Wendy 2. rész

Szavazás átlaga: 8.5 pont (52 szavazat)
Megjelenés: 2024. március 15.
Hossz: 111 624 karakter
Elolvasva: 2 028 alkalommal
Eredeti történet: WENDY
Szerző: TryAnything, Literotica: 2022

A rövidítések magyarázata: 
PA: személyi asszisztens;
COO: vezérigazgató
Amikor Wendy másnap reggel megérkezett a munkahelyére, egy boldog Mary fogadta.
– Jó reggelt kívánok! – Mary sugárzott. – Hiányoztál tegnap este az ágyamban.
– Te is, de úgy aludtam, mint egy mormota – Wendy kedvesen mosolygott. – Még mindig egy kicsit hihetetlen az egész.
– Ah, itt vagy – üdvözölte Jonathan, kilépve az irodájából, széles mosollyal az arcán. – És szépen le is barnultál.
– Köszönöm ezt a csodálatos hétvégét.
– Muszáj volt néhány napra kiszednem az irodából. Túl keményen dolgoztál.
– De ez még csak az első hetem volt! Jól éreztem magam. Ennyire törékenynek tűnök?
– Nem – nyugtatta meg Jonathan. – Olyan keménység van benned, amit szerintem még te sem fedeztél fel.
– Nos, készen állok, hogy visszatérjek a munkához. Sok a tennivaló.
– És ennek érdekében úgy döntöttem, hogy jobb és alkalmasabb munkaterületre van szükséged. Fordulj meg.
Wendy megfordult. Ahol egykor füstüveg fal volt, ott most egy ajtó volt középen, rajta egy sárgaréz névtábla, amelyre az ő nevét vésték.
– Menj tovább – biztatta Jonathan.
– Hozok kávét – ajánlotta Mary, Wendy pedig remegő kézzel kinyitotta az ajtót, és meglátott egy teljesen felszerelt irodát üvegtetős íróasztallal, könyvespolcokkal és három 30”-os monitorral az asztalon. Volt még egy kis kanapé, két nagyon kényelmes szék, meg egy dohányzóasztal az íróasztal előtt.
– Ó, Jonathan, ez tökéletes – kiáltott fel Wendy az íróasztal mögött, és csodálkozott azon, amit lát. – Ez nekem? Igazán!?  
– Amúgy is túl nagy volt az irodám – Jonathan somolygott a lány reakcióján. – Nem jelentett áldozatot, ha feladtunk egy kis helyet, hogy kényelmesebben dolgozz. Már bebizonyítottad, hogy aranyat érsz.
– Itt is van – Mary megjelent két kávéval, és az íróasztalra tette. – Szóljon, akinek szüksége van valamire. – mondta, majd kiment az irodából, hogy visszatérjen a saját asztalához.
– Ez az ajtó az irodámba vezet – mutatott rá Jonathan, és leült az egyik székre az íróasztalával szemben. – Mindig nyitva van. Nem kell kopogtatni. Ez azért van, hogy te arra összpontosíthass amit éppen csinálsz, nem pedig azért, hogy magánéletet biztosítson nekem.
– Oké – nyugtázta Wendy az asztali székében ülve, széles mosollyal az arcán.
– Hallanod kellett volna Phil morgását, hogy: „ha nem lennél olyan okos, akkor ideges lenne, mert neked jobb és gyorsabb számítógéped van, mint neki” – nevetett Jonathan. – Azt mondta, hogy mindenhez teljes hozzáférésed van, de az első bekapcsoláskor be kell állítani a saját bejelentkezési protokollokat.
– Ez csodálatos – Wendy elindította a számítógépet.
– Nagyon örülök, hogy látom, milyen jól kijöttetek Maryvel – mondta Jonathan. – Az előző PA-k olyanok voltak vele, mint a Tom-macskák. Nem szerették, és ő sem volt oda értük. Vera azt mondja, hogy ez valami terület-birtoklási, féltékenységi dolog lehetett.
– Mary és én úgy döntöttünk, hogy testvérek leszünk – mondta Wendy mosolyogva. – Nagyon édes. Nem hiszem el, hogy egyidősek vagyunk.
– Én sem – értett egyet Jonathan. – Néha arra gondolok, hogy ő még mindig valami
p
alf
ez
alf
sg
alf
ő
tinédzser, amilyen akkor volt, amikor először idekerült.
– Soha nem voltak testvéreim, és jó, hogy van valaki, akivel ilyen kapcsolatot ápolhatok.
– Nos, magadra hagylak – Jonathan felállt. – A telefon be van állítva. Engem, Mary-t, Phil-t, Fredet, Tomot, Marge-ot és Verát gyors tárcsázással hívhatod. Lehet, hogy eleinte kissé
k
alf
ín
alf
os
lesz, amíg mindenki hozzászokik a gondolathoz, hogy minden rajtad keresztül megy, de biztos vagyok benne, hogy mindannyian megszokják.
– Kösz. El sem tudom mondani, mennyire értékelem, hogy bízol bennem. Csak remélem, hogy megfelelek az elvárásaidnak.
– Arra számítok... vagyis remélem, hogy felülmúlod az elvárásaimat – mondta Jonathan mosolyogva. – Ó, és legyél szabad holnap este. Vera beszélni szeretne veled valamiről.
– Oké – bólintott rá Wendy.
Néhány percet eltöltött azzal, hogy beállítsa a számítógépét, majd megnézte a hozzáférési jogait, mielőtt felvette a telefont és felhívta Philt.
– Hogy tetszik az új számítógéped? – érdeklődött Phil.
– Ez nagyszerű – válaszolta Wendy. – Köszönöm. Milyen előrelépés történt pénteken?
– Néhány kivételével az összes webhelyet letöltöttem – tájékoztatta Phil. – Ma a nap végére meg kell kapnom a többit is.
– Akkor hozzá kell kezdenem a fordítási protokollhoz – sóhajtott Wendy.
– Szólj, ha segítségre van szükséged – ajánlotta fel Phil.
– Számíthatsz rá – ígérte meg Wendy.
– Hé, csináltál néhány változtatást a társkereső oldalon? – kérdezte Phil.
– Ó, igen, muszáj volt – válaszolta Wendy. – Jonathan kérte tőlem.
– A te ötleted volt? – kérdezte Phil.
– Igen – válaszolta Wendy.
– Sejtettem – dünnyögte Phil. – Erre soha nem gondoltam volna. Nagyon jó ötlet.
– Kösz – mondta Wendy. – Egyikünket sem akartam zavarba hozni azzal, hogy megbeszéljük, ezért Jonathan azt mondta, hogy változtassak. Remélem nem sértődtél meg.
– Nem, megértem – Phil nevetett.
Wendy a nap hátralévő részét kódírással töltötte, tesztelte az egyik letöltött webhelyen, majd hibakeresést végzett a kódon.
– Hé, mindjárt 5 óra van – Mary, nyitotta az ajtót és belépett. – Még ebédelni sem álltál meg.
– Zsongott a fejemben ez a kód – dőlt hátra Wendy sóhajtva.
– Te aztán em csinálsz semmit félgőzzel, igaz?
– Azt hiszem, nem – értett egyet Wendy elvörösödve.
– Akarsz velem vacsorázni? – kérdezte Mary.
– Igen, de csak vacsora – válaszolta Wendy. – Aludnom kell. Ha bejössz a szobámba, semmi nem lesz elég. Nem arról van szó, hogy nem akarom...
– Megértem. Bevallom, egész nap csak arra gondoltam, hogy a nyelvem a lábaid közé dugjam. De egy vacsora nagyon jó lenne.

Wendy másnap elhatározta, hogy befejezi az általa írt fordítást. Meglepődött, hogy nem látta Maryt az íróasztala mögött, amint belépett új irodájába a saját ajtaján, és megállt egy pillanatra, hogy mosolyogjon a nevét viselő sárgaréz névtáblára. Épp bejelentkezett a számítógépére, amikor Mary belépett az irodájába Jonathantól. Amikor meglátta, odajött hozzá, hogy megcsókolja. Elkápráztatta, és szemei még jobban kikerekedtek, amikor rájött, hogy amit Mary nyelvén ízlelget, az Jonathantól került oda.
– Jó reggelt kívánok! – üdvözölte Mary amikor megtörte a csókot.
– Mary! – zihálta Wendy, és megnyalta az ajkát. – Megőrültél?
– Mondd, hogy nem tetszik!
– Nem ez a lényeg – válaszolta kipirulva Wendy. – És ha valaki látta volna?
– Tréfálsz velem? Ebben az irodában? Szerinted kit érdekelne? Meg kéne kóstolnod a farkát, tudod? Mary az ajtó felé indult. – Van egy olyan farka, ami csak szopásra lett kitalálva, és remek az íze.
– Mary! – mentegetőzött Wendy. – Dolgom van.
– Nos, elmész hozzájuk vacsorázni – mondta Mary. – Valahányszor ott voltam, nem volt más, mint szex, szex és még több szex.
– Mary! – feszengett Wendy.
– Csak tisztességes figyelmeztetés – Mary kinyitotta az ajtót. – Tudom, mennyire nem szereted a szexet. – szólt vissza kajánul, aztán kiment, és becsukta maga mögött.

Mary kissé elvonta Wendy figyelmét, és nehezen tudott a munkájára koncentrálni, de késő délután mégis úgy gondolta, hogy sikerült befejeznie. Sikeresen lefordította az első webhelyet, majd elküldte Philnek, hogy tesztelje a „homokozóban”. Ő is betöltötte a sajátjába, majd elindította a mesterséges intelligencia programját, hogy tesztelje azt.
– Mary elmondta, hogy nem tartottál ebédszünetet – Jonathan lépett az irodába.
– Annyira belemerültem a munkába – magyarázta Wendy.
– Ki fogsz égni – Jonathan a fejét csóválta. – Ha nem akarsz szünetet tartani megmondom Marynek, hogy rendeljen neked valamit aztán üljön ide és ügyeljen rá, hogy meg is eszed. Nagyra értékelem a buzgóságodat, de hosszú távon akarlak téged. Ez azt jelenti, hogy vigyázz magadra és az, hogy nem eszel, nem erre vall.
– Oké – értett egyet Wendy.
– Minden nap ebédszünetet tartok – mondta Jonathan.
– Már értem – nevetett fel Wendy. – Beszélek Maryvel. Azt hiszem, szívesebben ennék itt az asztalomnál.
– Csak addig, amíg szünetet tartasz és eszel valamit. Miért nem zárod le napot? Ma este megyünk a házba.
– El akartam menni átöltözni.
– Nincs rá szükség – vetette ellen a férfi. – Jól nézel ki. Meghívtam néhány üzlettársat, hogy csatlakozzanak hozzánk, úgyhogy ez egy vidám este lesz.
– Oké – egyezett bele. Kijelentkezett a számítógépéből, majd leállította.  
– Befejeztem a fordítási protokollomat – tájékoztatta a főnökét, miközben leereszkedtek a lifttel az alagsorba Jonathan limuzinjához. – Teszteltem az egyik weboldalon a homokozómban, és Phil is ugyanezt teszi a sajátjában. Különböző módszereket alkalmazunk, így ez valóban maximalizálja azon képességünket, hogy megbizonyosodjunk arról, hogy minden rendben van.
– Mennyi időbe telik, mire lehet kezdeni valamit az új weboldalakkal? – kérdezte Jonathan.
– Valószínűleg egy hónapba – Beszálltak a limuzinba. – Biztosnak kell lennem abban, hogy nincsenek anomáliák, mielőtt élesíteném. Mivel a mesterséges intelligencia programom elvégzi az összes tesztelést, holnap elkezdek többet foglalkozni a művészi tervezéssel és a reklámmal.
– Nagyszerű – mondta Jonathan. – Nagyon várom.
– Én azt várom, hogy valóban működjön. Megbíztál bennem, és sokan számítanak rám. Senkinek sem akarok csalódást okozni, legkevésbé magamnak.
– Bízom benne, hogy jobban fog sikerülni, mint azt bármelyikünk várta – biztosította Jonathan.

A házhoz érve Wendyt bemutatták két házaspárnak. Jason és Clair Steele, valamint Carl és Sonia Withers, mind a 40-es éveikben jártak, a férfiak magasak és jóképűek a gazdagok módjára, cserzettek., A két nőnek tökéletes mosolya és elegáns, kifinomult frizurája volt. Clair egy mézszőke, világoszöld szemekkel, Sonia pedig rövid, egyenes fekete hajjal és szemekkel. Mindketten egyedi dizájner-ruhát viseltek, Clair egészen a combjaiig érő világoskék Dior ruhát – amelyben jól látszottak a lábai – alacsony dekoltázzsal.
Sonia fehérrel csíkozott fekete Prada miniszoknyát viselt és áttetsző fekete blúzt, ami semmit sem rejtett el nagy, sötét mellbimbóiból, amelyek árnyomódtak az anyagon. Wendy megkönnyebbült, hogy barna szoknyát és felsőt választott aznap reggel, bár elkezdett pirulni, amikor arra gondolt, hogy a nagy mellbimbói még mindig látszanak a szinte átlátszó anyagon.
Ez volt az első alkalom, hogy Wendy valóban látta a ház belsejét, és kissé kényelmetlenül érezte magát attól, hogy az egész milyen elegánsnak és gazdagnak tűnt az öt méter magas mennyezettel és a padlótól a mennyezetig érő üvegfalakkal, amelyek a medencére és a medenceházra néztek, és minden megvilágítottak egy alsó „tündér”-világítással.
P
alf
ez
alf
sg
alf
őt
szolgáltak fel egy pazar nappaliban, amit egyedi kanapékkal, székekkel és asztalokkal rendeztek be.
Vera vette át Wendy-t, és Jonathan új csodájaként mutatta be. Azok után akikkel Wendy a jótékonysági ügyben találkozott, tőlük többet várt és kellemesen csalódott. Mindannyian barátságosak voltak és nagyon talpraesettnek tűntek. Látszólag őszinte érdeklődéssel érdeklődtek a munkájáról és a hátteréről, de valójában csak felszínesen hallgatták és kommentálták a válaszait.
Körülbelül 20 perc múlva egy hatalmas fekete férfi aki alkalmazotti öltözetet viselt basszus hangon invitálta őket az ebédlőbe. Angol akcentusa nem illett a megjelenéséhez.  
Az első fogás a coquilles St. Jacques volt, egy Gramercy Cellars Olsen Vineyard Rosé kíséretében. Az előétel kicsontozott kacsa à l'Orange, fehér szarvasgombával, amelyet a franciaországi Elzászból származó Domaine Mure Gewürztraminer Orchidees Sauvages-el tálaltak.  
A desszert friss sorbet, narancs, eper és málna triója volt, csokoládé mentás szósszal meglocsolva, és elegáns Chateau d'Yquem kíséretében.
Messze ez volt a legelegánsabb és legfinomabb étel, amit Wendy valaha is evett, és mire befejezték, már kezdte érezni a bor hatását. Élvezte a három pár közötti könnyed tréfálkozást is.
– Azt hiszem, mi, hölgyek, lemegyünk a jakuzziba, amíg ti férfiak élvezitek a
k
alf
on
alf
ya
alf
ko
alf
t
– javasolta Vera, miután felszolgálták a kávét. – Majd csatlakozzatok hozzánk, ha végeztetek.
Vera a medencés házhoz vezette őket, ahol mind levetkőztek, Wendy pedig meglepődve látta, hogy egyik nő sem visel fehérneműt, és senki sem vett fel törölközőt, amikor beléptek a medence melletti jakuzziba.
– Mit gondolsz, meddig várakoztatnak meg a férfiak? – kérdezte Clair, miközben mindannyian elmerültek a jakuzziban.
– Ismerve Jonathant, megvárja, amíg elkezdjük – nevetett Vera.
– Akkor kezdjük minél hamarabb – Clair felült a jakuzzi szélére, és széttárta a lábait. Felfedte ahogy a kagylós puncija szétnyílik, finom belső ajkai és kis csiklója láthatóvá váltak.
Wendy döbbenten figyelte, ahogy Vera letérdel Clair elé, majd előrehajol, és a puncijába dugja a nyelvét.
– Már alig vártam, hogy megkóstoljalak – fordult Sonia Wendyhez. – Remélem, nem bánod.
– É-én? Igazán? – Wendy meglepetten zihált.
– Nem bánod? – kérdezte Sonia. – Élvezed, ha kinyalják a puncidat, igaz?
– Hát igen, de nem számítottam rá – válaszolta Wendy.
– Ülj csak Clair mellé – javasolta Sonia, sürgetve.
Wendy elvörösödve ült fel Clair mellé, felemelte a lábát a peremre, és hátradőlt. Sonia megragadta.
– Istenem, milyen szép punci – sóhajtott Sonia előrehajolva, és végighúzta rajta a nyelvét.
– Ó Istenem! – nyögte fel Wendy. Orgazmus hullámzott végig a testén, amikor érezte, hogy Sonia nyelve belesimul.
Wendy hamar ráébredt, hogy Sonia tudja hogyan kell nyelvezni egy puncit. Folyamatosan izgatta és fel-felszippantotta a kifolyó nedvét.
– Jól érzed magad? – kérdezte Vera pár perc múlva, és felnézett Wendyre Clair öléből, arcán széles mosollyal, ahogy megnyalta az ajkát.
– I-igen – válaszolta kipirulva Wendy.
– Cerélnél velem, Sonia? – kérte Vera.
– Ó, istenem, még soha nem kóstoltam ilyen finom pinát – lehelte Sonia. Hátradőlt, és Wendyre mosolygott. – Örökké nyalnálak.
Wendykicsit ideges lett, amikor Vera is letérdelt szétterített puncija elé.
– Már nagyon vártam, hogy ezt megtegyem, tudod? – Vera Wendyre mosolygott. – Remélem, nem bánod.
– Nem – válaszolta halkan. Vera előrehajolt, ajkait a nagy csiklója köré fonta és elkezdte szívni a nyelve hegyével birizgálva, amitől a teste orgazmusba rándult. – Ó ó ó – lihegte, mire Vera belecsúsztatta a nyelvét, és a nedvei rácsorogtak.
Vera pár perc múlva felemelte a fejét.  
– Tudtam, hogy ízleni fog. De nem sejtettem, hogy ilyen jó íze lesz. Soniának igaza van. A puncid nyalásra termett.
– Én sem bánnám, ha valakinek a nyelve a lábam között lenne – mondta Sonia, és felnézett Clair puncijából.
Clair nevetett, és helyet cserélt vele.
– Szeretnél te is helyet cserélni? – Vera felnézett Wendyre.
– Igen – válaszolta Wendy szégyenlősen, elpirulva.
Wendyt újabb izgalom járta át, ahogy helyet cserélt Verával, és buzgón megtámadta a punciját. Eszébe jutott, mennyire szerette volna megkóstolni, megnyalni, először amikor meglátta a szaunában, majd akkor amikor látta, hogy Jerome beledugja nagy, hosszú nyelvét. Emlékezett rá, ahogy Mary lelkesedett, mennyire szereti. Most ízlelgette az édes nedveit, megtudta, milyen érzékenyek a finom belső ajkai és apró csiklója, ha a nyelve hegyével ingerli őket.
– Ó, te drága, édes lány – suttogta Vera az arcát cirógatva, és ő továbbra is a pinájára tapadt.
– És velem mi lesz? – kérdezte Sonia, amikor Wendy végre hátradőlt és megnyalta az ajkát.
Wendy szégyenlősen Verára mosolygott, mielőtt az helyet cserélt volna Clairrel, és egy pillanatig Sonia vastag, sötét árnyalatú belső ajkait bámulta, amelyek egy kövér, sötét csikló alatt szétnyíltak.
Wendy teljesen elveszett Sonia pézsmás puncijának nyelvezésében, aztán amint meghallotta, hogy a férfiak közelednek, gyorsan hátradőlt, és elpirult. Megfordult, és látta, hogy mindhárman őket nézik. Meztelenek és a kőkemény farkuk meredezik előttük, Jonathané messze a legnagyobb, vastag és lüktető.
– Ez finom csemegének tűnik – mondta Jonathan mosolyogva. – Szeretnéd megosztani velem?
Wendy elindult, amikor a három férfi belépett a jakuzziba, és csatlakozott az oldalt ülő többi nőhöz.
– Már annyira vártam... – dünnyögte Jonathan. Letérdelt Wendy elé, és gyengéden szétválasztva a térdét, addig tolta felfelé, amíg a sarka a jakuzzi peremén pihent, a puncija pedig széttárult előtte.
– Hú, hihetetlenül szép vagy – Előrehajolt, és pillanatra sem szakította meg vele a szemkontaktust, amikor a nyelve belecsúszott. Wendy felnyögött, és úgy érezte, hogy elájul. A puncija Jonathan nyelvére tapadt.
A másik két férfi szintén két nőt nyalt, pár percenként testhelyzetet cserélve, minden alkalommal egy másik férfi kényeztette, majd nézte, ahogy a többi nőt nyalják.
– Oké, most kérek egy faszt – mondta Sonia, és Clair is csatlakozott.
Wendy nézte, ahogy Jonathan belenyomja a farkát Sonia-ba, Látta, ahogy az eltűnik vastag belső ajkai között, Jason ezalatt Verát, Carl pedig Clairt próbálta fel. Aztán váltottak, és Jonathan állt előtte, nagy farka Sonia puncijától csillogott.
– Akarod, hogy ezt megtegyem? – kérdezte, és lenyúlt, hogy megdörzsölje a nagy csiklóját.
– Igen – lélegzett Wendy tágra nyílt szemekkel. Nézte, ahogy a férfi fel-alá dörzsöli a farka fejét a belső ajkai között, majd felnyögött amikor érezte, hogy belenyomódik, és a legnagyobb fasz amit valaha is tapasztalt úgy feszíti szét, ahogy még soha.
Wendy úgy érezte forog a vele világ, ahogy Jonathan lassan megbaszta, simogatta a farkát a feszes pinájában, majd lenyúlt, ujjával végigsimítson a csiklóján. Mosolyogva vonaglott alatta, öle görcsbe rándult a farkán, ahogy folyamatosan élvezett...  

