Halálos bűnök 5. rész

Szavazás átlaga: 7.08 pont (60 szavazat)
Megjelenés: 2016. január 19.
Hossz: 19 258 karakter
Elolvasva: 2 666 alkalommal
10. A feleség

Negyven év. Ennyi telt el az életéből. 4 évtized, több mint 14. 000 olyan nap, amikor azt tette, amit mások helyesnek véltek. Lassacskán elkészítheti a végső számadást: van egy fiatal férje, aki megcsalja, egy lánya, aki semmibe veszi, egy cége, melyet nem ő vezet, és vagy fél tucat haszontalan barátnője. Meg a kis, lapos, gondűző üveg a retiküljében. Üresen.
A tompa fényben fel sem tűnik, milyen öreg. Combja vastag, feneke nagy és hájas, melleire egyre jobban hat a gravitáció. Az örök, elégedett mosolyba merevedett arcvonásai maszkként feszülnek a valamikori csélcsap kislány vidám vonásaira. Persze fél kiló sminkkel még most is fiatalnak látszik.
A vonat nagyot zöttyent a váltón. Barátnője beteg anyát ment meglátogatni, de az öreg nyanya, annyit dumált, hogy lekéste a gyorsvonatot. Náluk nem akart aludni, és a B terv, hogy szállodába megy, nem működött, mert oly rendesek voltak, hogy kikísérték az állomásra. S most itt ül, ebbe a lassan vánszorgó húgyszagú vagonba és várja, hogy egy sorozatgyilkos elintézze.

– Istenem de rég volt – sóhajtok fel. Még a suliba, az egyik magyar órán tanulták, hogy néha az önéletrajzokat is harmadik szám első személyben írták. Nekem akkor ez valamiért nagyon megtetszet, és ezt használtam, ha bosszantani, akartam szüleimet, valahogy így: „Noémi ma nem eszi meg a spenótot. ” Mire apám néha vette a lapot és kijelentette, „akkor Noémi ma éhen marad”.
Akkor, megint csak akkor egész életemben ez a kifejezés üldözött. Ha akkor másképp döntök, ha nem ezt, hanem teszem, vagy ha egyáltalán nem csinálok semmit. Apám a halálos ágyán bocsánatot kért, azért amit velem tettek. Pedig soha nem haragudtam rájuk... azért. Ők csak kihasználták a lehetőséget.
Ez akkoriban történt, hogy rokonunk, egy „idegenbe szakadt” hazánkfia a 90-es évek elején hazatért és az akkori zűrzavarban egy sikeres céget alapított. A család – a szüleim, és testvéreik – persze rögtön odalett érte, és rajongásuk Imre bácsi második infarktusa után csak tovább erősödött.
Közhely, de valóban úgy emlékszem azokra a hetekre, mintha tegnap történt volna. Szokatlanul meleg tavasz napunk volt. Anyám rászólt apámra, hogy ne engedje le az ablakot, mert megfázik.
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes, 9 oldalas történet? És a több, mint tízezer másik?
VIP-tagsági váltásához válassz az alábbi csomagok közül!
Próbaidős
40 nap
960 Ft
Ezt választom!
telefonhívással
Kezdő
120 nap
2000 Ft */5.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
1 hónap
Haladó
180 nap
2760 Ft */7.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
2 hónap
A legjobb ár/érték arány!
Profi
365 nap
5380 Ft */14€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
4+ hónap
* 384 EUR/HUF árfolyammal számolva
A szavazáshoz VIP-tagsági szükséges!
Szavazás átlaga: 7.08 pont (60 szavazat)
Rakd a kedvenceid közé!
Oszd meg másokkal is! Facebook Twitter

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
zsuzsika
2016. január 29. 09:43
#7
Közepes.
1
cscsu50
2016. január 19. 20:30
#6
egész türhető
1
p
papi
2016. január 19. 20:29
#5
Eddig tetszik
1
veteran
2016. január 19. 11:00
#4
Egynek elmegy.
1
a
A57L
2016. január 19. 05:59
#3
Érdekes stílusban van írva,de nem rossz.
1
vakon53
2016. január 19. 03:44
#2
Folytazsd, nagyonjó!

10 Pont!
1
T
Törté-Net
2016. január 19. 00:00
#1
Mi a véleményed a történetről?
1