Csodás családi kapcsolatok 1. rész - Vera és Tibi

Az itt eltöltött bő nyolc év alatt nem emlékszem olyanra, hogy valakit is kitiltottak volna a véleményéért. Olyan volt, hogy figyelmeztették az illetőt a stílusa miatt és arra, hogy fogja vissza a sértő, személyeskedő megjegyzéseit. Ritka toleráns a szerkesztőgárda, és nincs mitől tartanod. Bocs a tegezésért, azt hiszem én vagyok az idősebb, nyugodtan tegezz te is. Ez itt elfogadott.

A szabadság az bennünk van, vagy nincs. Annyi gátlást építünk ki magunknak, amik megkötnek és lekorlátoznak. Vannak olyan szerencsések, akik bárhol, bármilyen körülmények között szabadon tudnak élni. A maguknak teremtett mikrovilágukban senki és semmi nem korlátozza őket. 
Azt nem értem, hogy miért írtok kitiltásról. Ez egy szabad oldal, itt kimondhatjuk a gondolatainkat.

Nincs kedvem se a kitiltáshoz se máshoz. Én egy egyszerű öregasszony vagyok...

Részben ezért állítom azt, hogy az ember eredendően soha nem lehet szabad, a szabadság csak illúzió, amelyet sok ember keerget, mint öszvér az elé lógatott répát. Ha, ezekért a kommentekért kitiltanak innen minket, akkr máris szegényebb lett a caapat két ésszerűen érvelő és értelmes emberrel. Eljárás indul? Nem félek. Már lenyomtam az ÉLET-ben ötven évet, akármit csinálnának velem, nem hatna meg.

Tudod igazad van, de félek magad ellen beszélsz ezzel a gyerekbédelemmel... Amig nincs demokrácia, amíg nincs belépés az eu ügyészségben, amíg meszüntetik az egyenlő bánásmód hatóságot, amíg minden a korrupcióról szól ne akarjunk mi ilyen semmi pitiáner gyerekvédelemmel foglakkozni. Hol a vagyonosodási eljárás, a fekete pénzeket már nem elenőrzik, mikor már több az ukrán, román, tibeti kínai munkás mint magyar mit prédikálunk a migrációról. De ez mind fölösleges beszéd, még kitiltanak az oldalról, vizsgálat indul ellenünk.
Egy jó, hogy leírtád miről szól a könyved. Én már unokázni sem fogok...

Ezer más lényegesebb? Ez egy kicsti fájt! De nem nagyon. Mégis, mi lehetne fontosab egy valóban hatékony gyerekvédelemnél, hiszen ők a jövőnk! És történnek olyan extrém dolgok velük, amelyek már tűrhetetlenek és tenni kell azok ellen valamit. Mit? Erről szól  könyvem. Hogy, a szülők észre vegyék azokat a jeleket, amelyek már arra utalnak, hogy a gyerekük már a tilosban jár a saját akaratából. Hogy, az egyik szülő észrevegye a másikon, hogy mit tesz a gyerekkel, amit nem is feltételezne. Hogy, a tanárok is észrevegyék azokat a jeleket, amelyek a családon belüli szexre utalnak. De, nem részletezem ezt itt tovább. Szerintem ma, amikor a harmadik szexuális forradalmat éljük, nincs ennél fontosabb. Inkább az írásról írnék itt.
Eszméletlen nehéz lehet más nyelvről valamit magyarra fordítani és viszont! Én rengeteget szenvedek azzal, hogy a könyvem német nyelvre fordítsam. Hiszen, például a magyarban van két külön szó a szeretetre és a szerelemre, mígy a legtöbb nyelvben minderre csak egy szó van. Így, nehezebben értik meg az emberek a különbséget. Ez fordítva is probléma, mert nem lehet tudni pontosan, hogy egy szó, egy mondat milyen érzelmi töltést tartalmaz.
"I love you!" Ezt mondja a gyerek a szüleinek és ezt mondja két szerelmes pár egymásnak. Csak a magyarban van szinte megkülönböztetés. Az írásról. Én kifejezetten örülök annak, hogy létezik ez a portál itt. Könyvben ilyen írások megjelentetése főképpen Magyarországon szinte esélytelen. De, legalább itt szabadjára engedheti mindenki a képzeletét és a fantáziáját. Én már azon is meglepődtem, amikor megjelent egy könyv "Tizenegy-ezer vessző" címmel. Emlékszem, kábé a tizenötödik oldal körül émelyegtem, a harmincadiknál pedig hánynom kellett. Na, az olyan brutális könyv volt, hogy be is tiltották. Ma is emlékszem néhány főszereplő nevére: Puncilina de Seggbekurt, meg Lobasszó, nem ok nélkül!
És tudják, hogy mi volt az érdekes? Az a könyv, amit mi beszereztünk tinédzserként, kézról kézre járt és rongyossá lett olvasva a haverjaink között! Nem csak az eleje lett rongyos, hanem az egész, vagyis voltak, akik nem voltak olyan gyenge gyomrúak, mint én!
Az ember ilyen. Új utakat és tapasztalásokat keres és nem szereti, ha bárki, vagy bármi korlátozza abban. Például, A mélytorkos orális szex. Én sosem értem meg, mit lehet azon élvezni annak, aki szopja a faszt, hiszen fulldoklik, öklendezik, sír is közben, mégis csinálják, mert egyben élvezik is. És miért tetszik azoknak a férfiaknak, ha látják, ilyen szinten szenved a partnerük? Én soha nem nyomtam torkára senkinek. Hagyom, hogy úgy tegye azt a partnerem, ahogy neki tetszik és az biztos, hogy nekem sem lesz rossz élmény. De, ha valaki ezt imádja, hát tegye. Az, hogy én nem értem, az nem jelenti azt, hogy tiltani kellene, vagy azt kellene kijelenteni, hogy az rossz dolog.
Megjegyzem, itt sem lenne jó, ha ilyen stílus megengedett lenne, de ha ilyenbe botlanék itt, akkor nem is folytatom az olvasását. De, jó, hogy legalább van ilyen hely, ahol szinte bármit olvashat az, aki akar. Több helyről nem tudok, de nekem elég ez is.