Aztán helyet cseréltek, és Carl dugta, a farka nem volt akkora, mint Jonathané, de ugyanolyan jó volt érezni, ahogy ki-be csúszott a puncijából... És egyszer csak Jason volt előtte, és ő is megtöltötte a farkával. Amikor újra váltottak Wendy partner nélkül maradt, és nézte, ahogy a többiek élvezkednek.
Aztán Jonathan ismét előtte termett, és ő lenyúlt, hogy széttárja a belső ajkát. A férfi belemerítette a farkát. A puncija rászorult. Felnyögött örömében amikor a férfi dugni kezdte.
– A francba – nyögte Jason, és kihúzta a farkát Sonia-ból.
Wendy nézte, amint Sonia odahajol, és a szájába kapja. Orrlyukai kitágultak, ahogy Jason hátravetette a fejét amikor kiszívta. Aztán Carlon volt a sor, Vera gyorsan odahajolt, hogy elélvezzen a szájában, miután először az arcára kapta a spermája első löketét.
– Mindjárt elélvezek – figyelmeztette Jonathan Wendyt. – Ki akarod szívni?
– Igen – zihálta Wendy. Az egész teste lángokban állt, ahogy kicsúsztatta a farkát, ő pedig felült és fölé hajolt. Ajkai közé fogta a makkját, megízlelte rajta saját nedveit, majd megtapintotta a fasz lüktető pulzusát. A rácsorduló sperma végigmosta a nyelvét, és kitöltötte a száját.
– Ó igen – nyögte Jonathan, miközben Wendy kiürítette. Arca behorpadva szívta a farkát, lenyelte a magját, és meg sem állt, amíg mindet ki nem facsarta. Hátradőlve, az izgalomtól vadul villogó szemekkel nyalogatta az ajkát.  
– Ez nagyon jó volt – Odahajolt hozzá, és megcsókolta, nyelve megtalálta az övét, miközben kiszívta belőle a levegőt.

Aztán meglepetésére minden újrakezdődött, a három férfi felváltva baszott mindenkit, ezúttal minden tovább tartott, mielőtt újra elkezdtek spriccelni, ezúttal Wendy Carlt szopta le, amikor készen állt az élvezésre.
– Nos, Vera, ismét sikerült összehoznod a vacsorapartik legjavát – szólalt meg Sonia. Mindannyian egymáshoz simultak a jakuzziban. Wendy érezte, hogy mindenhol kezek érintik meg  a testét, és nem volt biztos benne, hogy kinek a keze hol van. Nem törődött vele, imádta azt az érzést, ahogy simogatják.
– Olyan barátok nélkül, mint te, ez nem lenne lehetséges – bókolt vissza Vera.
– Mennünk kellene – mondta Jason sóhajtva. – Holnap mozgalmas napunk lesz.
– Csakúgy, mint neked, Jason. Dugni és futni – nevetett Vera.
– Ha újra életre tudnám kelteni, megtenném – Jason szomorúan mosolygott. – De itt négyetek között már teljesen végem van. Már nem vagyok 20 éves.
– Jonathan sem – válaszolta mosolyogva Vera. – de lefogadom, hogy ez nem fogja megállítani.
– Szerencsés vagy – nevetett rá Sonia. – Gyerünk, Carl. Mire hazaérünk, készen állsz arra, hogy még adj nekem?
Clair és Sonia kimásztak a jakuzziból felöltözni, Wendy pedig követni akarta őket, amikor Vera a karjára tett kézzel megállította.
– Örülnénk, ha velünk töltenéd az éjszakát – marasztalta. Jonathan és a másik két férfi eltűnt a házban. – Ha szeretnéd. Ha inkább haza szeretnél menni, a limuzin elvisz.
– Nem akarom... – kezdett bele elpirulva Wendy.
– Gyerünk, mondd ki, mire gondolsz – Vera a karjában tartotta és lágyan megcsókolta. – Úgy gondolom, hogy mindazok után ami történt, őszinték lehetünk egymáshoz.
– Még soha nem csináltam ilyesmit – vallotta be Wendy. – Aggódom, hogy most mit gondolhatsz rólam.
– Nos, ha a magam nevében beszélek, azt hiszem, te vagy az egyik legkedvesebb, legszebb és legszexibb nő, akit valaha volt szerencsém megismerni és megkóstolni. És véletlenül azt is tudom, Jonathant az őrületbe kergeti, hogy minden nap látnia kell téged. Akar téged, de tiszteletben tartotta, hogy szakmailag meg akartad erősíteni magad, és visszafogta magát. Ha Mary nem szopta volna ki a farkát minden reggel, nem tudom, mit tett volna.
– De nem akarom, hogy bárki azt higgye, azért sikerül, mert dugok a főnökkel vagy a főnökökkel.
– Gondolod, hogy ezért jársz sikerrel? – nézett rá Vera.
– Eddig nem. Eddig – válaszolta Wendy. – De most mindent elrontottam.
– Nem rontottál el semmit – legyintett – Ha valami, akkor ez nagyon megnövelte az értéked a szemünkben. Mi megrögzött hedonisták vagyunk. Mi az élvezetért élünk, és te vagy maga az életre kelt szexuális öröm. Biztosíthatlak arról, hogy a személyes kapcsolatunk semmilyen hatással nem lesz arra, hogyan tekintünk rád szakmailag. Kizárólag az alapján fogunk megítélni, hogy hogyan teljesíted a munkádat, nem az alapján, hogy így élvezhetjük egymást.
– Így volt ez a többi PA-val is? – Wendy már kicsit nyugodtabb volt.
– Soha egyiküket sem hívtuk meg közénk. Ó, szépek voltak, de nem szerettem egyiket sem. Megértettem ha Jonathan meg akarta dugni őket, de nekem nem volt kedvem hozzájuk. Kedvelnem kell valakit, ahhoz, hogy megbasszam.
– Azt hittem, mindenkit kedvelsz – szólt közbe Jonathan, és újra csatlakozott hozzájuk. Átkarolta és magához szorította őket.
– Az, hogy te még soha nem láttál olyan puncit, amit ne ízlelnél vagy basznál meg, még nem jelenti azt, hogy nekem is ilyen hiányos az ízlésem – replikázott Vera. – Wendy aggódik amiatt, hogy ez hatással lesz arra, hogyan tekintünk rá szakmailag.
– Az egyiknek semmi köze a másikhoz – mondta Jonathan. – Ez személyes, a munka egészen más.
– Azon töpreng, különbözik-e valamiben az elődeitől. – tájékoztatta Vera.
– Szinte mindenben különbözöl. Azért vettem fel őket, mert úgy gondoltam, hogy képzettek, és mert szépek, és világossá tették, hogy semmi kifogásuk nincs a munkán kívüli szórakozás ellen. De soha nem gondoltam arra, hogy a személyiségük hogyan illeszkedik mindenki máshoz. Mary sosem szerette őket, és Vera sem. Soha nem tartott néhány hónapnál tovább, mire rájöttem: annak ellenére, hogy tisztességes munkát végeznek, aláássák a morált, és elengedtem őket. Egészen addig, amíg jöttél te, és úgy döntöttem, hogy Vera és Mary részt vesznek az átvilágítási folyamatban.
– De az én ötletem volt, hogy először megnézzem, akarok-e mindkettőtökkel együtt dolgozni. – vetette fel Wendy.
– Csak engem előztél meg vele – nevetett fel Jonathan. – Arra készültem, hogy elmondjam, Verával is interjút kell készítened, amikor te már ragaszkodtál hozzá. Mary egyértelműen kijelentette, hogy kedvel téged, majd Vera is rátette a jóváhagyó pecsétjét. Aztán az üzlettel kapcsolatos radikális új elképzeléseiddel azonnal megmutattad mindannyiunknak, hogy jól döntöttünk. Az irodai zaklatásaimmal szembeni ellenállásod éppúgy lenyűgözött, mint amennyire elkeserített. Megőrjített, a látvány, ahogy ezek a csodálatos melleid ringatóznak a blúzaid alatt, ahogy a mellbimbóid duzzadnak – mondta, és az egyiket az ajkai közé vette és megszívta.
– Ami nekem nagyon jó volt – nevetett Vera. – A szokásosnál is jobban szétbaszta az agyam, mióta te megérkeztél.
– Ti vagytok a legszokatlanabb pár, akit valaha láttam – sóhajtott Wendy. Jonathan tovább szopta a mellbimbóját, és ő lenyúlt, hogy a farka köré fonja a kezét.
– Maradsz éjszakára? – Vera Wendy lábai közé szorította a kezét.
– Igen – suttogta halkan Wendy.

Az éjszaka egy hosszú szex-ünnep volt. Jonathan fáradhatatlannak tűnt, ahogy folyton mindkettejüket dugta. Vera minden alkalommal kinyalta még akkor is, amikor a férje beleélvezett, és ő ugyanezt tette cserébe. Kihasználták az üresjárati időket. Wendy és Vera 69-ben kényeztették egymást várva, hogy Jonathan felépüljön. Reggel Wendy felül volt, Jonathanon lovagolt, Vera pedig a férje arcán ült, amikor Clarence belépett hálószobába, és bejelentette, hogy 15 perc múlva felszolgálják a reggelit. Látva őket az arckifejezése semmit nem változott.
– Ez tökéletes, Clarence – Vera rámosolygott a döbbent Wendyre. – Itt már majdnem végeztünk. Mindjárt ott leszünk.
Mint egy jelzésre, Jonathan bejelentette, hogy az ereje végére ért, Wendy pedig leszállt róla és lehajolt, hogy a szájába vegye. Vera odahajolt hozzá, és ketten csókolóztak, a farka fejével az ajkuk között, és a férfi rövidesen kiadta a magját ahogy együtt leszopták. Wendy meglepetésére a közös zuhanyozás után a medencére néző kis étkezőben reggeliztek, mindannyian meztelenül.
– Clarence, kérem, hozza el Wendy ruháit a medenceházból – kérte Vera, miközben leszedte az edényeket az asztalról.
– Igen hölgyem – válaszolta Clarence.
– Soha nem beszéltünk arról, hogy mit kell tennem melletted – jegyezte meg Wendy, miközben felöltözött.
– Csak látni akartalak – válaszolta mosolyogva Vera. – Nincs szükségem PA-ra. Szeretem magam figyelemmel kísérni, mi történik. A többi lány több mint hajlandó volt kibeszélni engem, te sokkal diszkrétebb vagy. Valójában megvéded Jonathant. Ezt sokkal többre értékelem, mint gondolod.
– Munkára kész? – kérdezte Jonathan, aki már felöltözve jelent meg.
– Szeretnék először hazamenni és átöltözni – válaszolta Wendy. – Ezt viseltem tegnap is.
– Útban az irodába elkanyarodunk arra – javasolta Jonathan.
– Remélem, gyakrabban csatlakozol hozzánk – búcsúzott Vera átölelve és lágyan megcsókolva.
– Az tetszene. Tényleg nagyon szórakoztató volt.
– És ha nem lenne teljesen nyilvánvaló, engedélyem és áldásom adom arra, hogy jól érezd magad Jonathannal, amikor csak akarod – mondta Vera. – Tudom, hogy hihetetlen érzékenység van benned, és soha nem tennél semmit, amiről azt gondolod, hogy engem sértenél vele.
– O... oké – Wendy mosolyogva Jonathan-re pillantott.
– Komolyan gondolta, tudod? – fordult hozzá Jonathan, miközben a limuzin eltávolodott a háztól.
– Tudom – Wendy feléje fordult, és elkerekedett a szeme amikor látta, hogy a farka kint van és egyenesen áll a levegőben, keményen, mint egy szikla.
– Megérti az igényeimet – sóhajtott Jonathan amikor Wendy odahajolt és a szájába vezette.
Éppen behúztak a Destinations-be, és Wendy már azt hitte, hogy az állkapcsa görcsbe fog rándulni, amikor Jonathan farka végre felrobbant a szájában, és a nyelvére spriccelt. Kiszívta és lenyelte az ondót, végül levegőért kapkodva felült. Jonathan becipzározta magát és a sofőr kinyitotta az ajtót.
– Visszaküldöm érted a limuzint – ajánlotta fel Jonathan. – Nem kell kapkodni.
– Kösz – mondta Wendy még mindig nagyokat nyelve. – Ez őrültség, de szórakoztató.
– Igen, ez az – helyeselt Jonathan. A sofőr becsukta az ajtót.
Wendy azon kapta magát, hogy nevet, miközben átöltözik, és alig merte elhinni, hogy egy hét alatt mennyire megváltozott az élete. Mindabból, ami előző este történt, az egyetlen kép, amit nem tudott kiverni a fejéből, az volt, amikor Jonathan vadul döngölte bele a faszát. Ő hátradőlt a kezére, lábai a férfi hóna alatt, miközben Vera a punciját és a férfi farkát nyalogatta. Kihúzta a puncijából amikor ejakulálni kezdett, hogy Vera szopással fejezze be mielőtt a száját az ő puncijához tapasztotta, és kilefetyelte belőle is a nyáladzó
k
alf
ok
alf
alf
lt
.

