Jó választás volt 3. rész

... Egyre merészebben kezdtünk tervezgetni, míg egy érzéki szeretkezés után Róza el nem kezdte mondani.  

– Kata! Van valami, amit tudnod kell! Nem akarok veled hazugságban élni!
– Mond... – könyököltem fel.
– Tudod, amikor szakítottunk, Szilvi, – tudod, a prof. Asszony – elengedett, de olyan feltétellel, hogy nem tűnhetek el teljesen az életéből. Havi egy-két alkalommal találkozunk azóta is. Neki is van egy másodéves barátnője, mégsem tud elengedni, ahogy valahol én sem őt, igaz már egyre kevésbé vonzódom hozzá. Persze az irántad érzett... – gondolkodott egy kicsit a megfelelő szó megtalálásán – szerelmem, nagyban csökkentik Szilvi felé az érzéseimet, de...
– Megértelek kicsikém. Engem nem zavar, hiszen számomra minden tőled kapott perc ajándék, életerő. Rád bízom az érzéseidet, te döntesz, a te életed. Én így is, úgy is kinevellek magam helyett.
– Köszönöm! – Csókolt, ölelt, éreztem könnycseppjeit szétkenődni az arcomon.
– Köszönöm! – Szipogta. – Azt akarom, hogy legközelebb ott legyél, érezzem a jelenlétedet!
– Nem, ez a te életed.
– De nagyon szere... nagyon akarom! Az utolsó két alkalommal Szilvi élettársa is ott volt. Először csak nézte, majd csendesen – a háttérben – becsatlakozott. Nagyon izgató volt a tudat, hogy néz, néznek.
– Róza, ez a te életed, a te kapcsolatod, és ezt minden féltékenység nélkül mondom! Én már tudom, aki menni akar azt...
– Neeeeemmm, nem akarok menni! Szeretlek, ez a kis idő is az életem részesévé tett. DE! Szeretném, ha ott lennél!
Megölelt, megpuszilt, majd a melleimet szopta, és közben ujjazott. Én is simogattam, kerestem a nyílást alsó szegletén, közben meg elgondolkodtam. Tényleg, milyen is lehet ez a lány mással? És milyen izgató is volt a gimis kiránduláson, amikor a négyágyas szobában azt sem tudtuk, hogy kivel dugunk, és a mai napig sem tudtam meg, hogy ki volt az a kis pöcsű srác, aki azzal a semmi kis farkával is csodát tett velem akkor.  
Magamra húztam Rózát, hogy a combjainkkal dugjuk, nyomjuk a másik hüvelyét, csiklóját. Nyögései felerősítették bennem a régmúltban átélteket, az elfojtott élvezeteket. Róza után kicsivel jutottam én is túl a csúcson