismerve a felvágott nyelvem.
– Tudod, nekem kurva jó volt. Régen élveztem már ennyire a testiséget, és ezt komolyan mondom! – A perifériás látásomban benne volt Róza, de szerencsére mindenki ledermedt.
– És a tiéd milyen volt Főni? Ha elmeséled, elmondom én is, és bevezethetünk egy mesélős órácskát, te fizeted nekünk, vagyis, nekem nem gáz.
– Jó akkor várom a javaslatokat! – Terelt ezerrel. Róza szólalt meg.
– Én javasolnék egy kispályás focit, női, férfi csapatokkal. Ugyan előnyben vannak a férfiak, de lehet összesorsolás is. Javasolnám két csapatkapitánynak a két tisztelt vezetőnket!
– Én nem támo... – Kezdte volna a főnök, de lehurrogtam.
– Jó ötlet! Nekem tetszik! Csajok, fiúk, főni? – A főnökön kívül mindenki lelkesen bólogatott.
– Javaslom, hogy külső helyszínen rendezzük, ott nem vonatkoznak ránk a munkahelyi szabályok, mint itt a saját pályánkon. Igaz főni?
– Én tudok egy jó helyet! Kulturált öltözők, műfüves pálya és van egy kantin is, amiben minden is kapható. Ja, és mezt is tudok intézni, meg bírót, és esetleg beugrókat is, ha egyesek nem bírnák a kétszer harminc percet. – Vetette fel Róza
– Na, nézd csak, de kinyílt a mi kis kolleginánknak a csipája!
– Főni, ne vegyél már mindent magadra! – Hurrogtam le, mielőtt belelovagolná magát a helyzetbe, hatalomgyakorlás gyanánt.
– Köszi, csajok, fiúk. – Belekaroltam a főnök karjába. – Nekünk négyszemközt kell beszélnünk! – Becsuktam az ajtót mögöttünk.
– Mit képzel magáról ez a kis cigány kurv...
– Kérleeeeekkkk!!
– Van egy repi
s
alf
ör
alf
öd
? Felhúzott és ez a büdö... ez a lány.
– Na, pont róla akarok beszélni veled! – Öntöttem ki a Dreher
s
alf
ör
alf
t
a főnöknek.
– Margó pár hónap múlva nyugdíjba megy. Unokázni...
– Hatvanegy évesen?
– A nők 40 program keretében. Szóval unokázni akar, és még alkalmiban se akar visszajönni. Gondoltam Róza lehetne helyette, majd később helyettem.
– Nem, nem és nem! – Csapott az asztalra.
– Ha megéred, neked is másfél éved van! Nem is kell vele dolgoznod, amúgy pedig talpraesett, már most megvan a tudása, és végzettségben is kár lenne elkótyavetyélni.
– Nem! De beszéljünk még róla! – Törölte meg a száját a habtól, és tudom, hogy a szíve mélyén igazat adott nekem.

Napközben lefoglaltam egy asztalt két főre a kedvenc éttermembe. Majd privát e-mailen írtam Rózának „17 órakkor a parkolóban” Visszajött a válasz, „rendben”.
Vidáman ültünk a kocsiba. A belváros felé indultam. A szemem sarkából láttam a kérdő tekintetét, de nem szólt. A kedvenc butikomban csinibe öltöztünk, a levetett ruhát és cipőket a csomagtartóba dobtam. Az étteremben már látszott Rózán a zavartság, de még mindig nem szólt akkor sem, amikor a teremfőnök az asztalunkhoz vezetett minket, a terem egyik eldugott sarkába. Intenem kellett a fejemmel, hogy ne nyúljon a székhez. Nehezen értette meg, de látva, hogy én hogyan ülök le, nyugodtan várta, amíg alá teszik a széket. Az étlapot, ahogy kinyitotta, már csukta is össze.  