– Istenem, szó szerint ragyogsz – üdvözölte Mary, amikor belépett az irodába, hatalmas mosollyal az arcán. – Vár rád. Hozok kávét.
Jonathan szélesen mosolyogva fogadta. – Jól érzed magad?
– Igen. Soha jobban, sőt.
– Ezt jó hallani – bólintott Jonathan. – Mi van ma az étlapon?
– Lefordítok egy másik weboldalt, és elkezdem tesztelni a homokozóban. A számítógépem olyan erős, hogy azt hiszem, egy tucatnyit is futtathatok egyszerre, ezért folyamatosan tesztelem a határokat, és a lehető legközelebb jutok az optimálishoz. Így hamarabb elkészül.
– És itt a kávéd – Mary, amikor belépett hozzájuk és letette a két csészét az asztalra. – Van még valami?
– Foglalj helyet, Mary – kérte Jonathan, és a Wendy mellett álló székre mutatott. – Hallani szeretném mindkettőtök benyomását a cancúni üdülőhelyről, hogyan néz ki, milyen volt a kiszolgálás, az ételek, bármi, amit véletlenül észrevettél.
– Összességében remekül nézett ki – mondta Wendy. – Nincs hámló vakolat vagy ilyesmi.
– A szoba nagyon szép volt – jegyezte meg Mary. – Főleg az ágyak tetszettek.
– Az étel is rendben volt, de semmi izgalmas – tette hozzá Wendy.
– Tetszett a szórakozóhely – folytatta Mary. – Kényelmes volt.
– Mi van a boltokkal? – kérdezte Jonathan.
– Rendben, de semmi különös. Nagyon sok lehetőséget láttam benne.
– Hogyan? – kérdezte Jonathan.
– Nos, először is előrébb kellene tolni őket – válaszolta Wendy. – Azon kívül, hogy bejelentkezéskor közöljük, hogy léteznek, valójában semmi sem inspirálja az embereket, hogy menjenek oda hozzájuk és nézzék meg őket. Nagyon kevés webhely
k
alf
ín
alf
ál
többet az üzletek felületes említésénél. Óriási potenciálja van a díjprogramnak. Minden üzlet kirakatába nagy táblákat tennék, hogy a díjazási program résztvevője. Azok a vendégek, akik tudatában vannak annak, hogy részt vesznek a programban, hajlamosabbak lesznek megnézni őket, a nem résztvevők pedig érdeklődni fognak, hogyan léphetnek be a programba. Ez egy win-win, és az üzlet növekedni fog.
– Nincsenek minőségellenőrök akik minden ingatlanod felkeresik, hogy ellenőrizzék az ilyen dolgokat? – kérdezte Mary.
– Minden ingatlanra rábízzuk a fenntartását – válaszolta Jonathan.
– Mary gondolata jó – mondta Wendy. – Ami ismerős, unottságot szül. Minden nap ugyanazt látják, és nincs mihez hasonlítani. Nekik is érdekük a magasabb haszonkulcs, még ha ez tudat alatti is. A karbantartás is beletartozik. Független minőség ellenőrző munkatársaknak kell lenniük, akik legalább évente egyszer minden ingatlanhoz eljutnak egy szabványos protokollkészlettel, amelyet ellenőriznek. Különösen az új webhelysablonokkal szeretném minden lehetséges módon megerősíteni márkát.
– Pontosan ilyen visszajelzésekre van szükségem – mondta Jonathan. – Köszönöm.
Wendy bement az irodájába, és bejelentkezett a számítógépébe. Éppen elkezdte ellenőrizni a mesterséges intelligencia programját, amikor Mary belépett egy maroknyi étel menüvel.
– Jonathan azt akarja, hogy nézd át ezeket a menüket, és karikázd be azokat a dolgokat, amiket szeretsz – Letette őket az íróasztalra. – Így rendelhetek neked ebédet amikor nem tartasz szünetet és nem kell megkérdeznem, mit szeretnél.
– Ó, tetszik ez az ötlet – Wendy az étlapok után nyúlt.
– Nos, milyen volt? – kérdezte Mary mohón az íróasztal felé néző egyik széken ülve. – Hallani akarok minden apró részletet.
– Ne hülyéskedj – pirult el Wendy. – Biztos vagyok benne, hogy van valami fontos dolgod.
– Ez nem igazságos – tiltakozott Mary.
– Elhatároztam, hogy a munkaidőmet munkára fogom fordítani. – mondta Wendy. – Gyere velem vacsorázni ma este és mindent elmondok.
– Maradhatok éjszakára? – Mary szemei csillogtak.
– Igen – pirult el Wendy. – Miért ne?

Mindketten elterültek az ágyon, testüket izzadtság borította és lihegve kapkodták a levegőt, miután több mint egy órát töltöttek azzal, hogy orgazmusból orgazmusba zuhantak.
– Nem hiszem el..., hogy így megosztottak... téged a barátaikkal – szuszogott Mary. – Amikor ott voltam, csak mi hárman voltunk.
– És a barátaik is olyan kedvesek voltak – mondta Wendy. – Úgy értem, mindannyian legalább a 40-es éveikben jártak, mégis úgy bántak velem, mintha én is közéjük tartoznék. Nem éreztem magam kívülállónak.
– Jonathan egészen csodálatos, nem? – Mary felsóhajtott.
– Tényleg az – értett egyet Wendy. – Először is szeretem, hogy ilyen magas, de emellett olyan jóképű és kedves.
– Részrehajló vagyok a nagy farkával – nevetett Mary. – Imádom szopni a limuzinban. Úgy érzem magam, mint egy hollywoodi sztár, vagy ilyesmi.
– Még mindig meg kell magam csípnem, hogy elhiggyem, tényleg megtörtént.
– Hallottam, ahogy Phil-lel beszélnek rólad. Csak egy percre, amikor bevittem neki valamit. Phil valami változtatásról beszélt, amit a webhelyen hajtottál végre. A fenséges szót használta.
– Igazán!? Fenséges? Azta – Wendy felélénkült. – Ez nagyon jó! Fenséges!
– Mit csináltál? – kérdezte Mary.
– Van az a swinger részük a társkereső webhelyen – magyarázta Wendy. – Minden a szexről szól, nem a romantikáról; az a főoldalra vonatkozik. Utánanéztem, és láttam, milyen sok választási lehetőséget
k
alf
ín
alf
ál
alf
na
alf
k
a keresés szűkítésére, magasságra, súlyra, ilyesmire, de észrevettem, hogy nincs választási lehetőség a minimális farokméretre.
– A mindenit! – nevetett Mary. – Erre gondoltál?
– Soha nem jöttél zavarba, amikor megtudtad, hogy a srácnak, akivel voltál, kicsi van? – kérdezte Wendy.
– De, természetesen igen – válaszolta Mary. – Szóval mit csináltál?
– Létrehoztam egy minimális farokméret legördülő listát, négy lehetőséggel: nincs preferencia, 6”, 8” és 10”
– A 6”-t választanám – gondolkodott el Mary. – Ez a minimum, igaz? 6” rendben van, bár 8” – mint Jonathané – mintha jobb lenne. 10” már túl sok, főleg, ha a srácnak van kitartása. Csak felsérti a puncimat.
– Soha nem tudtam, hogy a 8” ilyen nagynak tűnhet – ábrándozott Wendy. – Istenem, csodálatos érzés volt ahogy feszített, de nem okozott vele fájdalmat.
– Megtanultam, hogyan kell leszopni kb. 2 perc alatt – dicsekedett Mary.
– Szereti a reggeli szopást – bólintott rá Wendy. – Ő és Vera is azt mondták, hogy ez megfelelő lelkiállapotba hozza őt arra a napra.
– Ezt fel kell írnom az önéletrajzomba – nevetett Mary. – Szóval, te is elkezdesz vele dugni a munkahelyeden?  
– Nem – Wendy határozott volt. – A munka az munka, és profinak kell lennem, ha azt akarom, hogy komolyan vegyenek.
– De megint meg fogod baszni, igaz? – érdeklődött Mary.
– Istenem, nagyon remélem – válaszolta Wendy ábrándozva.

„Úgy tűnik, a semmiből érkezik a péntek” gondolta Wendy, miközben lifttel lement az ebédlőbe a pénteki reggelihez, táskájából négy bekötött mappa állt ki. Miután mindenkit üdvözöltek, reggelit rendeltek, majd Jonathan mindegyiküktől jelentést kért a fejlődésükről, kezdve Freddel, majd Tommal és végül Wendyvel.
– Ahogy gondoltuk, van némi ellenállás sőt pánik érzése néhány menedzser részéről – jelentette Fred. – Rádöbbentett, hogy ez valójában milyen jó ötlet. Valójában jobban tudnak majd dolgozni, ha már nem kell azzal foglalkozniuk, amit mi leveszünk a vállukról, bár most fenyegetve érzik magukat.
– Gatyába rázzuk őket – mondta Jonathan. – Mint mi, ők is önelégültek lettek. Ideje felnőni.
– Ha a számviteli rendszert valóban a felhőbe tudjuk telepíteni, akkor azt gondolom, hogy nem lesz olyan nehéz programozni a díj-kedvezményt, hiszen az egy állandó képlet alapján fog működni. – csatlakozott a beszélgetéshez Tom. – Döntöttél már arról, hogy a tényleges kedvezményt milyen értékre kellene átszámítani?
– Azokat fogjuk használni, amelyeket Wendy ajánlott – válaszolta Jonathan. – Mindig változtathatunk az értéken, ha úgy érezzük, hogy szükséges.
– Nem ismerem a programjaidat, de szívesen segítek – jelentkezett önként Wendy.
– Majd átnézem őket – ígérte Tom. – Kösz. Olyan régen írtam azt az átkozott programot, hogy újra kell tanulnom.
– Várj csak, ez egy saját programod? – kérdezte Wendy.
– Én írtam, ha erre gondolsz – mondta Tom.
– Ezt nem tudtam – mondta Wendy. – Mi a véleményed egy teljesen új program használatának ötletéről, amivel mindig nyomon követhetjük az eladásokat?
– Semmit sem tudok azokról a programokról – ellenkezett Tom. – Fogalmam sincs, mi kell hozzá.
– Ismerem ezeket a programokat – nyugtatta meg Wendy. – A „FreshBooks” valószínűleg a legjobb, és felhő alapú.
– Mennyi munkába kerülne? – kérdezte Jonathan.
– Valószínűleg elég sokba – ismerte be Wendy. – de szerintem megéri megtenni. Mi van, ha Tomot elüti egy busz? Rajta kívül senki sem ismeri a programját. Ez egyszerűen nem okos.
– Ám az árstruktúra ingatlanonként változó – mondta Tom. – Minden program az adott ingatlanra készült. Azon gondolkodtam, hogyan fogjuk figyelembe venni a különböző árképzési struktúrákat?
– A programodról fogalmam sincs – válaszolta Wendy. – de a FreshBooks-szal ez egyszerű. Nem akarunk 41 különböző számviteli programot fenntartani és támogatni. Ez pazarlás. Egyetlen programnak kell lennie, amely mindent kezel.
– Az ingatlanok minden alkalmazottját ki kell képezni egy teljesen más rendszer használatára – mutatott rá Tom.
– Ez tulajdonképpen könnyű – mondta Wendy mosolyogva. – Csak oktatóvideókat készítünk mindenről, ami csak eszünkbe jut, és kiosztjuk az egyes ingatlanokba. Beállíthatunk egy tesztprogramot a „homokozóban”, hogy ellenőrizzék a jártasságukat, mielőtt ráengednénk őket az új rendszerre. Nyilvánvaló, hogy kezdetben lesznek problémák, de mindez jól kezelhető. Egy-két hónapig a két rendszer átfedi egymást.
– Tehát két hónapig mindent és egyszerre kell bevinniük mindkét rendszerbe? – kérdezte Tom.
– Igen – válaszolta Wendy.
– Teljesen megváltoztatjuk az üzleti tevékenységünket – mondta Jonathan. – Számomra úgy tűnik, hogy ezek között a változások között a pénzkezelésnek, a könyvelésnek kell az első helyen állnia. Tom, dolgozz össze Wendyvel, mindketten nézzétek meg ezt a FreshBooks-ot, aztán jövő héten mondjátok el, mit gondoltok, oké?
– Rendben – értett egyet Tom.
– Idén meg fogod keresni a fizetésed, az biztos – mondta Jonathan. – De amikor végre minden a helyére kerül és működik, a bónuszok elfeledtetik azokat a nehézségeket, amelyeken keresztülmentél, hogy megszerezd őket.
– Nekem megfelel – mondta Fred mosolyogva.
– Akármi más? – kérdezte Jonathan.
– Igen, van – szólalt meg Wendy. – Kiválasztottam egy grafikus művészeti tervező céget, hogy dolgozzon velünk az új megjelenésünkön. Future Design Associates. Adtak néhány ötletmintát, és Jonathan kiválasztotta a neki tetszőt. A Destination webhelyét használtam, hogy megmutassam, mi lesz az új megjelenés – mondta, és mindegyiküknek átnyújtott egy-egy bekötött mappát a táskájából.  
– Ezek a különböző weboldalak képernyőképei. Színátmenetes hátteret választottunk, amely a fehértől a kék összes árnyalatán át a feketéig alulról felfelé haladva, a fekete felső részben villogó csillagokkal. A Playfair Display betűtípust választottuk. Még nem vagyunk 100%-ig biztosak a díjátadó program szalaghirdetésében, de eddig ennyit tettünk.
– Ez gyönyörű – jegyezte meg Marge.
– Könnyen olvasható – lapozgatott Tom.
– Egyetértek – mondta Fred. – Tiszta és előkelő anélkül, hogy nagyképű lenne.
– Ha valakinek van valami ötlete, nagyon szeretném meghallgatni – mondta Jonathan.
– Talán valaki ismer egy másik betűtípust, amely jobban működik – javasolta Wendy.
– Nem ismerem fejből mindegyik betűtípust – szólt hozzá Fred. – De szerintem ez remekül néz ki.
– Minden egyes ingatlan ugyanolyan megjelenésű lesz, csak más a tartalom. – magyarázta Wendy. – Nem tudom, hány évesek a fotók az egyes ingatlanokról, de jó ötlet lehet újakat beszerezni.
– Minden ingatlankezelőt rá tudok venni, hogy gondoskodjon a profi fotókról – ajánlotta fel Fred.
– Légi felvételeket is – kérte Wendy. – És videót. Magával ragadóbb internetes élményt kell teremtenünk az emberek számára, hogy ténylegesen átérezhessék, milyenek az egyes ingatlanok. Szakácsok főzése, felszolgálók, fogadó értekezletek és vendégek bejelentkezése, szórakozóhelyek, minden. Meg kell mutatnunk az embereknek, hogy kik vagyunk.
– Ennek az a szépsége, hogy már egy szilárd vállalkozással indulunk – mondta Jonathan. – Nem kell újra feltalálnunk a kereket; már gurulunk. Szó szerint mindent átfestünk, és hatékonyabbá tesszük rendszereinket. Ügyfeleink soha nem vehetnek észre mást, mint azt, hogy weboldalaink jobban néznek ki, és jóval gördülékenyebb lesz a velünk való kapcsolattartás. Mi és munkatársaink mindent megteszünk azért, hogy ez megvalósuljon.
– Szerintem ez az egész nagyon izgalmas – jegyezte meg Marge.
– Ez azért van, mert nem fáj a fejed, hiszen a jog oldaláról nem lesz benne nagy szereped – fordult hozzá Tom. – De egyetértek, ez a helyes ötlet.
– Még valami, bár ez elsősorban téged érint, Fred – mondta Jonathan. – Mary kérdezte a minap, hogy miért nincs átfogó minőség-ellenőrzési részlegünk, miért hagytuk az egyes ingatlanokra a kezelést. Wendy rámutatott, hogy minden ingatlannak az az érdeke, hogy a lehető legmagasabb profitot termelje, és nem hajlandó tőkét injektálni a minőség-ellenőrzésbe.
– Biztos vagyok benne, hogy ez bizonyos mértékig igaz – helyeselt Fred. – Mi jár a fejedben?  
– Központosított minőség-ellenőrzési rendszert szeretnék elindítani. – mondta Jonathan.
– Hogy működne? – kérdezte Fred.
– Fogalmam sincs – nevetett Jonathan. – Ezért odaadom Wendynek, hogy találjon ki valamit.
– Nekem!? – Wendy zihált. – Elég sok van már az asztalomon, nem gondolod?
– Túl sok lenne neked, szerinted?
– Megbirkózok vele – nézett rá elszántan Wendy.
– Ó, ezt nagyon élvezem – Marge nevetett. – Megmondtad neki, Wendy.
– Akkor jövő héten várok néhány előzetes ötletet – zárta le a megbeszélést Jonathan.

Wendynek kedve támadt kitépni a haját, és körbe-körbe rohanni a szobájában, miközben húsz különböző dologra próbált gondolni egyszerre. Vasárnap délután végül nem bírta tovább, lement a fűtött uszodába, és rendelt egy margaritát, miközben néhány percre megpróbálta elterelni a figyelmét a munkáról.
– Tessék – szólalt meg Mary hangja a háttérből, majd megjelent, és lemosolygott Wendy szűkös bikinijére. –   Finomnak nézel ki.
– Ne kezdj ki velem – sóhajtott Wendy.
– Hűha! – mondta Mary. – Mi történt?
– Emlékszel a minőség-ellenőrzéssel kapcsolatos fényes ötletedre? – kérdezte elkeseredetten Wendy.
– Nem voltak ötleteim, csak kérdeztem, hogy miért nincs – mondta Mary.
– Nos, Jonathan most egy ellenőri programot akar bevezetni, és rám bízta, hogy kitaláljam. Mintha nem lenne elég dolgom.
– Szerencsés vagy – nevetett Mary.
– Tulajdonképpen – Wendy hirtelen szélesen elmosolyodott. – te vagy a szerencsés.
– Miért is?  
– Mert egy ellenőrző programot fogsz kitalálni nekem – vigyorgott rá Wendy.
– Én!? Én recepciós vagyok – tiltakozott Mary. – Szopom a faszt, nyalom a puncit, kérésre még dugok is.
– Örökké recepciós szeretnél lenni?
– Hát nem. Természetesen nem – válaszolta Mary.
– Gondolod, elég okos vagy ahhoz, hogy kitalálj valamiféle minőség-ellenőrző rendszert? – nézett rá kutatóan Wendy.
– Valószínűleg – Mary vállat vont. – Milyen nehéz lehet?
– Mindjárt megtudod. Kell valami a csütörtöki nap végére, amit bemutathatok a pénteki reggeli találkozón.
– Nagyszerű. Én és a nagy pofám – sóhajtott Mary.
– Rendelj magadnak egy margaritát. Aztán feljöhetsz velem egy kölcsönös punci-kóstolásra. Hasznát venném.
– Rábeszéltél – Mary arca boldogságtól sugárzott.