Kedves  Galai! 
Észre sem vettem a név változást. Amúgy  pedig tudja"a fellhők  felet mindig kék az ég".Én a Generáltól szeretem ezt a dalt, nagy az igazsága.
Nem vagyok moderátor meg semmi ezen az oldalon csak  egy írással foglalkozó emberke.
Igen érdekel a könyv magyarul. A téma tényleg  elég érzékeny, főleg manapség, közben meg  ezer más lényegesebb lenne.  Az e-maailom nyíllvános. Előre is köszönöm

Jujj! Most látom, hogy nem "Kékség", hanem "Kékég" a nickneved! Bocsi a tévesztésért! Tudd be a rossz kontaktlencsémnek!

A szívemből szóltál! Rühellem a képmutatást és azt, hogy gúsba kötnének sok embert. A politika meredek, emlékezzünk csak Kaleta Gábor Úrra, aki gyerekpornót nézegetett, vagy a sok tól gazdag emberre, akik klubszerűen basztak halomra gyerekeket! És sok közülük ma sincs sitten, se más szankció alatt. Néha, gyerekmese az egész erkölcs. De mégis, csak kell valami, vagy nem? Hogy alap viselkedési etalont adjon.
A gyerekek egyébként nagyon érzékeny pontom éppen azért, mert én is voltam zaklatva... Csak én az elsőt és a másodikat nem annak éreztem... Ellenkezőleg... És akkor kisfiú voltam! De, attól még nem volt helyes, ami velem történt. Legalábbis ma így érzem. De, én legalább már látom az okokat és folyamatokat, amelyek idáig vezethetnek egy felnőttet és egy gyereket. Nemsokára elkészül erről a könyvem is. Persze, nem Magyarországon lesz kiadva (Tudjuk, milyen a mai magyar politikai helyzet... Mert kis hazánkban már régen a polcokon lehetne.), hanem Németországban. De, ha igényled, neked elküldöm a magyar verziót is, ha érdekel! Huszonöt éve kutatom a témát és ideje publikálni az eredményeket, bármennyire is fájjon egyeseknek az igazság.
Egyébként, egy kérdés: Ön moderátor itt? Mert, akkor felhívom a figyelmét néhány írásomra a fórumban A pénisz kurzus címmel. Szerintem érdekes olvasmány a maga nemében.
Végezetül: Engem soha nem érdekelt más emberek hálószobatitka! Akit érdekel, ott már valami probléma van!Csak egy példa: München közelében költöztettünk egy családot. Volt ott két bútor, amely egyértelmű A/M "kínzásra" volt kitalálva. Az egyik egy martac volt, műbőr bevonatú, körben rögzített gyűrűkkel, amelyhez ki lehetett kötözni az "áldozatot". A másik egy furcsa bútor volt, valószínűleg rá kellett tárdelni és feküdni arra és úgy lehetett kikötözni valakit a körben elhelyezett fém gyűrűk segítségével.
Bár, nem vagyok S/M szakértő, azonnal levágtam, mire valók. A kollégáim kérdezték, hogy mire valók, hát gyoraan elmondtam.
Ki voltak akadva, hogy a tulaj ilyen meg olyan perverz lehet, hogy biztosan korbáccsal veri a feleségét és bőszen röhögtek.
Ekkor kiakadtam, mint az óra rugó!
"Mégis, milyen jogon kritizáljátok őket? Ez az ő életük és úgy élik, ahogyan akarják! És egyébként, nem is biztos, hogy a nő van azokra kikötözve! Ha, ezt élvezik, hadd csinálják, nekünk, költöztetőknek semmi közünk hozzá!"
Ekkor hallgattak el, mint a sír!
Másik példa: A munkahelyemen gyakori volt a táska szemle a bejáratnál. Hogy nem lopunk esetleg el valamit. Az egyik nőnél berregett a lámpa és behívták táska ellenőrzésre. Szerencsétlen nőnek ki kellett pakolnia a táskája tartalmát, ám volt abban egy vibrátor! Tökmindegy, hogy miért volt ott! Az őr látta, a nő zavartan összepakolt és haza ment.
Másnap, az egész munkahelyen tudták, hogy egy vibrátor volt a táskájában! Erről csacsogott mindenki! Én sírva láttam a nőt a dohányzó helyen és mivel ismertem, megkérdeztem, hogy mia a baj. Elmondta.
Én bíztattam, hogy perelje be az őrséget, mert több törvényt is megsértettek, de a nő azt mondta, hogy úgy megszégyenült, hogy inkább felmond.
Tudod, az a nő a munkahelyen egy szolid és a férfiak számára megközelítheteetlen házas nő volt. Otthon viszont lehet, hogy egy fékezhetetlen vadmacsaka volt. De, ehhez kinek mi köze van? És miért olyan nagy dolog egy vibrátor látványa, léte? Én eleve javasolnám a tiniknek a szexuális segédeszközöket, hogy ne uborkát, gyertyát és bármi mást dugjanak fel maguknak... Vicces, hogy be se tehetik a lábukat szexshopba, hogy vegyenek.
Nem akarlak fárasztani a kisregényemmel, de ez az álszentség valóban probléma a világban.