– Kata, nekem az itteni cola a család heti étkezésre szánt pénzébe kerül. Menjünk inkább egy aluljárói kifőzdéhez. Tudok egyet a keletinél, olcsó, de jó.
– Ne parázz, a cég fizeti repi keretből.
– Jó, jó, de mire ez a felhajtás? – Kérdezte.
– Ránk! Ránk, hogy összejöttünk, akár csak egy alkalomra is, és... és... jó lenne egy kis fanfár! A te előléptetésedre! – Hatásszünetet tartottam, Róza szája kinyílt.
– Két hónap múlva a helyettesem leszel, majd az utódom. Jó az még nyolc-tíz év. – Róza szeméből ömlött a könny.
– Hidd el nekem ez volt a tervem már akkor, amikor interjúztattalak, és ezt Margóval is közöltem, hogy olyan szemmel nézzen. Beváltál!  
Jött a pincér,
p
alf
ez
alf
sg
alf
őt
rendeltünk, meg mindent is. Jó kétórás önfeledt, örömteli zabálás volt. Bérsofőrrel mentünk haza, de a mélygarázsba már én álltam le.

– A lakásban kezdtem kicsomagolni Rózát, de határozottan leállított.
– Bocsika Kata, de ez a ruhaköltemény nem érdemli meg a „csak leszaggatom” módszert!
Míg mondta, már szedte is le magáról, és hajtotta össze élére. A harisnyát is óvatosan vette le, pedig extra erős volt. Én csak néztem a kecses mozdulatokat. Tényleg szép lány. A melltartóját már én vettem le. Pusziltam a nyakát, a vállát, és megéreztem a számomra izgató, felfokozott teste illatát. Felemeltem a karját, és mélyet szippantottam hónaljába.

– Hé! Büdös, izzadság szagú vagyok!
– Csitulj, kicsi bébi. Imádom az illatodat, nálam ez beindítja tesztoszterontermelést. Begerjedek tőle!
A melleit puszilgattam, nyalogattam, bár itt, a melle alatt, erősen éreztem a parfűm illatát,
a
alf
lk
alf
oh
alf
ol
alf
os
ízét. A markomba vettem mindkettőt, és úgy ajánlottam fel csókra ajkamat az ajkának. Vadul kezdtünk, majd lassultunk, miközben ő vetkőztetett. Én már szinte remegtem, hogy bitorolva élvezhessem a testét, de siklóként siklott ki ölelésemből és a lábujjain szökkenve szinte rohant a fürdő felé. Pördült párat a tengelye körül. Ekkor villant belém, hogy ez szinte még gyerek. Lépkedtem utána bugyiban, harisnyában, de belülről magára zárta az ajtót. Víz zubogott, dúdolt, majd a Republik „Szállj el kismadár” című örök slágerét énekelte. Nem Cipő hangja volt, hanem egy vékony pacsirta, néha megbicsakolva, kissé hamissá válva. Hosszan volt bent. Próbáltam a kulcs mellett bekukucskálni a maradék hézagon, de csak fényt láttam. Csend lett. A törölközőmbe csavarodva jött ki, mepuszilt, és libbent tovább, de megtorpant. A fenekét felém pucsítva letekerte magáról, és felém dobta a nedves törölközőt, és irány tova. Én hamar-hamar végeztem, rohantam, – szinte nedves testtel – a szobámba. Sehol senki. A nagyobbik vendégszoba franciaágyán, hason elterülve feküdt.

– Nekem az a vizes izé a szalmával töltött zsák után nagyon nem jön be. Ne haragudj. Aludni kényelmes, de...
Ekkor kerültem mögé, térdeim a dereka mellett. Nedves melleimmel simogattam a hátát, félre söpörtem a hosszú haját, és pusziltam a nyakát. Kicsavart fejjel csókolóztunk, nem a teljes súlyommal feküdtem rajta. Éreztem, hogy kezdi élvezni. A csók után, a tarkója, a vállai – a millió puszimtól borítva – kezdtek libabőrösek lenni. A tenyeremet alá túrtam, hogy a melleit foghassam, amint a hátát puszilom. A vállán volt egy pattanás, majd kinyomom... Majd. A gerince mentén haladtam lefelé. Csiga módjára, lassan, és nyálcsíkot hagyva. A derekánál kis gödröcske, fiatalon nekem is volt. Az uram
s
alf
ör
alf
t
öntött bele, és kilefetyelte. Majd én is, de
p
alf
ez
alf
sg
alf
őv
alf
el
, és nem most. A kezeimet elvettem a mellekről, és a farpofáját simogattam. Merő izom, semmi zsír, de talán hús se. A fogammal csipkodtam a bőrt, ami szintén feszes volt. Széthúztam a félgömböket, hogy a hátsó nyílását is lássam. Ez is barna, sötétbarna volt. A fehér bőrűeknek vörös. Megsimítottam. Redős volt a záróizmoktól. Pár szőrszálat érzett a nyelvem, ahogy a mélyét nyalogattam. Kicsit feszült volt az izom körülötte, de talán a természetes szégyen ellen küzdött ezen a helyen. Nem
k
alf
ín
alf
oz
alf
ta
alf
m
, lassú víz partot mos. Fordítottam a testét a hátára. Huhhh a hasán, alhasán végig húzva ujjaimat a bőre szőrtelen volt, mindössze pár szőrtüsző pirosodott ki a borotvától.