Kedden öt óra felé járt az idő, amikor Wendy telefonja megszólalt, és felvette.
– Wendy? Itt Sonia Withers – hallotta.
– Sonia! Helló – mondta Wendy. – Ez meglepetés.
– Remélhetőleg kellemes – mondta Sonia.
– Természetesen – mondta Wendy. – Hogy vagy?
– Remekül – válaszolta Sonia. – Carl és én folyton, rólad beszélünk.
– Ó! – mentegetőzött Wendy. – Szórakoztató este volt.
– Bizony az volt – értett egyet Sonia. – Kíváncsiak voltunk, nem szeretnél-e kicsit szórakozni velünk? Csak mi hárman.
– Azta – nyílt tágra Wendy szeme. – Igazán?
– Tetszik az ötlet? – kérdezte Sonia. – Csak pár órára.
– Nos, igen – Wendy kipirult, mert érezte, ahogy a punciját elöntik a nedvek.
– Megfelelne a mai este? – kérdezte Sonia.
– Ma este! – zihálta Wendy. – Én... épp befejezem a munkát.
– Rendben van – mondta Sonia. –   A Destinations-ben élsz, igaz? 8: 00-kor érted megyünk.
– Oké – mondta döbbenten Wendy. – Akkor találkozunk.
Wendy nem tudta elhinni, hogy Sonia megkereste és elhívta szexelni vele és Carl-al. Még hihetetlenebb volt, hogy elfogadta, de eszébe jutott, milyen finom volt Sonia puncija, és tudta, hogy újra meg akarja kóstolni. Azt is tudta, hogy az ő puncija is mindenképpen akar egy kis gondoskodást. Úgy döntött, hogy azt a ruhát viseli, amelyet Cancúnban vásárolt, kihagyva a fehérneműt, mert rájött, hogy az csak útban lesz.

– Istenem, te tényleg gyönyörű vagy – nézett végig rajta Sonia amikor találkozott velük a földszinten, átölelve és lágyan megcsókolva.
– Köszönöm – Wendy érezte a pillangókat a gyomrában, amikor átölelte Carlt, és érezte a kezét a fenekén, amikor megcsókolta, egyáltalán nem lágyan, a nyelve megtalálta az övét, ahogy kiszívta belőle a levegőt.
A szállodától csak egy rövid autóútra volt a penthouse lakásuk.
– Be kell vallanom, először meglepődtünk azon, hogy Vera és Jonathan meghívott téged a kis vacsoránkra – kezdte Sonia. – Verával és Clair-rel egyetemista szobatársak voltunk, és régóta ismerjük egymást. Élvezzük a kis bulikat és a szórakozást, de általában a velünk egykorú emberekkel. Csodálatos meglepetés volt, hogy ott voltál, ilyen fiatalon és frissen.
– Még soha nem csináltam ilyesmit – vallotta be Wendy. – Annyira ideges voltam.
– Akkor miért fogadtad el a meghívásunkat?  
– Én... élveztem a minap – pirult el Wendy.
– Hogy van az, hogy nincs barátod vagy férjed? – kíváncsiskodott Sonia.
– A tanulásra, majd a megfelelő állás megtalálására koncentráltam – válaszolta Wendy. – Egyszerűen nem engedhettem meg magamnak, hogy egy kapcsolat elterelje a figyelmemet.
– De nyilvánvalóan nagyon szexuális ember vagy – mondta Sonia.
– Amikor úgy éreztem, hogy fel fogok robbanni, találtam valakit – mondta Wendy. – De ez csak a feszültség oldása volt. Szinte soha senkivel nem találkoztam többször.
– De te szereted a nőket – mutatott rá Sonia.
– Igen, de nem annyira, mint a férfiakat – válaszolta elpirulva Wendy.
– Miért van ez? – kérdezte Sonia mosolyogva. – Én is szeretem a nőket, de a férfiakat jobban.
– Ez elég
k
alf
ín
alf
os
– feszengett Wendy.
– Felejtsd el, hogy kérdeztem – mondta Sonia. – Nem akarunk zavarba hozni. Nem bánod az ilyen jellegű szórakozást és játékot korunkbeliekkel? Olyan fiatal vagy.
– Soha nem is gondoltam rá – válaszolta Wendy. – A kor tényleg nem szólt bele. Inkább azon lepődtem meg, hogy mindenki régi barátként kezelt. Azt hittem, kényelmetlenül fogom érezni magam, amikor elkezdődtek a dolgok, de nem így lett.
– Jonathan szerencsés, hogy rád talált – csatlakozott a beszélgetéshez Carl. – Mióta megjelentél, sokkal energikusabb.
– És nem csak a szex miatt – fűzte hozzá Sonia.
– Azon az éjszakán volt az első alkalom, hogy bármi is történt vele vagy Verával – mondta Wendy. – Nagyon komolyan veszem a munkámat, és szeretném, ha engem is komolyan vennének. Ha szexelek a főnökkel, csak azt fogják látni.
– Nem hiszem, hogy emiatt aggódnod kell – vélte Carl. – Abból, amit Jonathan mondott nekem, hihetetlenül tehetséges vagy, és nem a szexről beszélek.
– Aggódtam amiatt, hogy az éjszaka után megváltoznak a dolgok – vallotta be Wendy.
– Így történt? – kérdezte Sonia.
– Nem. Csodálatos volt. Tudja, mennyire fontos számomra, hogy az érdemeim alapján legyek sikeres.
– De élvezted vele, és Verával? – érdeklődött Carl.
– Úristen, igen – válaszolta Wendy nevetve. – De mindenkivel nagyon élveztem. Mindenki megkóstolt mindenkit, és mindenki mindenkivel dugott. Olyan volt mint a varázslat. Sosem gondoltam volna milyen szórakoztató lehet.
– Nos, neked olyan tested van, amelyik szexért kiált – dicsérte meg Sonia.
– Mindig is féltem elengedni magam. Olyan érzékeny vagyok. Szinte bármi felizgat, aztán elvesztem.
– Szeretek így elveszni – mondta Sonia nevetve.
– Én is – értett egyet Wendy. – Olyan csodálatos.
– Mit szeretnél most csinálni? – Carl átkarolta a derekát, másik kezével a mellét simogatta.
– Bármit – sóhajtott Wendy. – Tegnap este óta annyira kanos vagyok, hogy sikítani tudnék.
– Akkor miért nem megyünk át a hálószobába? – javasolta Sonia. Kézen fogta, és utat mutatott. – Imádom, amilyen magas vagy – mondta, és hagyta, hogy ruhája lecsússzon a földre, sötét mellbimbói kemény bogyókat képeztek a melle végén.  
– Olyan szép hosszú lábak, azzal a finom puncival – susogta. Wendy is lehúzta a ruháját, hogy ő is meztelenül álljon.
– Imádtam, nagyon ízlett – mondta Wendy elpirulva. – Olyan finom vagy.
– Mutasd meg nekem – sóhajtott Sonia. Magával húzta az ágyra, és a feje mellé térdelt. A puncija kitárult, hosszú, vastag belső ajka szétnyílt a sötét csiklója alatt.
Wendy felnyúlt és lehúzta Soniát. A nyelve felcsúszott benne, és megízlelte a pézsmás nedvét. Sonia kinyújtotta a kezét, felhúzta az ő lábait, és lehajolt, hogy finoman megszopja a nagy csiklóját, Wendy nyögött, miközben orgazmus hullámzott át a testén.
– Olyan szép punci – Sonia éhesen tapadt rá.
– Ez jóóó... – sóhajtott Wendy, a csípőjét felívelve, hogy az ölét a szájához szorítsa, miközben lelkesen nyalta a neki
f
alf
el
alf
alf
alf
lt
vaginát.
– Nagyon finom vagy – amikor Sonia felemelte az arcát Wendy öléből, megnyalta az ajkát, álla csillogott a nedvétől. – Azt hiszem, Carl is szeretne egy falatot – ezzel legurult Wendyről, aki lenézett, és látta, hogy Carl a széttárt lábai között fekszik, arca centiméterekre a puncijától. – Azóta nem hagyta abba a lelkendezést, hogy milyen finom vagy, és igaza van.
– Bevallom, azóta erről a pináról álmodom – lehelt rá Carl, mielőtt rátapasztotta a száját.
– Istenem, ez csodás – nyögte Wendy, ahogy Carl is megkóstolta a nedveit.
– Legszívesebben örökké csak nyalnálak – Carl felemelte arcát. – de meg akarlak dugni.
– Mmm, igen. Kérlek, tedd meg! – Wendy, felhúzva a lábát a mellkasa fölé, és a karját a térde mögé akasztotta. Lenézett, ahogy Carl becsúsztatta a farkát. – Ó, istenem, igen – szakadt ki belőle amikor a férfi elkezdte ki-be pumpálni a farkát.
– Gyönyörű látvány vagytok így összetapadva – Sonia kinyújtotta a kezét, hogy megsimogassa miközben Carl farka továbbra is ki-be csúszott. Wendy nyöszörgött, ahogy elélvezett. A puncija görcsösen rángott Carl farkán, és Sonia finoman megdörzsölte a nagy csiklóját. – Ahogy a puncid megmarkolja a farkát...
– Mert annyira jó – Carl tovább dugta, és orgazmus orgazmus után rázta meg a testét.
– Mindjárt... – figyelmeztette Carl sok hosszú perccel később.
– Hadd szopjam ki! – kérte erélyesen Wendy, és elengedte a lábát. Carl kihúzta a farkát, felkönyökölt, és felkúszott a testén, hogy a mellkasára terpeszkedjen. A farkából kirobbant az ondó-áradat ahogy a kinyújtott nyelvére fektette. A nyelvére, és a szájába lőtt, mielőtt a lány az ajkát köré zárhatta és megszívhatta volna, hogy lenyelte a spermáját.
– A fenébe, te tényleg hihetetlen vagy – motyogta Carl, miközben kiszívták a spermáját. Wendy megrándult amikor érezte, hogy Sonia szája a ragacsos puncijára tapad, és befejezi az utolsó cseppek eltakarítását is.
– Istenem, ez kellett nekem – Wendy-ről ömlött a verejték, amikor Carl végre leszállt a mellkasáról, elterülve az ágyon. Sonia rámosolygott:
– Nagyon nedves vagy. Olyan, mintha egy varázslatos szökőkútból innánk.
– Egyszerűen imádom ezt – Sonia ismét felemelte az arcát. Wendy lemosolygott rá, amikor felemelte a fejét, hogy a nyelvét a puncijába dugja, finoman rágva a hosszú, vastag belső ajkait, amitől a nyelve azonnal egy pézsmalé-zuhatagot kapott.
– Mit szólnál, ha térdre ereszkednél? – javasolta Carl, amikor Sonia végre kiszállt Wendy kipirult pinájából, és az öklébe szorította újból feltámadó farkát.
– Rendben – egyezett bele Wendy. Hasra gurult, majd a térdére emelkedett, hogy a feneke a levegőben legyen. – Igen – sóhajtott, amikor érezte, hogy a partnere farka ismét megtölti.
– Olyan átkozottul szoros – Carl lenyúlt, hogy hüvelykujjával megdörzsölje a csillag-redős rózsabimbóját, ami újra az élvezet rohamába küldte. – Neked tetszik ez? – kérdezte, hüvelykujját a fenekébe nyomva.
– Igen igen. Olyan érzékeny vagyok ott.
– Tetszik? Akarod, hogy megbasszam a segged?
– Ó, istenem, igen – nyöszörögte Wendy válaszul. – De egy ideje nem csináltam. Lassan gyere, kérlek.
Sonia kicsit széthúzta Wendy fenekét, megnyalta az ajkát, és nézte, ahogy férje a farka fejét a csillagos rózsabimbójához nyomja. Wendy mély nyögése hallatszott.
– Jézusom, de szűk vagy – sziszegte Carl, és finoman a fenekébe nyomult, majd dugni kezdte.
– Ó, isten, oh, óóó..., ó, isten! – kántálta Wendy. – Ez... ez... óóóó.
– Tényleg szereted ezt, igaz? – kérdezte Sonia. A férjét nézte, amint Wendy fenekét dugja.
– Ó, igen. Ez a... legjobb.
Wendy meglepetten kapkodta a levegőt, amikor érezte, hogy Carl farka megduzzad a fenekében, majd pulzálni kezd. Rájött, hogy a férfi beleélvez, és a feneke rászorult a farkára, miközben megtöltötték.
– Micsoda látvány – zihálta Carl, amikor végre kihúzta a farkát és lenézett rá, ahogy most csúnyán tátongott, és a sperma lefutott belőle a széttárt punci ajkai között, hogy lecseppenjen a csiklójáról.
– Gyere, menjünk tisztálkodni – javasolta Sonia, felsegítve Wendyt az ágyról, és elvitte a zuhanyhoz, Carl csatlakozott hozzájuk.
– Ez egyszerűen csodálatos volt – mondta Wendy, miközben ők ketten megmosták.
Sonia mosolygott. – Talán máskor is csatlakoznál hozzánk?
– Igen, szeretnék – értett egyet Wendy.
– Van jó néhány barátunk, aki szívesen részt venne egy ilyen szórakozásban – mondta Sonia. – Ez érdekelne?
– Te... szexre gondolsz? – nézett rá Wendy.
– Igen – viszonozta a tekintetét Sonia. – De többnyire velünk egyidősek.
– Ó, az nem számít – mondta Wendy. – Tényleg azt hiszed, hogy tetszenék?
– Garantálhatom – simogatta meg Sonia. – A kérdés az, hogy neked tetszik-e?
– Ha így van, akkor igen – Wendy erősödő izgalmat érzett a testében az ötlettől, hogy szexpartikon találkozzon ismeretlen emberekkel.
– Telefonálok, ha akarod – mondta Sonia, miközben kiléptek a zuhanyzóból és megszáradtak. – Megadhatom nekik a számod?
– Te... nem bánnád? – kérdezte Wendy.
– Természetesen nem – nevetett Sonia. – Amikor a szexről van szó, az megosztást is jelent.
– Ez szórakoztatónak hangzik – mondta Wendy. – Én nem bánnám, amíg te sem.
Wendy
k
alf
áb
alf
ul
alf
t
állapotban volt, amikor visszavitték a Destinationsbe. Kísértette, hogy használja a társkereső webhelyet és olyan embereket keressen, akik csillapíthatják a felajzottságát, de vonakodott. Most már nem is lenne rá szüksége, ha Sonia-nak és Carlnak olyan barátai lennének, mint ők.
– Nagyon szépen köszönöm – Wendy megölelte és megcsókolta mindkettőjüket amikor megérkeztek a Destinationsbe. – Ez valami csodálatos volt.
– Nekünk is – biztosította Sonia. – Arra számítok, hogy Carl most nem fog sokat aludni.
– Piszkosul így lesz – helyeselt Carl.
Wendy bemászott az ágyba amikor a szobájába ért. Széles mosollyal az arcán zuhant be erotikus és nedves álmai közé.

– Hát, nem nézel ki valami kipihentnek – nézett rá Mary másnap reggel, amikor megérkezett az irodába. Egy gyors puszit adott neki, Jonathan cuccának íze még a nyelvén és a száján volt.
– Ahogy te sem – nevetett rá Wendy.
– Vár rád. Hozok kávét.
– Nos, úgy látom ma nem te vagy a reggeli a napsütés – köszöntötte Jonathan, amikor belépett az irodájába.
– Csodásan érzem magam – mondta Wendy szélesen mosolyogva.
– Carl megemlítette, hogy találkozni fogtok.
– Tudom, hogy ők a barátaid – Wendy elpirult, miközben leült. – Remélem, nem bánod.
– Természetesen nem. Ugyanolyan jól tudom, mint bárki, milyen szórakoztatóak.
– Tényleg azok – sóhajtott Wendy, amikor Mary megérkezett a kávéjukkal.
– Szeretnél valamit megosztani?
– Mennem kellene dolgozni – kerülte el a választ Wendy.
– Elfogadható – értett egyet Jonathan.
– Ma találkozom azokkal a hirdetőkkel, akikkel megkerestem – tájékoztatta Wendy. – Szeretném véglegesíteni, hogy mit is akarunk tőlük. Átbeszéljem veled, mielőtt megengedem nekik, hogy induljanak?
– Nem szükséges – ingatta a fejét Jonathan. – Bízom az ítéletedben. Azt teszed, amit szerinted meg kell tenni. Biztos vagyok benne, hogy az lesz az eredmény, amire szükségünk van.
– Oké – értett egyet Wendy. – Köszönöm. Mondd, megkaphatom két évre visszamenőleg az összes ingatlan kihasználtsági számait?
– Fred és Tom meg tudják adni. Elhozom neked. Különleges ok?
– Csak egy ötlet – felelte Wendy. – Először látnom kell a számokat, hogy tudjam, jó-e vagy sem. Inkább nem mondok még semmit.
– Gondoskodom róla, hogy a lehető leghamarabb eljuttassák az információkat. Eddig remekek voltak az ötleteid. Alig várom, hogy halljam, mire gondolsz.
Wendy egy percre sem kapott levegőt, miközben megpróbált megbirkózni minden vassal, amit a tűzben tartott. Hálás volt, amikor Mary megjelent egy ebéddel, amit rendelt.
– Mivel neked rendelek, magamnak is hozattam – mondta Mary.
– Köszönöm – sóhajtott Wendy. – Csak dolgoztam tovább.
– Meg fogod ölni magad, ha így folytatod – figyelmeztette Mary, miközben ettek. – Le kell lassítanod. Még Istennek is egy hétbe telt, hogy mindent megteremtsen.
– Istennek nem kellett beszámolnia senkinek, hogy igazolja a tetteit – válaszolta Wendy. – Bizonyítanom kell. Magamnak.
– Kíváncsi vagyok, nem követelsz-e magadtól túl sokat – töprengett Mary. – Mindenki nagyon elégedett azzal, amit eddig csináltál.
– A legnagyobb veszély itt az önelégültség – mondta neki Wendy. – Nem akarok beleesni ebbe a hibába. Nagyon sok lehetőséget látok. Rengeteg potenciál rejlik itt. Megdöbbentő, hogy ennyi időbe telik a dolgok elvégzése. Már nagyon várom az eredményeket.
– Azt mondanám, hogy láthatók az eredmények – mondta Mary. – Soha nem láttam még ilyen magas morált, mióta itt vagyok. Mindenki izgatott, hogy mit próbálsz csinálni.
– Akkor működnie kell, különben beégek – sóhajtott Wendy. – Az egész jövőm ezen múlik.
– Hiszek benned – nézett a szemébe Mary.
– Mi a helyzet a minőség-ellenőrzési problémával? – érdeklődött Wendy. – Van már ötleted?
– Ami azt illeti, van – válaszolta büszkén Mary. – Akarsz hallani róla?
– Mondd el – és Wendy elragadtatott figyelemmel hallgatta, ahogy Mary elmagyarázta, mire jutott. – Mit gondolsz?
– Szerintem ez remek ötlet – nevetett Wendy. – A péntek reggeli megbeszélésen felhozom.
– Túl sok irányba futsz egyszerre – jegyezte meg Mary. – Miért nem engeded, hogy segítsek? Kell lennie valaminek, amit meg tudok tenni.
– Van már elég dolgod. Nem akarom felzaklatni Jonathant azzal, hogy kihasznállak, és olyan dolgok csúsznak emiatt amiket elvár tőled. Majd kitalálom és megoldom valahogy.
– Túl sokat veszel a válladra – figyelmeztette Mary.
– Erre jelentkeztem – sóhajtott Wendy.