Kedves Galai! 
Nem régtam be egyik kommentre sem. Én elmondhatom szinte csak prűd életet éltem jó 40 évig. Rokoni dolgokon meg sem fordult a fejembe. Majd egy beszélgetős oldalon pörögtünk egy "pasival", férjem, két gyerekem volt, már nem kicsik. A pasival telefonáltam is. Mély érces cigihang. Tudta a férjem, én is a nőiről. Nem nyitott házassság csak kikacsingatás. A pasi nő volt, Márti. Ekkor volt első kapcsolatom nővel. Nem bántam meg.
Mai erkölcsösködés már nekem sok, vagyis tudom figyelemelterelés más problémáról. Pártfüggetlenként éltem, élek. Találkoztam Gyurcsánnyal és Orbánnal is, sőt Moldvai kabinetfőnökei is voltam még rám nem mozdult. Akkor ez nem szexuális zaklatás volt...törvényileg. Ma a könyveket csomagoljuk be. Miért? Én is felnőtten próbáltam ki az egyneműséget. Gyerekvédelem...röhely. Nem tudom hány felső vezetö merne hazugságvizsgálóba ülni és válaszolni ebben a témába. Mindegy is ez egy erotikus oldal és mióta... pont 20 éve kiismertem az olvasók mit szeretnek. Én bármit is tudok írni.