– Drágám, hagyd megnőni egy kicsit, és lézer megoldja!
Mondtam tagolva, a köldökét puszilva, nyalva. Meg-meg rándult. Szóval csiklandós lehet a drágám. A puszikkal a csípője, dereka felé haladtam. Igen, akaratlanul rándul, felkacag. A combjára eresztettem fenekem, és hirtelen felülve csiklandozni kezdetem. Ficánkolni próbált, mint a partra vetett hal. Combját a testem súlya, térdeim szorítása tartotta. Próbált védekezni, de óriásira nyitott szájjal nevetett, sikoltozott. Az egyik markommal a csuklóit összefogva tartottam, így másik kezemmel mindenütt tudtam simogatni, ahol éreztem, hogy a nevetése fokozódik. Megsajnáltam. Abbahagytam, és ráfeküdve jeleztem, hogy ennyi volt. A nyakamat karolta, csókolt, s a nevetéstől örömkönnyes szemekkel nézett szemembe. Tűz égett benne. Lassan felülve simogattam a testét, már nem csiklandozva, de mégis fel-felnevetett. A puncija felett érezhető volt a szeméremcsont, majd lenyúltam a nyílásához. Nedves volt. Ujjammal széthúzva néztem, hogy milyen szép, nyalást követelő, de én vigyáztam, hogy nem nagy körmöm ne okozzon hámsérülést bent, ahogy betolom. Már kettő, kicsit később három ujjamat is befogadta. Szép látvány volt, ahogy szinte mind benyelte. Éreztem, hogy kezdi élvezni az ujjaim baszó mozgását. Így görnyedve már igen csak csüngőnek tűnő melleimet fogta, markolta, akarta gyengéden leszakítani. Körmeit bele nyomva feszegette, mérte fel tűrésem határait, amikkel most nem igazán foglalkoztam, mert az ujjaim közvetítette érzésre koncentráltam. A csiklóját a nagyujjam bitorolta. Kezdett ellazulni, a kezét már a saját mellén tartotta. Mélyeket lélegzett. Szipogott, nyögött, hörgött, de a szelíd formában. Az ujjaim érezték a punci belsejének pulzálását. Mellemet szinte szétroppantotta, oly erővel markolva kapaszkodott benne. Az ajkait beharapta, a szemhéja résén csak a szeme fehérje látszott. A fejét forgatta, a saját hajatövét húzta. Lassan csendesedett le ez a visszafogott orgazmus. Ismét mosoly volt arcán, de csukott szemekkel. Hirtelen dobta meg a testemet a testével, és billentett át. Most ő feküdt rajtam, és nedvétől nedves, kiázott ujjaimat, – mint egy faszt – szopta. Nyammogott hozzá. Kéjesen csinálta, majd egyből a gyönyört adó nyílásomhoz tette a fejét. Csak a hajzuhatagot láttam, a testét nem. Rutinosan kezdett nyalakodni. A combomtól indulva lassan a barlang bejáratához közelített, de átsiklott a másik combomig, pedig már beleéltem magam, hogy érezhetem nyelvét. Ami késett nem múlt. Tudatos volt ebben is. Lassú, de határozott mozdulatokkal építette fel bennem a vágy várát, hogy meghódítva, engem a mennyekbe repítsen. Észre sem vettem, hogy a fenekemet is simogatja ujjaival, próbál behatolni, de ezt most én is tisztátalannak találtam, nem használtam a bidét. Érezte, és tiszteletben tartotta. Már fent voltam a billenési ponton, amikor leállt egy pillanatra, hagyva, hogy visszazuhanjak. Egy érett női szeretkezést vezényelt most a testemen, nyújtotta a kéj beteljesülését, mint anyám tette a rétestésztával. Remegtem a vágytól a kéjért. Megkegyelmezett. Mélyen betolta a nyelvét, a csiklóm dörzsölte, és lökött a mélybe, a kéj gödrébe. Nem engedett kimászni belőle. Melleim remegését erősítette a kezével, és fokozatos tempóban nyalt. Közel álltam, hogy a testemet a görcs veszi birtokba, az izmaim annyira megfeszültek, kidudorodtak.  
