Isten jóváhagyásával 8. rész - Csaba - Bizalom

... Letette a párnámra, majd ölbe kapta a ruháit, sírva ment ki. A folyosón öltözött, én az ajtóból ledermedve néztem mi baja? Utoljára még visszanézett, én értetlenül néztem utána.  
Egész éjjel hívogattam, sms-ket írtam, míg ki nem kapcsolta a telefonját.  

Hiába hívogattam, írogattam, a végén kikapcsolta a telefonját. Én folyamatosan agyaltam, hogy ezt miért, ezt hogyan?
Terike haja dauerolt, rövid. Zolié és az enyém pár centis, barna. Rékáé szőke, és nincs ilyen hosszú. Ahogy fáradtam, – és percekre elaludtam, – rémálmok cikáztak bennem, amire felriadtam. A Sátán játéka! De hogyan? Istenem megvonta jóváhagyását, és így jelzett? De hiába Ő a Mindenható, tárgyi jeleket nem így kreál, vagy ha igen, akkor is, kié a hajszál? Beesett, karikás szemekkel hallottam meg pirkadatkor Zoli Suzukijának visító ékszíját. Magamra kaptam a csuhám, és lent vártam a bejáratnál. Bizony, Zoli meglepődött, talán még meg is ijedt tőlem. Mentségemre legyen mondva, ő sem nézett ki jobban. Slicce lehúzva, a papi nyakkendője a kezében, inge félre gombolva, kicsúszva a nadrágból, szemei alatt fekete táskák.  

– Jó reggelt! Dicsértessék! – Dadogta, sejtette, hogy valami komoly oka van annak, hogy itt, és így várom.
– Mindörökké, JOBB reggelt! Menjünk be az irodába! – Mondtam határozottan.  Ő csak bólintott, tudta, hogy komoly beszélgetés előtt állunk. Elképzelésem szerint, ha az utolsó gondolatom helyes, ő tudni fogja a választ, mivel más nem igen tudhatja.

– Zoli! A Bíboros úr szavait idézve: ”A korrekt és jó munka alapfeltétele a kölcsönös tisztelet, és bizalom. ” Ebből kiindulva kérdem, milyen parfüm terjengett a folyosón tegnap este, és mi a magyarázat a hosszú fekete hajszálakra? – Zoli azonnal az ujjait kezdte tördelni, vörös lett a feje, és hintázni kezdett előre-hátra a széken. Tudtam, a titkok tudója ül előttem.
– Félek, hogy az itteni szolgálatomnak és a papi karrieremnek, de lehet, hogy az egész papi hivatásomnak itt a vége. – Kezdett beszélni. A földet nézte, majd felállt, és elém térdelt.

– Atyám, paptestvérem, és Mindenható Drága Uram! Igen nagy az én bűnöm! Három éve estem egy nő kísértésébe. Övé a hajszál, övé az illat... – Megkönnyebbülve nyúltam a hóna alá, és húztam fel, öleltem meg.  
– Ne hülyéskedj Zoli! Ember, férfi vagy, férfiak vagyunk! Én is elé térdeltem.