Még valami pelaradt Kékségnek és mindenkinek írt válaszomból. (Remélem, kedves Kékség, nem rágtál be nagyon...) Leírok egy pici sztorit, hogy érzékeltessem az előítéletekkel kapcsolatos problémákat.
Negyvennyolc éves koromban eljutottan Rostock tengerpartjára. Lefeküdtem a homokba és elaludtam, mert még reggel volt és nem éreztem a levegőt melegnek. Arra ébredtem fel, hogy egyre több ember hangját hallom magam körül. Felállok és kiderült, hogy egy nudista partszakaszra feküdtem és már rengeteg meztelen ember volt a közelemben.
Két lehetőségem volt: Vagy elmegyek onnét egy ruhás szakaszra, vagy ott maradok és életemben először meztelenkedem más előtt. Én egy kicsit prűd családban nőttem fel és ezért a teljes meztelenség számomra ilyen szinten elképzelhetetlen volt. Sosem mutogattam a péniszem még a férfi vécében sem a piszoár előtt. A nidizmusról azt gondoltam, hogy ki van zárva, hogy én valaha közéjük tartozzam. Önök szerint mit tettem?
Életemben akkor nudiztam először és nem bántam meg! Azóta csak ilyen fürdőhelyekre járok! Amikor lekerült rólam a fürdőnadrág ott, akkor értettem meg az egész lényegét és az magával ragadott. És a nudizmusban alapvetően nincs szexuális alűr! Én még merev péniszű embert, aki simogatta magát bámészkodás közben még nem láttam. Persze, van ilyen is, de nem ez a jellemző. Megnézik egymást az emberek egy pillanatra, azután nem foglalkoznak egymás testével.
A lényeg az, hogy megtanultam negyvennyolc évesen azt, hogy ne gyűlöljek senkit azért, mert számomra idegen, nem értett, vagy az elveimmel ellentétes nézeteket vall. Persze, vannak olyan dolgok, amelyeket én sem respektálok ma sem, például az, ha valaki kisgyerekekkel fajtalankodik éppen azért, mert engem is molesztáltak óvodás és kisiskolás koromban... Nem otthon! De, azt is be kell látni, hogy annak a tettnek valami oka van, amely lehet akár egy betegség is. Elégnek tartom a börtönt, vagy a kényszergyógykezelést, a szexuális bűnözői listán nyilvántartást, hogy a gyerekekhez ne juthasson el többé az ilyen ember. De, nem ölném meg őket, ahogy sok ember nyilatkozza ma is.

Tetszett ez a sztori azért, mert volt benne valami valósághű, talán meg is történt, ha nem is pontosan így. De most nem erről akarok írni!
Felháborító, hogy nem csak itt, hanem sok történet kommentjében az olvasók sokszor úgy marakodnak, mint az éretlen óvodások! Mert, amit gyakran olvasok az nem érett vita, ahol észérvek feszülnek egymásnak.
"Valaki beválalná, hogy neki kapcsolata volt apjával? Cím és telefonszám a szerkesztőségbe megadva esetleges bírói itélethez mint vérfertőzés. Miért izgulnak ezekre jobban a törzsölvasók?"
Kedves Kékség! Már az elején le lehetett vonni a következtetést az írásból, hogy mi lesz a tartalma. Ha, önt taszítja annak a témája, akkor nem kötelező elolvasni. A szexualitás olyan széles palettán létezik, hogy soha nem fogjuk feltérképezni és megérteni teljesen, mi miért történik és mit miért kedvelünk meg abban.
Bár én nem feküdtem le az apámmal és anyámmal sem, minthogy férfi vagyok, ám mégis el tudok képzelni olyan szexuális helyzetet, amikor vannak, akik nem képesek ellenállni egy családtagjuk csábításának és legalább egyszer megtörténik valami közöttük. Aztán vagy belátják, hogy az erkölcsök, a társadalom elvárásai és az éppen hatályos törvények szerint hiba tovább haladni azon az úton, vagy rá lépnek arra és elindulnak... Közös akarattal!
Hatályos törvények! Ötven éve Magyarországon tilos volt a szex tizennyolc év alatt. Majd, azt harminc éve lecsökkentették tizennégy évre és azután bonyolítottak is a helyzeten, mert ma már tizenkét éves gyerek is szexelhet egy még nem felnőtt partnerrel, ha nincs vele függőségi helyzetben (tehát nem rokon.). TIzennégy éves kortól pedig elvileg bárkivel, ha nincs függőségi viszony (tehát például nem a tanára, edzője stb.) A világon ahány ország, annyi törvényi szabályozás létezik. Tehát, a törvények nem lehetnek fix etalonok, arra csak az erkölcs lehet alkalmas.
Tehát, egy bírósági tárgyalásra meginvitálni valakit az apjával régen megtörtént szexuális kapcsolatáért, azt érzéketlennek tartom. Hiszen, az legtöbbször kölcsönös és igen intenzív érzések miatt történhet meg. És, mivel a másik ember érzéseit ügyanúgy tisztelni kell, ez tiszteletlenség is a másik emberrel szemben.
Tudta például, hogy ma már a pubertás korú lányok egyre intenzívebben és nyíltabban csábítanak el akár idősebb férfiakat is? Aki , lehet akár valamelyik családtagja is? Azért teszi ezt, mert vágyik az eseményre és arra, hogy azt azzal a férfival élje át. Tehát, a lánytól indul el az egész folyamat és annak a felnőtt férfi nem tud ellenállni.
Félreértés elkerülése végett, nem azt állítom, hogy el kell fogadni ezeket a kapcsolatokat. Arra célzok, hogy be kell látni: A családon belül megtörténő események mindig megtörténtek, megtörténnek és meg fognak történni bármilyenek legyenek a törvények, a társadalom az erkölcs elvárásai és a komoly érzelmeket mindenképpen tisztelni kell.
MIért izgulnak erre a törzsolvasók? Mindezt fordított aspektusból kell nézni. Általában azok izgulnak fel ilyen események olvasására, akik még nem tapasztalták azt meg, hiszen éppen ezért fehér folt a szex térképén számukra és azért izgató. Aki már megtapasztalta, az emlékeibe és a további tapasztalásaiba merítkezik, nem ezeknek a sztoriknak az elolvasásába. És, inkább ezekre maszturbáljon, minthogy azt a valóságban is kipróbálja. Maradjon a képzelete a fantáziálás talaján, de ne váljon vággyá, amely cselekvésre késztetheti őt.
És nem az olvasottaktól válik valaki "perverzzé", hanem a vágyai miatt ám az mindenkinek a saját felelősége, enged azoknak, vagy sem. A leheteőség elutasítására viszont, csak a korábban elsajátított erkölcsi taníítások tehetik képessé, a törvényi tiltások semmiképpen sem.
Remélem, nem zavarja a kritika, vagy legalábbis elfogadja annak. Nem kell egyet érteni azzal. Valójában, nem csak önnek szántam, hanem mindenkinek, aki pálcát tör bárki fantáziálása felett. Azzal még nem árt senkinek, legkevésbé azoknak, akik őket kritizálják. Olyan kritikákat olvasok, amitől ledobom a láncot, mert nem is tudják, hogy mit kritizálnak. Ebben a műben olvasható volt a CERN-gyorsító berendezés. Rohadt drága volt megépíteni, rengeteg ember kritizálta is, hogy minek annyi pénzt bele ölni? Hát persze, hogy nem látják be az okát, hiszen nem részecskefizikusok! Kiritzálni azt, aki azt kedveli, ha elpaskolják nádpálcával? Mégis, Kinek árt vele azzal? Azért, mert valamit nem értünk, az nem jelenti azt, hogy kimondjuk: Kössük fel az összes S/M kedvelő embert! Nem értjők miért? Akkor, értsük meg, utána kritizáljuk.
Tényleg elnézést a kritikáért, nem csak önnek szólt, hanem minden kedves olvasónak, aki nem respektálja a másik ember ézéseit.