Végre puncinedves ajka az ajkamon pihen. Mellecskéje elvész az ellapuló melleim között. Éreztem a súlyát a testemen, a combja a puncimat simogatta, nyugtatta. Hagyta, hogy lecsillapodjak, lassan mellém gördült, betakaróztunk, és csendesen, szótlanul feküdtünk egymást ölelve. Bújt hozzám, mint régen én bújtam anyámhoz. Előbb aludt el ő. Egyenletes szuszogása, fújtatása engem is álomba terelt.
Teltek a napok, a hetek. Lassan hozzám cuccolt. A kezdeti vad orgiák lecsillapodtak. Voltak esték, amikor énidőt adtunk egymásnak. Én a volt férjemmel mutatkoztam város szerte, ő is eltűnt éjszakákra. Tudtam, hogy haza nem mehet, mert az apja elzavarta, hogy többet nem is akarja látni. Tesói nagy része külföldön takarított, szobalánykodott, a maradék meg a gyerekeiket nevelték nyomorúságos körülmények között, ahogy mesélte a részleteket. Volt, aki bádog kunyhóban, a tehetősebbek vályogból készült rogyadozó viskóban.
Én a szemben lévő házban egy huszonhét négyzetméteres albérletet intéztem neki, aminek a hetven százalékát a cég lakhatási támogatásként kifizette. Egyelőre – szinte teljesen bebútorozva – üresen állt, hiszen Róza a munkaidő után összenőtt velem, kivétel az énidőinket. Úgy éreztem boldog és kezdődő szerelmes párrá alakultunk a magánéletünkben. Meséltem erről a csodáról – azaz Rózáról – a férjemnek, képeket is mutattam neki róla. Láttam, hogy felkeltette érdeklődését, mert éppen házassági válságban volt a Rózára nagyon hasonlító feleségével.
Róza az állítása, – vagyis mamája elmondása szerinti – második unokatestvérét, a mamája testvérének az unokáját mutatta be. Negyvenegy éves volt és a mostanság felkapott Barber szalonban fodrászkodott. Egy vékony, de izmos srác volt, inkább olaszos, mint cigány kinézetű. Róza megengedte neki, hogy ha úgy hozza a munkája, az albijában aludjon.
Egyre merészebben kezdtünk tervezgetni, míg egy érzéki szeretkezés után Róza el nem kezdte mondani.

– Kata! Van valami, amit tudnod kell! Nem akarok veled hazugságban élni!
– Mond...
Bot-ok részére nme engedélyezett a szavazás!
Szavazás átlaga: 7.87 pont (46 szavazat)
Rakd a kedvenceid közé!
Oszd meg másokkal is! Facebook Twitter

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Tiltakozó77
2024. május 23. 23:53
#5
Szépen levzetett történet. 10. p
1
didide
2024. május 23. 06:33
#3
Na most kiváncsi lettem a folytatásra.
1
Álmoska5
2024. május 23. 02:53
#2
Ezért a  nagyon szépen megírt részért, érdemes volt, Hibák az oldalon #2388  említést tenni.   10.P.
Köszönet a Szerkesztőknek.
"Álmoska5"
1
T
Törté-Net
2024. május 23. 00:00
#1
Mi a véleményed a történetről?
1