80-as évek 27. rész - Újabb esküvő

De ez a mienk. Kicsit ugyan késve indítottuk a szervezést, így Magdi anyós kiélhette magát amíg mi a házzal szenvedtünk. Ki is élte alaposan, nagyon hamar kiderült hogy ez nem az én meg a Juti esküvője lesz, hanem az osztályvezető elvtárs lányának a lakodalma. Körülbelül az volt az első pillanat amikor kezdett elmenni tőle a kedvem.
Illik betartani a hagyományt, haza is mentünk (francokat haza nekem az már nem haza, szóval a faterékhoz) megejteni a hívogatót amikor körbejárjuk a falusi rokonokat, és személyesen meghívjuk őket. Úgysem jönnek el, hát olyan messzi van az, hogy nem tudtál találni közelebb magadnak asszonynak valót, bla-bla-bla... De hát felkészültünk erre, faterék is azzal reagálták le hogy legalább nem érte szó a ház elejét. Hogy mégse legyen totál kudarc, beütemeztük szombatra Éviéket is, akikben biztosak voltunk hogy bólintanak. Telefonáltam hogy mikor megyünk, egyeztettünk, amikor rá tíz percre visszahívott ezúttal a férje, hogy Petikém tegyük át későbbre, estefelé, de úgy számítsatok hogy egy kicsit kirúgunk a hámból, akár itt is alhattok aztán majd tőlünk indultok haza. Végül is, miért ne, megoldható úgy is. Átcaplatunk, hivatalos rész előad, igen örülnek, úgy tesznek mint aki meg van lepődve, de ha még mindig működik a Jutka-Évi forródrót akkor lehet Évi többet tud erről az egészről mint én.
Na, akkor mit kezdjünk az estével. Program: elmegyünk vacsorázni és utána egy kicsit kirúgunk a hámból. Kiszállunk a taxiból a belvárosban, átkarolom Jutkát, megcsókolom... aztán rávigyorgok, hogy amikor legelőször majdnem ugyanitt majdnem ugyanezt megcsináltam (akkor csak egy arcapuszi volt), ki akartad kaparni a szememet! Jót derülünk úgy mindannyian, akkor húzunk be, vacsora. Naná hogy Zoli mint szakmabeli elhajtja a pincért hogy fiacskám szólj a szakácsnak hogy jöjjön ki. Akkor láttam hogy ilyen téren mekkora úr a rokony, természetesen olyat rendelt aminek semmi köze az étlaphoz, de a személyzet kezét-lábát törte. Dettó ugyanezt eljátszotta a bárban is ahova utána átmentünk, ott is fényesre lett nyalva a valagunk... Viszont nem láttam hogy akár egyik vagy másik helyen fizetett is volna.
Még a bárban táncoltunk sokat egymás ellett egyszer csak Zoli elhúzta tőlem Jutit és a karjaimba lökte Évikét, de furcsa, amíg „jártunk” addig egyetlen egyszer táncoltunk, azóta meg már ez a második alkalom. De Évike most úgy tapad rám, mintha az én feleségem lenne, hogy is dumálták Jutival, ciki ha az ember a saját férjébe szerelmes...