– Szóval, miről tudtok beszámolni? – Kezdte Jonathan a péntek reggeli találkozót, mikor befejezték  a reggelit. – Tom?
– Az a FreshBooks rendszer, amiről Wendy beszélt, valami más – mondta Tom. – Elképesztően könnyű beállítani. Nem okoz gondot minden ingatlan egyedi információinak feltüntetése. Minden a szűrésről szól. Még egy hét, és minden be lesz programozva. Addig is elég egyszerű elkészíteni az oktatóvideókat. A program annyira intuitív, nem tudom elképzelni, hogy nehéz lesz az emberek számára az átállás. Biztosan könnyebb lesz az életem.
– Ez nagyszerű hír – mondta Jonathan mosolyogva. – Fred?
– Feljegyzést küldtem minden ingatlankezelőnek az új fotókkal kapcsolatban – válaszolta Fred. – Valószínűleg még egy-két hét, amíg mind megvan. Most, hogy a sokkhatás elmúlt, optimistábbak és kevésbé idegesek. Biztos vagyok benne, hogy néhányan úgy érezték, az állásukat veszély fenyegeti.
– Wendy? – kérdezte Jonathan.
– Először is órákat töltöttem a reklámozókkal – mondta Wendy. – 10 céggel kötöttünk szerződést reklámfelületekre, mindig az első 10 oldalon. A szállodáknak egyoldalas, egész oldalas hirdetései lesznek – ehhez kellenek az új fotók –, az üdülőhelyeken pedig 3 oldalas prospektusok. Ugyanez a helyzet az összes nagy légitársasággal, amelyek bármelyik ingatlanvárosunkba repülnek. Hirdetünk a légitársasági magazinjaikban. Ez 2 hónapon belül meg fog jelenni. Elég drága, de biztos vagyok benne, hogy rövid időn belül megtérül. Leginkább a luxus, és üzleti utazókat célozzuk meg. Ez a mi
p
alf
ia
alf
cu
alf
nk
.
– Volt egy ötletem ennek alapján, amit szeretnék elétek tárni – folytatta kicsit idegesen Wendy. – Amikor Mary-vel a cancúni üdülőhelyen jártunk, valami nagyon feltűnt. Az étel jó volt, de nem volt igazán különleges. 7 szállodánk van, amelyek Michelin-csillagos éttermekkel rendelkeznek. Az jutott eszembe, hogy az éttermeink minőségére is nagyobb hangsúlyt kellene fektetnünk. Frissíteni kellene az étlapokat, és minden ingatlanunkban törekedni a Michelin minőségre.
– Ez nem lesz könnyű – vetette fel Fred.
– Nem, nem lesz könnyű, és nem is fog megtörténni, hacsak nincs valakink, aki elég tapasztalt ahhoz, hogy ez megtörténjen – értett egyet Wendy. – Ennek érdekében azt javaslom, hogy fogadjunk fel valakit, akinek neve és hírneve a mezőny csúcsa, hogy felügyelje minden ingatlanunk étlapját.
– Ez drága lesz – mondta Fred a fejét csóválva.
– Valószínűleg – értett egyet Wendy. –, de okot kell adnunk az éttermeinkkel, hogy az emberek velünk akarjanak maradni. A kihasználtsági számok, amelyeket kaptam azt mutatják, hogy a 7 Michelin-csillagos ingatlanban a legmagasabb a kihasználtság. Ez azt jelenti, hogy az étel számít. Dicsekednünk kell éttermeinkkel a reklámokban, rá kell ébresztenünk az embereket, hogy nemcsak luxusszállásaik lesznek, hanem hozzáférhetnek a legjobb étkezési lehetőségekhez is. Ez az üdülőhelyi ingatlanokban még fontosabb. Átlagosan 1-3 éjszakát töltenek a szállodai ingatlanokban, de egy hetet az üdülőhelyeken. Ezek a legalacsonyabb kihasználtsági arányok. De ezek a legmagasabb haszonkulcsok is, ezért tennünk kell valamit a kihasználtság növelése érdekében, és az élelmiszer jó módja annak, hogy ezt megtegyük.
– A minőség-ellenőrzési fejlesztések nem segítenek ezen? – kérdezte Jonathan.
– Igen, de csak csekély mértékben – válaszolta Wendy. – Mindennél jobban segít a panaszok csökkentésében. Ez nem elég a növekedés ösztönzéséhez. Okot kell adnunk az embereknek, hogy velünk maradjanak. Mindenki szereti az ennivalót, szóval semmi gond. Maguk az ingatlanok álomhelyeken találhatók. Mindenre szükségünk van, ami velük kapcsolatos, hogy tükrözze is ezt az álmot.
– Ez teljesen logikus. – mondta Fred. – de mint minden, ez is költség kérdése.
– A kihasználtság 1%-os növelése többet hozna, mint amit fizetünk érte – érvelt Wendy. – Minimum 8-10%-os kihasználtságnövekedést várok, talán még többet is.

– Mi a helyzet a minőség-ellenőrzés kérdésével? – váltott témát Jonathan.
– Ezt tulajdonképpen Marynek adtam, hogy kitalálja, mivel az ő hibája, hogy az egész szóba került. Két választásunk van. Felvehetnénk valakit kifejezetten erre a célra, de nem tudom, hogy mennyire lenne hatékony. Valaki elfárad, vagy beleesik a megszokottság zavarába, és újra és újra ugyanazt teszi. A másik alternatíva az lenne, ha magunk csinálnánk.
– Hogyan? – kérdezte Fred. – Nincs személyzetünk.
– Ó, de igen. Van. Összesen 41 ingatlanról beszélünk, amelyeket évente csak egyszer kellene meglátogatni. Miért nem
k
alf
ín
alf
ál
alf
un
alf
k
hétvégéket az ingatlanainkban az alkalmazottainknak jutalomként? Cserébe minőség-ellenőrzést végeznek. Készíthetnénk egy ellenőrzőlistát azokról a dolgokról, amelyeket meg kell vizsgálniuk. Mivel mindig más emberekről van szó, nem kellene aggódnunk a lelkesedés hullámzásától, és ez némi izgalmat is kelt, növeli a morált.
– Hogyan döntenéd el, hogy mely alkalmazottakat küldjük? – kérdezte Fred.
– Ezt az osztályvezetőknek kell kitalálniuk – válaszolta Wendy. – Hadd találják ki a módját, hogyan válasszanak ki embereket, mindig valaki mást, hogy mindenki úgy érezze, valamikor lesz esélye.
– Szerintem ez egy zseniális megoldás – szólt közbe Marge.
– Azt mondod, Mary állt elő ezzel az ötlettel? – csodálkozott Jonathan.
– Igen – bólintott Wendy. – Okos, sok józan ésszel, és sokkal tehetségesebb mint gondolnád. Nagyon jó a hozzáállása.
– Észrevételek? – nézett körül Jonathan.
– Remek ötlet – Fred támogatta. – Tetszik, hogy nem szakemberek végzik a minőség-ellenőrzést. Visszajelzéseket kapnánk egy sokkal inkább vendég-szemléletű forrástól, akik úgy látják a dolgokat, ahogyan a többi vendégünk. Kényelmetlen a gondolat, hogy csak egyetlen ember csinálja.
– Bármi más, Wendy? – Jonathan felvonta a szemöldökét.
– Igen, de ez egy kicsit más – Wendy kicsit habozott. – Amikor két évre visszamenőleg elemeztem az összes ingatlan kihasználtsági számát, egy dolog tűnt fel igazán. A legdrágább egységek, a legalacsonyabb haszonkulcsokkal rendelkező lakosztályok. Azoknak a legalacsonyabb a kihasználtságuk. Az elnöki lakosztály itt a Destinationsben átlagosan 23 bérelt napot jelentett évente az elmúlt 2 évben. Sokkal több pénzt keresünk a normál szobákkal, és gyakrabban foglalnak is, valamivel több mint 80%-ban. Miért nem adjuk el a legtöbb lakást társasházként, és tartunk meg csak néhányat bérbeadásra, mert csak annyira van kereslet?
– Mit!? – horkant fel Fred. – Nem az ingatlanszakmában vagyunk.
– Talán lennünk kellene – ellenkezett Wendy. – Eladnánk a lakóhely szempontjából legkívánatosabb egységeket, és megszabadulnánk a szó szoros értelmében vett holtsúlytól. Könnyen eladhatónak kell lennie. Ezek csak a szállodák lennének, az üdülőhelyek nem.
– De ez... ez... ez őrület! – mondta Fred a fejét csóválva.
– Gondold át – mondta Wendy. – Pénzt takaríthatnánk meg azzal, hogy nem kellene az épületnél megszokott mértéken túl karbantartani az egységeket. Erről a tulajdonosok gondoskodnának, vagy szerződést kötnének velünk a szolgáltatásra. Komoly készpénz-infúziót kapnánk, hogy segítsünk ellensúlyozni az általunk végrehajtott egyéb változtatások költségeit.  
És ott van a presztízs-faktor. Azok az emberek, akik megengedhetik maguknak, hogy megvásárolják az egységeket, lényegében egy 5 csillagos szállodában élnének. Ugyanazokhoz a létesítményekhez férhetnek hozzá, mint a vendégeink: medencékhez, edzőtermekhez, szalonokhoz és üzletekhez, éttermekhez.
– Hogyan értékesítenéd? – kérdezte Jonathan.
– Ez a legjobb rész – válaszolta mosolyogva Wendy. – Nem tennénk. Felbérelnénk valaki mást, hogy csinálja végig. A legnépszerűbb ingatlancégek közül én a  Berkshire Hathaway HomeServices-t választanám. Elsődleges
p
alf
ia
alf
cu
alf
k
a luxus, és ők a legnagyobbak ezen a
p
alf
ia
alf
co
alf
n
. Ez egy olyan
p
alf
ia
alf
c
, amelyet mindenkinél jobban ismernek.
K
alf
ín
alf
ál
alf
ju
alf
k
fel nekik az általunk eladni kívánt egységek értékesítésének kizárólagos jogát alacsonyabb jutalékért cserébe. A szabvány 5%. Meg kell próbálnunk lealkudni nekik 3%-ra az exkluzivitásért.
– Pénzügyi szempontból tetszik – mondta Tom. – Valójában komoly pénzt veszítünk sok olyan egységnél, amelyekről beszélsz. Ez javítaná a nyereség-veszteség arányunkat, és jobb lenne az eredményünk szempontjából.
– Több pénzt keresnél, Fred – mondta Jonathan mosolyogva. – Az éves bónusz a bevételeken alapul. Ha ez emelkedne...
– Tetszik ez az ötlet? – kérdezte Fred.
– Nekem igen – Jonathan bólintott. – Ez egy zseniális ötlet. Miért nem jött rá egyikünk sem? Wendy 24 éves, tapasztalat nélkül, de olyan módszereket látott az üzlet fejlesztésére, amelyek nem jutottak eszünkbe. Látsz valami jogi problémát, Marge?
– Nem igazán – válaszolta Marge. – Szükségünk lenne valamiféle kártalanításra minden olyan balesetért vagy szerencsétlenségért, amely az eladott egységeken belül történik, de ezt leszámítva ez elég egyértelmű. Mivel az egységek kis százalékáról lenne szó, nem lenne szükség társasházi besorolásra vagy semmire, így semmi akadálya nem lenne az ingatlanok belátásunk szerint történő működtetésének.
– Már sok minden van az asztalodon, Wendy – mondta Jonathan. – Az is belefér, hogy keress valakit, aki átvegye az éttermeket, és te legyél a fő ember az egységek eladásában?
– Segítség nélkül nem – válaszolta Wendy a fejét csóválva. – Már mindennel küszködök.
– Úgy gondolom, hogy mindezt át kell gondolnom, mielőtt döntést hozok – mondta Jonathan. – A zsigereim azt mondják, hogy mindennek van értelme, de adj egy kis időt, hogy igazán megrágjam. Azok a dolgok, amiket ma reggel javasoltál, elhalványítják a többi elképzelésedet a mindenre gyakorolt hatás tekintetében.
– Mondhatnám, ez eléggé lenyűgöző egy PA-től – mondta Marge mosolyogva.
– Akkor azt mondanám, itt végeztünk – mondta Jonathan.
– Istenem, remélem is – Fred a fejét csóválva sóhajtott.

Wendy az íróasztalánál ült, fejét a kezébe hajtva, és azon töprengett, vajon többet harapott-e, mint amennyit meg tudott rágni, amikor Mary belépett az irodájába, kettejüknek ebédjével.
– Minden rendben? – Mary leült az íróasztal felé néző egyik székre, és odatolta Wendy ebédjét.
– Csak arra gondolok, hogy megint nagyobb a szemem, mint a szám – felelte Wendy sóhajtva.
– Akkor jó, hogy hoztam neked ebédet, nem? Mi a helyzet?
Wendy elmesélte a reggeli találkozót.
– Azt mondtad nekik, hogy az én ötletem volt? – Mary szeme tágra nyílt. – Miért tetted?
– Mert a te ötleted volt – nézett rá Wendy.
– Mi van, ha nem tetszik nekik, vagy kipróbálják, de nem megy? – aggályoskodott Mary. – Akkor engem kiakasztanak száradni.
– Szerinted ez rossz ötlet, vagy nem működne?
– Nem. Nem az – vágta rá Mary. – Remek ötlet. Ingyenes nyaralások! Mindenki akar egy darabot a pitéből. El kellett volna mondanom a harmadik alternatívámat.
– Mi lenne az?
– Hogy te és én leszünk az ellenőrök csapata – vigyorgott rá Mary. – Így állandóan kellemesen nyaralhatnánk együtt.
– Túl sok van már a vállamon enélkül is. – mondta Wendy nevetve. – Bár biztosan nagyon szórakoztató lenne.
Jonathan éppen ekkor lépett be az irodájából.
– Nagyon jól csináltad ma reggel, Wendy – helyet foglalt a kanapén. – Nem volt egyszerű Freddel szembenézni és megvédeni az álláspontodat.
– Nem volt ideje igazán átgondolni és meglátni az előnyeit. Ha megteszi, tetszeni fog neki. Valójában jobb neki személyesen és a társaságnak is. Jó ember, és szeretek vele dolgozni. Csak segítőkész volt mindig, amikor csak kértem valamit.
– Az hiszem, hogy már alig várod a hétvégét – jegyezte meg Jonathan.
– Így igaz – értett egyet Wendy.
– Szeretnél ma este Verával és velem vacsorázni?
– Igazán? – kérdezte Wendy felélénkülve.
– Biztosan eleged van abból, hogy ugyanazt az éttermi ételt eszed – mondta Jonathan. – Reggae készíti el az egyik különleges ételét.
– Istenem, nagyon szeretném – mondta Wendy.
– Tökéletes – Jonathan felállt. – Te is csatlakoznál hozzánk, Mary?
– Úristen, igen! – vágta rá Mary nyakig elpirulva.

A limuzin elindult az épülettől. Jonathan és Vera háza felé tartott, Wendy és Mary a férfi két oldalán ültek.
– Szeretnéd, ha megkósolnánk a farkad? – Mary a nadrágján keresztül tapogatózott, majd a cipzárért nyúlt.
– Wendy megemlítette a ma reggeli találkozónkon, hogy jó volt a hozzáállásod a kéréséhez – válaszolta Jonathan nevetve. – Egyetértek.
Wendy csak bámult csodálkozva, ahogy Mary kihúzta Jonathan farkát a nadrágjából, majd lehajolt és a szájába vette.
– Gyerünk – Mary egy perc múlva felnézett Wendyre. – Tudom, hogy ugyanúgy élvezed a szopást, mint én.
Wendy elvörösödött, majd csatlakozni akart hozzá, amikor meglátta Jonathan mosolyát. Megnyalta a farka szárát, és felváltva szopták a makkját. Éppen a birtok kapuján fordultak be, a farka az ajkuk között, amikor felnyögött, pulzálni kezdett, és sperma-patakok ömlöttek a szájukba.
– Ez nagyon jó volt – sóhajtott Jonathan, amikor befejezték és lenyelték a cuccát, majd visszacipzárazta a farkát a nadrágjába.
– Én is azt mondom – értett egyet Mary az ajkát nyalva, széles mosollyal az arcán, látva ahogy Wendy elpirult.
– Jó napot uram – üdvözölte őket Clarence, amint beléptek a házba. – - Mrs. Hooks a nappaliban van.
– Köszönöm – nyugtázta Jonathan, abba az irányba indulva, Wendy és Mary nyomában.