Gyönyörű!

Diomax beírására céloztam, ő próbált beszólni és arra reagáltunk.

Nem hasonlitalak össze Titeket senkivel, én az írásra értettem.

Semmi irigység nincs bennem. Miért is lenne? Az összehasonlításnak nincs értelme. Mi mind egy külön sziget vagyunk.

Tetszett az írás, szépen gördülékenyen ment a cselekmény. Gratulálok. Jöhet a következő. Ami pedig az általam legkedvelteb két íróhölgyet illeti minden jó írásukat élvezem és aszerint is pontozom. Ne legyetek irigyek csajok.

Lola! Maximálisan igazad van abban amit leírtál. Régebben én is rengeteg családit írtam amiben csak az olvasó látja, képzeli bele a családit. Pár csavarral simán átírom bárki történetét szomszéd és a szomszéd gyereke, munkatársak, ismerősök. Judit Pisti, testvárek, vagy barátok. Valaki beválalná, hogy neki kapcsolata volt apjával? Cím és telefonszám a szerkesztőségbe megadva esetleges bírói itélethez mint vérfertőzés. Miért izgulnak ezekre jobban a törzsölvasók? Ja és lehet lepontozni az írásom, Loláét és pár sokat íróét. puszi mindenkinek.

Az én történetemhez hasonlítottad olvasó és pontszámban? Hibás gondolat, ha az egy kiló paradicsomot az egy kiló körtével vetsz össze, mert csak a súlya egyezik. Az összehasonlításból az derül ki, hogy az olvasók szeretik a családi szexet, de attól még az egyéb kategóriákat nem kell betiltani. Mindenki kaphat helyet ezen a palettán, van aki magasabb pontszámokat kap, van aki alacsonyabbat, sőt van olyan író, aki egyszer jót ír, máskor meg kevésbé tetszőt. Az összehasonlítgatásnak nincs értelme, mert annyira különbözőek vagyunk. Na és most miután elolvastad, gondolom belépsz és lepontozol. Jogod van hozzá, miután elolvastad és megírod, hogy miért nem tetszett. Tanulni szeretnék belőle, megújulni.

Nincs amatőr mūelemzés, nincs siratóasszony kórus ("jááááj a lepontozók lepontozták"), csak a nyers számok: kétszer annyi olvasó és jóval magasabb értékelés. Teljes joggal.