A nappaliba lépve Wendy meglepődött. A szája tátva maradt, ahogy a meztelen Vera látványát nézte a masszázsasztalon, egy ugyancsak meztelen Renével, aki a bokáját felfelé tartotta és szétfeszítette a pináját az első és legnagyobb fekete farokkal amit Wendy valaha is látott.
– Ez szórakoztatónak tűnik – mondta Mary, és lehajolt, hogy megcsókolja Verát.
– Mary! – kiáltott fel Vera örömmel. – Tudom, mennyire szereted René farkát. Biztos vagyok benne, hogy vacsora után szívesen megosztja veled. Veled is, Wendy – nézett rá, amikor Wendy az asztalhoz lépett, René egyetlen ütemet sem hagyott ki, miközben tovább dugta. – Jó téged újra látni.
– Olyan nagy – suttogta Wendy, és hitetlenkedve bámulta a hatalmas fekete faszt, ahogy ki-be csusszant Vera apró puncijában, ami megragadta minden alkalommal, amikor visszahúzódott.
– Igen, és szuper érzés – mondta Vera. – Jó napod volt, Jonathan? – kérdezte, amikor a férfi meg akarta csókolni.
– Nagyon jó napom – Jonathan megsimogatta a melleit, megcsípte és meghúzta kemény, sötét mellbimbóit. – Wendy ismét felforgatta a világot. Fred  kis híján gutaütést kapott.
– Ó, azt szívesen megnéztem volna – nevetett Vera. – Alig várom, hogy halljak róla.
– Mindjárt végem, Mrs. Hooks – jelentette be René.
– Rendben van. Biztos vagyok benne, hogy Mary majd meghal, hogy utána kinyaljon.
– Ó, határozottan – helyeselt Mary és lenyúlt, hogy megdörzsölje Vera apró csiklóját. René felnyögött, csak a farka feje merült a puncijába, ahogy ejakulálni kezdett.
Wendy látta, hogy ahogy kiszivárog a farka körül. Mary lehajolt, és nyalni kezdte a farka és Vera puncijának találkozási pontját. Elkápráztatta Wendyt, amikor megfogta a farkát ahogy a férfi kihúzta Vera puncijából és a szájába vette az egészet. A torka kidudorodott a körvonalaitól miközben tisztára szopta, majd megfordult, hogy a száját Vera lucskos, spermával teli puncijához tapassza, és hangosan belelefetyelt a
k
alf
ok
alf
alf
lb
alf
a
, ami megtöltötte.
– Ó, ez szuper volt – sóhajtott fel Vera, amikor Mary végre felállt, megnyalta az ajkát, szemei izgatottan csillogtak. – Örülök, hogy újra látlak, Mary.
– Hiányoztál – Mary rámosolygott. – bár szívesen kóstollak Jonathan farkán, amikor reggel megszopom.
– Azt hiszem, átöltözöm valami kényelmesebbe – mondta Jonathan.
– Clarence hozna nekünk rumos
k
alf
ok
alf
alf
lo
alf
kat
? – Vera lecsúszott az asztalról, felkapott egy selyemköpenyt, és felvette. Alig volt elég hosszú ahhoz, hogy eltakarja a fenekét.
– Köszönöm, René – felöltözött, majd összecsukta a masszázs-asztalt. – Szokás szerint csodálatos volt.
– Ez mindig öröm, hölgyem – mondta mosolyogva. – A farkam szereti a puncidat.
– És a cicám imádja a farkad. Szeretném megnézni, ahogy vacsora után megbaszod ezt a két gyönyörű fiatal lányt is.
– Alig várom – mondta mosolyogva René.
– Csak várd meg, amíg megérzed azt a faszt a puncidban – biztatta Mary, amikor René kiment a szobából.
– Ez ketté fog hasítani – Wendy a fejét csóválta.

Jonathan bermuda rövidnadrágban és bő pólóban tért vissza, a legkötetlenebbül, ahogy Wendy valaha is látta, kivéve, mikor meztelen volt. Közvetlenül Clarence követte, aki egy tálcát cipelt. Azon egy nagy kancsóban vöröses folyadék volt, valamint négy zúzott jéggel színültig megtöltött pohár. Letette a tálcát, teletöltötte a négy poharat, majd Verával kezdve mindegyiknek adott egyet.
– Egészségetekre! – Mary koccintott a többiekkel, majd nagyot kortyolt. – Ó, ez nagyszerű! – az egész arca felragyogott.
 Wendy megízlelte. – Még soha nem kóstoltam hasonlót. Nagyon finom. Mi ez?
– 25 éves jamaicai rum narancs-, ananász-, guava-, maracuja – és eperlevekkel – magyarázta Clarence.
– Annyira finom, hogy könnyen itatja magát – figyelmeztetett Jonathan. – De a rum nagyot üt. Csak tisztességes figyelmeztetés. Egy egész hétvégéd van, hogy felépülj utána.
Wendy kissé szédült, amikor Clarence behívta őket vacsorázni. Addigra megivott két pohár rumos puncsot. A vacsora nyers kagylóból és osztrigából álló tálakkal indult, amelyeket egy palack új-zélandi sauvignon blanc-al tálaltak. A főétel alaszkai királyrákcombból és dél-afrikai homárfarkból állt, Cézár salátával tálalva, amelyet Reggae a konyhából szervírozott az asztal mellé. Egy chardonnay bor volt hozzá. A desszert lime pite volt, amelyet Graham Six Grape rubinportójával tálaltak.
– Erre lenne szükségünk az éttermeinkben – mutatott rá Wendy. Elégedetten felsóhajtott, és a desszert elfogyasztása után hátradőlt. – A borok valóban fokozzák az élményt. Hozzá kell tenni az éttermi frissítéshez, hogy remek borok illenek az ételekhez. Nem gondoltam ezekre a dolgokra, mert soha nem engedhettem meg magamnak, hogy gondoljak rájuk. De a te társadalmi-gazdasági osztályodnak, ez az élete és ez az a réteg, amelyre mi figyelünk.
– Látod, mit szeretek benne? – nézett Jonathan Verára.
– Igen, de a munkából már elég – szögezte le Vera. – Azért vagyunk itt, hogy szórakozzunk, nem dolgozni. Sokkal szívesebben tenném az arcomat a gyönyörű hosszú lábai közé, minthogy a munkáról beszéljek.
– Nincs ellenérvem – mondta Jonathan nevetve.
– Vagy én – tette hozzá Mary széles mosollyal az arcán, ahogy Wendy elpirult.
– Miért nem megyünk le a jakuzziba? – javasolta Vera. – Egyszerűen imádom a szabadban, a csillagok alatt csinálni.
– Egyszerűen imádom csinálni – kontrázott Mary, ahogy mindannyian felálltak. – Nem érdekel, hol van.
– Ma este nincs kávé, Clarence – mondta Jonathan, amikor belépett a szobába a kávéval egy tálcán.
– Kérem, csatlakozzon hozzánk a jakuzzihoz – invitálta Vera.
– Öröm lenne, asszonyom.
Mindannyian a ház hátsó részébe, és a kerten keresztül a medence melletti jakuzzihoz mentek.
– Clarence, kérje meg Renét, hogy segítsen áthúzni néhány heverőt, majd csatlakozzanak hozzánk, mindketten – kérte Vera, és hagyta, hogy selyemköpenye lecsússzon a testéről a földre.
Marynek nem volt szüksége meghívóra, miniszoknyája és blúza gyorsan csatlakozott Vera köntöséhez a földön.
– Ó, egyszerűen imádom ezeket a melleket – sóhajtotta Vera, és lehajolt, hogy egy vastag rubinbimbót vegyen az ajkai közé. A kezét Mary fenekére húzta.
Amikor Wendy látta, hogy Jonathan leveszi az ingét, levette a blúzát, nagy mellei a mellkasán imbolyogtak, sápadt mellbimbói pedig üvegesre dermedtek. Hagyta, hogy a szoknyája lecsússzon a földre, és meztelenné vált. Felállt, és Jonathannal találta szembe magát, a nagy farka előtte meredezett.
– Jó, hogy megoszthatjuk veled életünk ezen részét is – Őszinte kíváncsisággal nézett végig rajta, és felállt a szőr a karján, amikor látta, hogy várakozóan megnyalja az ajkát.
– Nekem is öröm – Wendy kinyújtotta a kezét, hogy a farka köré fonja.
Clarence és René jelent meg, négy heverőt a jakuzzi közelébe vonszolva.
– Miért nem segíted ki Renét a ruhájából, Mary? – javasolta Vera, és Clarence mellényének gombjaiért nyúlt.
Wendy leült az egyik heverő végére, hátradőlt, felemelte a lábát, a karjait a térde mögé akasztotta, a punciját szélesre tárta. Jonathan elé térdelt és belemélyesztette a nyelvét, majd nyalni kezdte. A mellette lévő heverőn Mary nem vesztegette az idejét, René-t terelgette, a nagy fekete farkát a puncijához vezette, és sóhajtva helyezkedett a fenekével, majd felnyársalta magát. A másik oldalán Vera Clarence felett 69-ben. A férfi farka nagyobb, mint Jonathan-é, de nincs René-vel egy ligában, bár az övé is szép étcsokoládé színű volt.
– Ó, igen – Jonathan felemelkedett és a puncijába süllyesztette a faszát.
Amikor odanézett, Wendy látta Mary arcán a széles mosolyt. Őt figyelte, miközben fel-alá liftezte a fenekét René nagy, fekete farkán. Wendy teste vonaglott, amikor Jonathan a hüvelykujjával izgatni kezdte a nagy csiklóját is. Orgazmusok hasítottak végig a testén, ahogy a puncija görcsbe rándult a férfi belenyomuló férfiasságán.
Wendy azon a ponton volt, ahol elkezdett azon tűnődni, hogy elájul-e, amikor Jonathan kicsúsztatta a farkát és ülő helyzetbe húzta, csillogó, ragacsos farkával az arcára tapadt. Kinyitotta a száját, kinyújtotta a nyelvét, és felnyögött. A férfi a szájába csúsztatta a faszát. Ajkait a rúd köré fonta, száját rácsukta, és megízlelte önmagát is ahogy leáztatta róla a saját a nedvét.
Aztán a sperma berobbant a szájába, és megmosta a manduláját. Megfogta a férfi fenekét, szívta és nyelte, végül a nyelve hegyével megpihent a farkának résében, és az utolsó cseppet kereste mielőtt levegőért kapkodva visszaült volna.
Oldalra nézve látta, hogy Mary is egy 69-esben van Renével, és a sperma kifolyik a szájából, hogy lefusson a farka szárán, a torka billeg, és megpróbálja lenyelni az egészet. Wendynek egy pici orgazmusa is volt, amint figyelte, ahogy lehúzza a száját a fekete farokról. A másik oldalon Clarence az utolsó cseppeket is Verába préselte. Szemei elkerekedtek, amikor meglátta a férfi kidolgozott testét, ami addig nem is tűnt fel neki.

– Ó, ez egyszerűen gyönyörű volt – sóhajtott Vera. – de úgy tűnik, megint rendetlen vagyok.
– Gondolj rám is – Mary, lemászott René-ről, és odakúszott, hogy letérdeljen Vera szétterített, ondóval megtöltött és körbelocsolt puncija elé. Odahajolt, hogy hangosan leszürcsölje róla, aztán belesüllyesztette a nyelvét és kirabolta belőle mindkettejük
k
alf
ok
alf
alf
lj
alf
át
.
– Olyan csodálatos vagy – Jonathan mosolygott Wendyre. – A farkam imádja, ahogy a puncidat köré tekered.
– A puncim is szereti. Istenem, folyamatosan élveztem.
– Clarence, kérlek, szerveznél egy kis
p
alf
ez
alf
sg
alf
őt
? – kérdezte Vera. – Eleget mindannyiunknak, neked és Renének is.
– Azonnal, asszonyom – válaszolta Clarence, felállt, és eltűnt a medencés házban.
– Legközelebb téged akarlak, René – mondta Vera.
– Mindig a tiéd, hölgyem – egyezett bele René. – Tudod, hogy gyengém az édes fehér puncid.
Jonathan felnevetett: – René, mihez kezdenénk a 10 collos farkad nélkül?
– Meg kellene elégedni kevesebbel.
Clarence hat kehellyel és egy Magnum Krug
p
alf
ez
alf
sg
alf
őv
alf
el
tért vissza, amit ügyesen kinyitott, majd kiöntötte, és átadta mindenkinek.
– A jó barátokra és a csodálatos szexre – Vera koccintásra emelte a
p
alf
ez
alf
sg
alf
őj
alf
ét
.
– Ámen! – csatlakozott hozzá Mary határozottan. – Főleg a csodálatos szexre.
A
p
alf
ez
alf
sg
alf
ő
rövid időn belül elfogyott és Vera magára rántotta Renét, lábai alig érték át a derekát, miközben a nagy fekete dorong megtöltötte a punciját.
– Tartozom neked – Jonathan, letérdelt Mary előtt. – Minden reggel szopod a farkam, és az egyetlen dolog, amit kapsz, az a köszönetem és egy falat sperma.
– Tökéletes módja a nap indításának – Mary hátradőlt a könyökére, és feltette a sarkát a fotel szélére. Széttárta a punciját, és felnyikkant, amikor odahajolt és végig futtatta a nyelvét mielőtt belemerült volna, Mary sóhajtott, a férfi nyelve csúszkált rajta, és kiitta a csípős nedveket.
– Nagyon szép vagy. – bókolt Clarence a jellegzetes angol akcentusával, amikor Wendy a remegő kezét kinyújtotta, hogy megragadja a csokoládé-faszát.
– Ha te mondod... – Wendy felmosolygott rá.
– Voltál már valaha fekete farokkal? – oldalra billentette a fejét.
– Nem – pirult el Wendy.
– Akkor nagy megtiszteltetés, hogy én lehetek az első – mondta ő. – Végül ez is csak egy fasz. Ha szépen bánsz vele, elájul.
– Gyönyörű – Wendy előrehajolt, és a nyelvével körbefutott a makkján mielőtt a szájába vette volna. Megízlelte, a résből kiszivárgott elő-nedvet
– A szádat akarom – nézett a szemébe Clarence. – de csak miután megbaszlak.
– A számba fogsz élvezni? – Wendy a nyelve hegyével simogatta a farkát.
– Szeretnék – A férfi finoman hátra döntötte, majd a combjainak belső oldalára tette a kezét, és ameddig csak lehetett, széttolta őket. Térdre rogyott a nő szétnyíló puncija előtt. – Hihetetlenül szép cicusod van – ráhajolt, és végighúzta rajta a nyelvét. – És mennyei az ízed.  
Felmosolygott rá, majd lehajolt, rátapasztotta a száját és a nyelvét a hüvelyébe merítette. Wendy nyögött, csípőjét felívelte, és görcsölt a puncija Clarence nyelvén.
– Ó, igen, és most baszd meg – szólt át Mary. Jonathan is éppen ezt kezdte, lábait a dereka köré fonta.
– Ezt élvezni fogom – mondta Clarence, amikor felállt, és farka fejét Wendy puncijának bejáratához helyezte. Lassan, centiről centire nyomta belé, amíg a kitáruló vagina teljesen el nem nyelte. – Mint a meleg, nedves selyem. – Elkezdte dugni. Wendy hosszú lábai felnyúltak, hogy átöleljék a derekát.
– Istenem, ez csodás – zihálta Wendy, először megtapasztalva ahogy egy fekete fasz ki-be csúszkált benne.
Csak a legcsekélyebb zaj hallatszott: a puncikban ki-be dugattyúzó hímtagok hangja, nyögésekkel, és sóhajokkal. Wendy a mennyországban volt: orgazmus az orgazmus után gördült végig a testén, a puncija Clarence farkára feszült és masszírozta. Oldalra pillantva látta, hogy Mary felül, és a szájába veszi Jonathan farkát. Orrlyukai kitágultak, ahogy a férfi beleélvezett. A másik oldalán René már Vera arca mellett térdelt, farkával a szájában.
– Itt az idő – figyelmeztette Clarence. Visszavonult a puncijából, és segített neki felülni, csillogó farkát szertartás nélkül a kinyitott szájába dugta, és azonnal felrobbant. Vastagon beborította a nyelvét spermával. Ajkát a férfi vastag rúdjára szorította és lenyelte, majd finoman szopta. Meg sem állt, amíg az utolsó cseppet ki nem csalogatta belőle.  
– Köszönöm – Clarence a fejét csóválta. – Egyszerűen fenomenális volt.
– Nekem is tetszett – Wendy megnyalta az ajkát. – Jó ízed van.
– Bármikor ihatsz egy kortyot, amikor csak akarsz.
– Azt hiszem, most egy kis
p
alf
ez
alf
sg
alf
ő
kell – Vera felült, állát és arcát spermium borította. Ujjával a szájába kotorta. – Néha túl sok vagy, René.
– Köszönöm asszonyom – René elégedetten mosolygott.
Clarence gyorsan visszatért egy újabb magnum Krug
p
alf
ez
alf
sg
alf
őv
alf
el
, és megtöltötte a poharakat.
– Úgy tudom, hogy láttad Carlt és Soniát a minap – mondta Vera váratlanul.
– Ó, igen, így volt – válaszolta Wendy döbbenten.
– Jól érezted magad? – kérdezte Vera mosolyogva.
– Nagyon – válaszolta Wendy. – Mindketten nagyon kedvesek.
– Melyiket részesíted előnyben?
– Elnézést? – Wendy nem értette.
– Ha csak az egyikükkel lehetnél, melyiket választanád? – pontosított Vera.
– Nos, valószínűleg Sonia –   Wendy elpirult. – Carl nagyszerű, nagyon kedves, de én egyszerűen imádom Sonia punciját.
– Pontosan ugyanezt érzem – sóhajtott Vera. – Carl nagyszerű srác, és szórakoztató, de Sonia különleges. Mint te.
– Ámen! – mondta Mary mosolyogva.
– Nem tudtam, hogy ismered Soniát és Carlt, Mary – csodálkozott Vera.
– Nem is, de ismerem Wendyt – magyarázta meg Mary. – Teljesen rabja vagyok annak, hogy megkóstoljam a punciját.
– Úgy tűnik, ez egy gyorsan növekvő klub – kapcsolódott be Jonathan. – Az volt az egyetlen univerzális megjegyzés a minap, hogy mennyire szerették Wendy ízét.
– Most zavarba hozol – tiltakozott Wendy. – Nem mintha segíthetnék rajta, vagy bármi.
– Alig várom, hogy megtudjam, milyen – sóvárgott René a maga francia akcentusával.
– Soha nem dugtam bele a nyelvem finomabba – tájékoztatta Clarence. – Mint egy gyümölcslé-automata.
– Erre a megjegyzésre – Vera kiitta a maradék
p
alf
ez
alf
sg
alf
őj
alf
ét
. – Gyere, kényeztess kicsit Jonathan, bár tudom legszívesebben Wendyt kóstolnád meg.
– Téged szeretlek legjobban, és ezt te is tudod – Jonathan, térdre rogyott a fotel előtt, amikor Vera visszafeküdt. – Nem számít, milyen finom volt, mindig a tiéd lesz a kedvencem.
– Néha olyan édes – búgta Vera. A férje odahajolt és a puncijára tapadt a szája.
– Én csak le akarok feküdni – Mary, lerántotta maga mellé Clarence-t, és visszafeküdt az egyik heverőre.
– Kérsz egy kicsit ebből is? – kérdezte René. Wendy mindkét kezével megsimogatta a hatalmas, fekete farkát, és a nyelvével végigsimított a fején, hogy megízlelje.
– Igen, de attól félek, hogy ez kettészakít – nézett fel a föléje magasodó férfira.
– Akkor neked kéne megdugnod engem – javasolta René. Leült a fotelba, majd hátradőlt, a nagy farka egyenesen a levegőbe meredt, ahogy lassan felemelte. – Te irányítod, hogy mennyit fogadsz be.
Wendy egész testében remegve ráterpeszkedett, lenyúlt maga alá, a puncija ajkai közé vezette, majd fel-le mozgatta néhányszor mielőtt megpróbált leereszkedni rá és szétfeszülve érezte ahogy belecsúszik.
– Istenem, milyen hatalmas vagy – néhányszor fel-alá emelkedett, majd erősebben lenyomva magát érezte ahogy még pár centi csúszott belé.
– Ez az, szépen és könnyedén – biztatta René. Centiről centire nézte, amint eltűnik benne, míg végül ráült, és az egész farka mélyen, lüktetett a testében.
– Ó, ez valami fantasztikus – nyögött fel Wendy, és lassan elkezdte dugni, időnként megállva. Hagyta, hogy a puncija megszokja a méretét. Érezte ahogy a nedveitől egyre síkosabbá válik, végül kényelmesen fel-le csúsztatta a fenekét, és megállás nélkül élvezett.
– Nagyon szép a pinád – dicsérte meg René, és teletöltötte a kezét a kebleivel. Megcsípte és meghúzta a nagy, sápadt mellbimbóit.  
– Dőlj hátra. Szeretném látni – kérte, és elengedte a mellét. Hátradőlt a kezére, és felcsúsztatta a lány lábát a válla alá.  
– Igen, gyönyörű – Figyelte, ahogy fel-alá emelkedik és a hosszú belső ajkai a farkához tapadnak. Kitágult valahányszor felemelkedett, és a vastag fekete hímtag csillogott a nedvétől.
– Ó Istenem! – Wendy majdnem felsikoltott, amikor lenyúlt, és elkezdte izgatni a duzzadt, kövér csiklóját. A puncija görcsbe rándult ahogy elélvezett, és igyekezett uralkodni a testén, ahogy az orgazmusa áthullámzott rajta.
– Hadd lássam – kérte Mary. Feltápászkodott, amikor Clarence elengedte, és térdre rogyott a fotel mellett, ahol Wendy Renével volt. – Istenem, hihetetlen a puncid, Wendy. – Odahajolt, és a száját Wendy puncijának és René farkának találkozási pontjához tapasztotta. Kinyújtotta a nyelvét, hogy megnyalja a farkát, közben Wendy küszködött, hogy fel-le liftezzen rajta.
– Mary! – kiáltott fel Wendy, amikor elkezdte szopni a csiklóját, a teste kicsúszott az irányítása alól, ahogy az orgazmusa elkapta.
– Végem van – jelentette be René, már nehezen tudott uralkodni magán. Wendy a puncijával szorította és masszírozta a farkát, ahogy az ismételten görcsbe rándult, mert az orgazmusa továbbra is szaggatta a testét.
– Nem! Ne bennem! – Wendynek sikerült megszólalnia. – Hadd szopjam ki.
Mary félrehúzódott az útból, és a fotel mellett térdelt. Wendy leszállt René nagy, fekete farkáról, és két kézzel megragadta, fölé hajolt, és a szájába vette a csillogó makkot. Mary lélegzete elakadt amikor meglátta ahogy Wendy szemei kinyílnak, orrlyukai kitágulnak. René farka belerobbant a szájába, és megtöltötte. Még ha folyamatosan nyelte is, a gecije kiszivárgott a szája sarkán.
Fuldokolni kezdett, felemelte arcát a férfitagról, mindkét kezével körülölelte, és az ondó továbbra is pulzált a résből. Próbált uralkodni magán, és folyamatosan nyelt, miközben a felesleg lefutott a férfi faszán és bevonta a kezét.
René remegett, amikor ismét lehajtotta a fejét, és a szájába vette. Szopta, a nyelve hegye beleszorult a résbe. Amikor már nem kapott többet lenyalogatta, felszippantotta a lefolyt cuccot, majd elkezdte nyalogatni az ujjait, és a kezeit.
– Ugye te nem az vagy akinek elsőre látszol? – kérdezte René, amikor végre felállt, levegő után kapkodva, tágra nyílt szemekkel.
– Hát nem ez az igazi? – szólt közbe Vera.
– Sajnálom – zihálta Wendy, egyértelműen döbbenten. – Húúú! – csak ennyit tudott kinyögni.
– Ennyire szereted? – kérdezte Vera csodálkozva.
– I... igen – válaszolta Wendy skarlátvörös arccal. – Arról álmodom, hogy spermát nyelek. Az első fiú, akit megszoptam beleélvezett a számba, és én azt hittem, hogy a mennybe kerültem, olyan jó íze volt.
– Úgy hangzik, mint valaki, akit te is ismersz, Vera? – érdeklődött kajánul Jonathan
– És még azt hittem, hogy én vagyok a legbolondabb ember a Földön – mondta Mary. – Ez őrülten izgató volt.
– Nos – René felült. – Már alig várom, hogy még többet kapjak belőled.
– Azt hiszem, éjszakára meg foglak hívni – fordult Renéhez Vera. – Lányok nyugodtan maradhattok ti is. Nagyon örülnénk neki. De az autó hazavisz, ha úgy tetszik.
– Úgy érzem, nekem, elegem van a mai éjszakából – mondta Wendy. – Szeretnék hazamenni.
– Nem bánod, ha én maradok? – érdeklődött Mary lesütött szemmel.

Wendy másnap késő reggel a telefonja
c
alf
alf
rg
alf
és
alf
ére
ébredt, a feje nehéz volt az előző esti boroktól és a
p
alf
ez
alf
sg
alf
őt
alf
ől
, a puncija még mindig fájt René farkától. Annak ellenére, hogy kétszer is megmosta a fogát, a száját még mindig elöntötte a sperma íze, amitől a puncija nedves lett. Felvette a telefont.
– Itt volt már az ideje – hallotta Mary hangját a másik végén. – Jól vagy?
– Igen – válaszolta Wendy, és próbált összpontosítani. – Te merre vagy?
– Itt lent. A limuzin épp most tett ki – Mary, hangjából kihallatszott a gyönyör. – Gondoltam, megnézlek. Eléggé ki voltál, amikor tegnap este elmentél.
– Gyere fel!
– Kár, hogy eljöttél – Mary besurrant az ajtón széles vigyorral az arcán. – Bár nem igazán panaszkodom. Jonathan egész este dugott engem és Verát, legalábbis amikor nem nyaltuk egymást. Csodálatos egy csődör.
– Fájt a puncim Renétől.
– Milyen érzés most? – kérdezte Mary. Kinyújtotta a kezét, hogy az ajkaihoz csúsztassa az ujját, és érezte, mennyire nedves. – Talán meg kéne nyalogatnom, hogy jobban érezd magad?
– Ez jól hangzik – bólintott Wendy. Megfordult, és visszament a hálószobába.

Késő délután volt, amikor végre felkeltek és együtt zuhanyoztak. Számos orgazmusig kényeztették egymást, mielőtt elaludtak egymás karjában.
– Éhes vagyok – mondta Mary. – A punci nagyszerű, de nem lehet jóllakni vele.
– Szobaszervizen keresztül tudunk rendelni az étteremből – javasolta Wendy. – Nincs kedvem felöltözni vagy kimenni.
– Jó, legyen úgy – egyezett bele Mary.
Amikor a szobaszerviz becsöngetett, Mary meztelenül kiment, és mosolyogva köszönetet mondott annak a szemüveges férfinak, aki az ételt szállította.
– Az a szegény ember – nevetett Wendy, amikor az asztalra tette az ételt.
– Hogy mondhatod? Látnia kellett, nem?
– Köszönöm, hogy eljöttél megnézni – lendületesen megölelte Maryt, aki mellette állt, majd egy pillanatra megszívta egyik vastag rubin mellbimbóját.
– Nővérek vagyunk, nem? – kérdezte Mary. Leültek, és enni kezdtek.
– Ez kellett nekem – sóhajtott Wendy, amikor végzett, és hátradőlt.
– Nekem is – értett egyet Mary. – A dugás kemény munka, különösen az ilyen nagy faszokkal.
– Még mindig nem hiszem el, hogy mindez megtörtént – csóválta a fejét Wendy.
– Nem hiszem el, hogy Vera folyton megdugatja magát velük – mondta Mary. – René szörnyeteg farka pillanatok alatt megviselné a puncimat. Szóval tényleg játékszere leszel a barátaiknak? – kérdezte.  
Wendy elmesélte neki az egész történetet Carlról és Sonia-ról.
– Nem úgy – védekezett Wendy. – Szép és szórakoztató volt. És nem bonyolult. Mindenki tudja, hogy ez csak a szexről szól. Nincs komplikáció, ahogy a pasikkal lehetne. Mindig többet képzelnek bele.
– Talán egyszer magaddal vihetnél – javasolta Mary.
– Erről szól ez az egész? Ha úgy adódik a helyzet, megteszem, amit tudok, de ez csak egyszer volt. Nincs garancia arra, hogy ez megismétlődik velük, vagy másokkal.
– Ne áltasd magad. Te egyszerűen nem érted, milyen dögös vagy. Hidd el, ha egyszer valaki megkóstolja azt az édes puncidat, többet akar majd. Nem tudom, milyen megbaszni, bár nagyon szeretném, de abból, amit láttam, az is nagyon szépnek tűnt. És te nagyon fiatal vagy hozzájuk képest. Lehetnél a lányuk is. Ez még rátesz az élményre.
– Csak szeretek elélvezni, aztán tovább nem kell ezen gondolkodnom – mondta Wendy. – Jelenleg nem engedhetem meg magamnak, hogy valami érzelmi összefonódás eltérítsen. Minden figyelmemre szükségem van ahhoz, hogy a munkám során a víz felett tartsam a fejem.
– El kellene mondanod Jonathan-nak, hogy asszisztensre lenne szüksége – mondta Mary.
– Nem tehetem – nevetett fel Wendy. – Én vagyok az asszisztense. Nem hagyhatom, hogy azt gondolja, én nem bírom.
– Hé, ha valaha is nagyon szeretnél egy sperma adagot, tudom, hol szerezheted be – ajánlotta fel Mary huncutul mosolyogva.
– Hogy érted ezt? – Wendy elpirult amikor eszébe jutott, milyen kétségbeesetten kortyolta René anyagát.
– Ott van ez a „Glory Hole” – mondta Mary. – Ez egy olyan hely, ahol a férfiak leszopatják a farkukat a falon lévő lyukon keresztül. Teljesen névtelen. A város zűrösebb részén van, de időnként elmegyek oda, amikor nagyon kanos vagyok, és gyors enyhülésre van szükségem.
– És te csak kiszopod azt a bránert, ami a lyukon átnyúlik? – Wendy szemei tágra nyíltak.
– Igen – vigyorgott Mary. – Néha ötöt-hatot. És ha nagyon szép nagy, akkor csak megfordulok, a lyukhoz nyomom a seggem, és a puncim, aztán hagyom, hogy megbasszanak. Mondhatjuk, hogy nem bonyolult.
– Hűha, el sem tudok képzelni egy ilyen helyet – mondta Wendy a fejét csóválva. – Valahogy tökéletesen hangzik.
– Honnan tudtam, hogy ezt értékelni fogod? Renének igaza volt: te vagy a tökéletes példa arra, hogy ne a borítója alapján ítélj meg egy könyvet.

Wendy a következő héten belevetette magát a munkájába. EEhatározta, hogy előrehalad. Legbelül megkönnyebbült, hogy Jonathan nem említette a történteket, bár minden reggel alig várta, hogy Mary bejöjjön az irodájába Jonathantól, miután kiszopta a farkát, hogy megcsókolja őt is,  
– Jó reggelt mindenkinek – köszönt Jonathan a péntek reggeli találkozón. – Ki akarja kezdeni? Tegyük Wendyt a végére.
– Az a FreshBooks program valami más – mondta Tom. – Miután rájöttünk, hogyan állítsuk be a sajátos igényeinknek megfelelően, mindössze három napba telt, hogy minden ingatlanunkkal kapcsolatos összes releváns információt megadjuk. Ebből a szempontból készen állunk a bevezetésre.
– De készen állnak az ingatlanok is? – kérdezte Jonathan. – Mi a helyzet az oktató videókkal?
– Nagyjából készen vagyunk velük. Ki kell osztanunk őket minél előbb. Adjunk nekik néhány napot, hogy az összes emberük elvégezze a „sandbox” képzést az új rendszerről, és mi kiterjesszük, hadd működjön egymás mellett a két rendszer, amíg meg nem győződünk arról, hogy le tudjuk kapcsolni a régit.
– Ez remek hír – mondta Jonathan szélesen mosolyogva. – És te, Fred?
– 14 szállodai ingatlanunkban hozzávetőleg 300 olyan egységünk van, amelyek egyfajta kiemelt szobaként vannak besorolva – válaszolta Fred. – Amikor Wendyvel átnéztük a foglaltsági számokat, arra a következtetésre jutottunk, hogy minden ingatlanban csak 4-5 ilyen típusú egységre van szükségünk. Ez a korábbi igényeken alapulna. Így körülbelül 230 egységünk marad, amelyeket lakásokká alakíthatunk és eladhatunk. Megvizsgáltuk a hasonló ingatlanokat, és úgy tűnik, hogy 1, 5 millió dollártól kezdődően árazhatjuk őket, a prémium lakosztályok esetében pedig akár 5-10 millió dollárért is. Ezekből csak 2 vagy 3 található minden ingatlanban. Valahol 500 millió dollár körül gyűjthetnénk össze, ha mindegyiket eladnánk.
– És mekkora működési megtakarítást érünk el, ha nem kell ezekkel az egységekkel foglalkoznunk? – Évente milliókat.
– Még mindig azt gondolja valaki, hogy ez nem jó ötlet? – nézett rájuk Jonathan. – Wendy, van valamiféle becslésed az összes reklám költségére vonatkozóan, amit úgy érzel, meg kell tennünk?
– Évi 2-3 millió dollár között – válaszolta Wendy. – De szeretnélek emlékeztetni, hogy évente majdnem 2 millió dollárt takarítunk meg azzal, hogy megszüntetjük az összes webhely-adminisztrátort. Majdnem egálban lesz a kettő.
– És a többi ötlet? Mesterszakács? – kérdezte Jonathan.
– Még mindennel együtt, talán néhány százezer dollár – válaszolta Wendy. – És ennek nagy része egyszeri kiadás, nem folyamatos, úgy mint az egyes ingatlanokról készült új fotók. A séf valószínűleg évente legalább 150 000 dollárba kerül. A minőségellenőr program, ha meglévő személyzetet veszünk igénybe, csak a szállítási költséget és egy-két szoba árát jelenti arra a hétvégére. Nem látok semmilyen okot arra, hogy évi 500 000 dollárnál többet hozzáadjon az összköltséghez, ami egy ekkora vállalkozásnál valójában semmi.
– Főleg annak fényében, hogy 500 millió dollárt kapunk, ha lakásként adjuk el a luxus egységeket. – egészítette ki Jonathan.
– Ne felejtsd el, hogy lesz végkielégítés, bár ez is egyszeri lesz – mutatott rá Marge. – 3 millió dollár környékén. A szállodai szobák legális lakássá alakítása pedig elég sok papírmunka lesz. Egy hétbe fog telni csak erre az épületre. Külső tanácsadót kell felvennem minden olyan városban, ahol vannak ingatlanjaink, amelyeket lakásokká alakítunk át. Ez körülbelül 200 000 dollárba fog kerülni, azt hiszem.
– Van valakinek valami oka arra, hogy ezt ne tegyük meg? – kérdezte Jonathan, és még egyszer mindegyikük szemébe nézett.
– Ennek az az igazi szépsége, hogy ehhez nem kell kölcsönt felvenni – mondta Wendy. – Valójában ebben az évben a szokásosnál nagyobb, több száz millió dolláros nyereséget könyvelhetünk el pusztán azzal, ha a luxus egységeket lakásként adjuk el. Nem is gondoltunk arra, hogy ezek a változások mekkora bevételnövekedést eredményeznének. Egyszerűen nincs hátránya.
– Akkor csináljuk – döntött Jonathan. – Tegyük meg. Minden Wendy-n keresztül megy keresztül.
– Nem vagyok benne biztos, hogy megnyugodtam – mondta Wendy.
– Miért nem? Nem vagy képes kezelni?
– Több mint képes vagyok rá. De én csak az asszisztensed vagyok. Ez a te céged. Tiéd az egész. Te vagy az, akinek a nagy döntéseket kell meghoznia, nem én.
– Később megbeszéljük – mondta Jonathan, miután először egy hosszú pillanatig bámult rá. – De egyelőre mit kell jelentened?
– Az ellenőrzés után úgy gondolom, hogy jobban járnánk, ha a Microsoft Azure felhőszolgáltatását használnánk, nem pedig az Amazonét vagy a Google-ét. – válaszolta Wendy. – Az Amazon és a Google túlságosan nagy ragadozó, és úgy tűnik, nem nagyon tartják tiszteletben a magánélethez kapcsolódó egyéni jogokat. A Microsoft működési elvei között ez szerepel. Szerintem ez fontos. Nem túl nagy az árkülönbség a három között, ahogy a szolgáltatások minősége sem.
A webhelyek mindegyike le van fordítva egy közös nyelvre, és készen állnak a bevezetésre. Nem kaptam új fotókat két ingatlanról. Ez hátráltatja, hogy le tudjuk zárni a hirdetési anyagot. Még ha most kötünk is szerződéseket, eltelik pár hónap, mire a különböző kiadók bedolgozhatják a magazinjukba.
– Fred, gyújts tüzet azoknak az ingatlanoknak a vezetői alatt, akik nem küldtek nekünk új fotókat – fordult a férfihoz Jonathan. – Két hetük van, hogy megcsinálják, különben találunk új vezetőket, akik megteszik.
– Ma mindegyiküket személyesen felhívom – ígérte Fred.
– Zárd le a reklámot – mondta Jonathan Wendyre nézve. – Küldjük el a szerződéseket.
– Szerintem ne adjunk ki olyan hirdetést, ahol ügyvezető szakácsot keresünk – javasolta Wendy. – Túl sokan fogják észrevenni, és szerintem jobb lenne, ha a dolgok a lehető legvisszafogottabbak maradnának. Ha jól csináljuk, minden a helyére kerül és indulunk, mielőtt a versenytársak megtudnák, miről van szó. Látni fogják az eredményét, és idővel utánozzák majd azt, amit látnak. Minél nagyobb az előnyünk, annál jobb.
– Mit javasolsz? – kérdezte Jonathan.
– Fejvadász szolgáltatást szeretnék igénybe venni – válaszolta Wendy. – Megvan a tapasztalatuk és a kapcsolataik ahhoz, hogy tudják, ki áll rendelkezésre, és elég diszkrétek, hogy ezt csendben megtegyék. Azt is tudnom kell, hogy mennyit vagy hajlandó fizetni egy vezető szakácsnak. Én személy szerint a megfelelőnek fizetnék, amit csak akar. Olyan vezető szakácsot akarunk, aki úgy érzi, hogy igényt tartanak rá és megbecsülik. Ellenállhatatlanná kell tennünk a pozíciót.
– Egyetértek, de aki szóba kerül annak egy vaskalapos titoktartási nyilatkozatot és egy öt évre szóló versenytilalmi megállapodást kell aláírnia, ha kilép – mondta Jonathan. – Ha ellenkezik, kérdezd meg tőlük, hogy mennyi pénzt akarnak ezekkel a feltételekkel, és fizessük ki. Adjunk hozzá teljesítményösztönzőket, bónuszokat, például a további Michelin-csillagokért és a megnövekedett forgalomért. Vera és én mindketten szeretjük azt a gondolatot, hogy ingatlanaink egyet jelentenek a finom ételekkel. Ez közel áll a szívünkhöz. Megfontolhatod a hirdetések kiterjesztését a legjobb élelmiszer-magazinokra is. Már hét Michelin-csillagos éttermünk van. Kezdjük el hirdetni ezt a tényt és a jövőbeli szándékainkat. Adjunk az embereknek valamit, amire számíthatnak, amire várhatnak.
– Az egyetlen dolog, amiről azt hittem, hogy ennyire szenvedélyes vagy, az a szex – nézett rá Marge csillogó szemekkel, ahogy Jonathanre mosolygott.
– Mindig is nehezen tudtam különbséget tenni a szex és az étkezés között, Marge. Számomra mindkettőre szükség van az életben maradáshoz, és mindegyikből a legjobbat szeretem. Ha elfogadtad volna a vacsorameghívások bármelyikét, amelyet felajánlottunk neked, talán megtanultad volna ezt – Marge elpirult.
– Van még valami?
– Nincs – csóválta a fejét Wendy.
– Nos, ez meglep. Nincsenek új forradalmi ötletek? Szeretném látni Fredet és Marge-ot ma háromkor az irodámban. Azt hiszem, itt végeztünk – zárta a megbeszélést Jonathan.

Wendy a napjának nagy részét telefonálva töltötte a különféle kiadványokkal, amelyekben hirdetéseket akart elhelyezni, és csak addig állt meg, amíg elfogyasztotta az ebédet, amit Mary hozott neki. Idegességet érzett, amikor látta, hogy Fred és Marge három órakor megérkeznek a Jonathannal való találkozójukra, de a férfi azt mondta neki, hogy a jelenléte nem szükséges, inkább azt szeretné, ha folytatná a munkát.
– Wendy, csatlakoznál hozzánk? – kérdezte Jonathan 4 óra körül, amikor bedugta a fejét az irodájába.  
– Ülj le – és odahúzott neki egy harmadik széket az íróasztala elé. – A munkamegosztásról tárgyaltunk. Tomnak és Marge-nak meglehetősen nyilvánvalóak a feladataik, Fredre pedig óriási felelősség hárul a 41 ingatlanunk felügyeletével. Aztán ott vagy te, a PA-m, amire ma reggel emlékeztettél minket.
– Nem akartam azt sugallni, hogy elégedetlen vagyok.
– Nem, jól és megalapozottan fogalmaztál, hogy olyan döntéseket kérünk tőled, amelyek túllépik a fizetési osztályodat – mondta Jonathan.
– Nos, igen – értett egyet kényelmetlenül Wendy. – Úgy értem, ki vagyok én, hogy megmondjam Tomnak, Frednek vagy akár Philnek, mit tegyenek, hogy olyan döntéseket hozzak, amelyek érintik őket? Az asszisztensed vagyok, nem az ő főnökük. Te vagy a főnök.
– Valóban – értett egyet Jonathan bólintva, enyhe mosollyal az arcán. – Tehát ha azt akarom, hogy meghozd azokat a döntéseket, amelyekre kértelek, más beosztást kell adnom neked.
– Mit!? – Wendy elsápadt.
– Hadd kérdezzek valami elméleti dolgot – mondta Jonathan hátradőlve, ujjai az álla alá meredtek, kék szemei szikráztak. – Emlékszel arra, hogy mit akartál, amikor a PA-i posztra pályáztál az itteni jövőddel kapcsolatban?
– Igen – válaszolta Wendy, és érezte, hogy az arca felforrósodik.
– Ezt figyelembe véve elméletileg magasabb fizetést vagy több részvényopciót választanál? – kérdezte Jonathan.
– Opciós lehetőséget – válaszolta habozás nélkül.
– Miért? – kérdezte Jonathan.
– Mert akkor magamba fektetnék be. Tudnám, hogy a javadalmazásom a teljesítményemtől függ.
– Fizess, Fred – mondta Jonathan a kezét kinyújtva.
Fred a fejét rázva elővette a pénztárcáját, majd egy 1 dolláros bankjegyet, amit átadott Jonathannek.
– Fred arra gondolt, hogy a nagy fizetést választod – magyarázta meg Jonathan. – Tudtam, hogy a részvényopciók mellett döntesz.
– Honnan? – kérdezte Wendy.
– Mert büszke vagy. Mert annyira eltökélt a szándékod, hogy bizonyíts. Soha nem hoznál olyan biztonságos döntést, mint a garantált fizetés, ha azt is választhatod, hogy jobban teljesíts.
– Ez így van – bólintott Wendy.
– Ezért úgy döntöttem, hogy új pozíciót hozok létre, mégpedig olyat, amilyen még soha nem létezett ebben a cégben – folytatta Jonathan. – és remélem, elfogadod.
– Milyen pozíciót? – Wendy alig mert levegőt venni.
– COO... Üzemeltetési Vezérigazgató – bökte ki Jonathan és jól szórakozott az arcán megjelenő döbbeneten.
– Te... ezt nem gondolod komolyan! – dadogta a lány.
– Nagyon is komolyan mondom. Kapod az évi 500 000 dollárodat és a részvények 1%-át olyan opciókban, amelyeket 3 évig nem lehet realizálni. 3 év után, ha a cég az elképzeléseinknek megfelelően teljesít, a fizetés 5 millió dollár lesz, az opciók pedig 5%-ra nőnek, amit 5 évig kell megtartanod, mielőtt eladhatnád azokat. Elővásárlási jogot kapok arra az esetre, ha bármikor ki akarod váltani valamelyik részvényopciót.
– Ezt nem hiszem el – mondta Wendy levegő után kapkodva.
– Arra az esetre ha attól tartanál, hogy rálépsz valaki lábujjára, alaposan megbeszéltem ezt Freddel, és teljesen egyetért – mondta Jonathan.
– Egyetért? – hitetlenkedett Wendy, és döbbenten meredt Fredre.
– Igen –   Fred rámosolygott. – Őszintén szólva én nem szeretném azt az állást. Van elég dolgom a jelenlegivel is. A feleségem sem örülne túlságosan. Szeret látni engem időnként.
– Csak tájékoztatásul, és az új szerepkörben hozzáférhetsz ezekhez az információkhoz, évente 3 millió dollárt fizetek Frednek. Most opciói vannak az évek során bónuszként megszerzett 5%-nyi részvényre – magyarázta Jonathan. – Eddig egyetlen lehetőségével sem élt. Mennyi ér az most, Fred?
– Úgy nagyjából 750 millió dollárt. Amikor az új ötleteid működni kezdenek azt várom, hogy ez legalább megduplázódjon, szóval ne aggódj, én szurkolok neked. Amikor azt mondod, hogy ugorjak, csak azt kérdezem, milyen magasra. Bármiben, amire szükséged van és tudok segíteni, csak kérdezned kell.
– Néha jó reggel felkelni – Marge meglátta a könnycseppeket Wendy arcán. – Hétfőn reggel aláírom a szerződéseket. Gratulálok, Wendy. Tudom, hogy nagyszerű munkát fogsz végezni.
– Köszönöm – Wendy alig bírta kimondani, annyira elborították az érzelmek.
– De mindez felvet egy problémát – folytatta Jonathan szigorú arckifejezéssel.
– Mi... milyen problémát? – kérdezte Wendy még mindig döbbenten.
– Új PA-ra lesz szükségem. Olyanra, ami mindkettőnknek megfelel. Ez lesz az első megbízásod a Clandestine Group COO-jaként.
– Ez könnyű – Wendy megtörölte a szemét a kézfejével. – Mary.
– Ez egyszerűen felbecsülhetetlen – Jonathan rázkódott a nevetéstől. – Kit fogunk megtenni recepciósnak, ha Mary lesz a PA?
– Gondolom, az ő első feladata pedig egy új recepciós keresése lesz – mondta Wendy, most már mosolyogva.
– Miért nem közlöd vele a hírt? – javasolta Jonathan széles mosollyal az arcán. – Alig várom, hogy ezt lássam. Gyerünk, hívd ide.
Wendy megpróbálta összeszedni magát, az ajtóhoz ment és kinyitotta.
– Mary, be tudnál jönni, kérlek?
– Persze – válaszolta Mary. Felállt és követte. – Mi a helyzet? – kérdezte, és a Jonathan asztala előtt ülő csoportot nézte.
– Tudom, mennyit jelent neked a recepciós munka – mondta Wendy még mindig állva.
– Ez a világ legjobb munkája – mondta Mary.
– Ezért olyan nehéz számomra. – mondta Wendy az ajkába harapva, hogy ne nevessen, de Maryre egészen más hatást tett
– Mi? – kérdezte Mary gyanakodva.
– Attól tartok, nem használhatunk tovább recepciósként – válaszolta Wendy.
– Mit!? – Mary elfehéredett, az arca megrándult. – Mi... miért nem?
– Mert azt akarjuk, hogy te legyél az új PA – válaszolta Wendy.
– Az új PA! Nem gondolod komolyan! Ez a te dolgod.
– Többé nem – szólt közbe Jonathan. – Úgy döntöttem, hogy már nincs rá szükség PA-ként.
– Kirúgod Wendyt?! – lihegte Mary tágra nyílt szemekkel. – Ezt nem teheted... ez őrület!
– Tulajdonképpen Wendyt is előléptetik – Jonathan magában remekül mulatott. – Amikor hétfő reggel aláírja az új szerződését, hivatalosan is ő lesz az új operatív vezérigazgató.
– Szent szar! – zihált Mary, majd felnevetett. – A kibaszott életbe!
Jonathan már nyíltan nevetett, mert Mary fel-le ugrált, mint egy tinédzser. Frednek könnyek folytak végig az arcán, és Marge mosolya is fültől fülig ért.
– Hé, ez azt jelenti, hogy fizetésemelést kapok? – kérdezte Mary.
– Most mennyi? – kérdezte Wendy.
– 36 000 dollár. – válaszolta Mary.
– 50 000 dollárt kaptam – mondta Wendy. – Neki is annyi kellene – mondta Jonathanhoz fordulva jóváhagyásért.
– Ez a munkával járó új feladataid egyike – emlékeztette a férfi. – Tőled függ. Az egyetlen dolog, amit meg kell kérdezned tőlem, az az, ha bármilyen jelentős változtatást akarsz végrehajtani. Mostantól minden rajtad múlik.
– Ó, ma este nagyon kiütöm magam – fogadkozott Mary. Marge-ból kitört a nevetés.
– Azt hiszem, ezt egy jó napnak nevezhetjük – Jonathan felállt. – Szép hétvégét mindenkinek, és gratulálok mindkettőtöknek.

– Hé, és mi lesz a recepcióval? – kérdezte Mary Wendy-től már a liftben. – Ki fogja ezt a munkát elvégezni?
– Ez az első feladatod. Találni valakit. Bárki is az, képesnek kell lennie arra, hogy elvégezze a munkát és különösen jól illeszkedjen hozzánk. Minél hamarabb megtalálod és kiképezed, annál könnyebb lesz az életed. Nekem segítségre van szükségem, nagyon sok segítségre és azt tervezem, hogy nagyon elfoglallak. És akkor ott van még Jonathan.
– Remélem, azért még minden reggel meg tudom szopni a farkát – mondta Mary.
– Ez is olyasvalami lesz, amit az utódodnak meg kell osztania veled – nézett rá Wendy a boldog új személyi asszisztensükre.

Folyt. Köv.
Bot-ok részére nme engedélyezett a szavazás!
Szavazás átlaga: 8.5 pont (52 szavazat)
Rakd a kedvenceid közé!
Oszd meg másokkal is! Facebook Twitter

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
t
tibee72
2024. április 26. 10:31
#8
Legalább olyan jó mint az első rész volt. Tetszik!
1
salsa
2024. március 18. 13:14
#7
Amikor megjelenik egy epizód, utána kb. egy hét múlva töltöm fel a következőt. Ha erre rászámolod a két hetet ami a megjelenésig várhatóan még eltelik - ha sok beküldött mű van akkor lehet pár nappal több is-, akkor tartani tudom az első fejezet bevezetőjében említett 3-4 hetes ütemet.  Talán mehetne sűrűbben is, de a fejezetek hossza miatt időt kell adnom mindenkinek, hogy a saját kényelmes ritmusában olvashassa.
3
Ez egy válasz Brumi88 2024. március 18. 12:13-kor írt üzenetére.
B
Brumi88
2024. március 18. 12:13
#6
Nagyon tetszik, egy “bajom” van vele…hogy már alig várom a következő részt… 😇
2
didide
2024. március 17. 13:18
#5
Egy csodás regény.
1
veteran
2024. március 16. 03:32
#4
Egy ilyen recepciós nekünk is jó lenne.
1
kaliban
2024. március 15. 21:43
#3
Ez továbbra is nagyon jó, Wendy egyre jobban belejön mind a szakmai munkájába, mind ez egyre szabadosabb szexelésbe. Az előző rész elején kifogásolt hosszú, bevezető  Business school most szépen belesimult a sok szex epizód közé, egyáltalán nem volt zavaró. A változatos akciók pedig nagyon izgatóak voltak. Továbbra is csak gratulálni tudok!
1
Andreas6
2024. március 15. 21:21
#2
Tetszett. Kár, hogy egyáltalán nem értek a történetben szereplő szakmai dolgokhoz, de nagyon  örülnék  egy tehetséges   recepciósnak.
2
T
Törté-Net
2024. március 15. 00:00
#1
Mi a véleményed a történetről?
1