Semmi, csak egy buli 2. rész

Agyam egyfolytában kattogott – még félig ülve, félig fekve – az ágyban. Az éjszaka történtek... Oké, csak apai vonalon tesóm, de akkor is. A társadalom, az emberek megvetése bizony pallosként lebeg a fejünk felett. Igen, de ki tudja, hány testvér van úgy, mint most mi? Azt vallja semmi, csak, egy buli. Ami valójában igaz is lehet, ha az ember elvonatkoztatja, ki is az valójában, akivel jól érzem magam. Honnan tudhatom, hogy a legközelebbi bulin az a srác nem éppen apa egyik titokba elkövetett porontya, és nem is tud róla ő sem? Ki tudja, hogy a srác, aki elvette a szüzességem tizenhat évesen a Balcsin – amikor apa közös, gyerekkori barátja családjával együtt nyaraltunk, – az a csávó éppen nem apa kölyke volt, hiszen hülyéskedtek , hogy milyen szép idők voltak a fiatalságban a párcserék, az összekavarodás. És igen, ha kisöpröm agyamból, hogy a bátyám, akkor csak egy helyes pasi a rengeteg többi közül, és csak használom a testét...
– Hol vagy királylány? – térített magamhoz Titi, arcom simogatva.
– Ha minden igaz az ágyban, Várna városában, a bá... Bátyám jóvoltából. – Kételyeim miatt elcsuklott a hangom.
– Istenem... Nők! Agyilag! – Ja az nincs neked – fejben hol voltál?
– Bunkó! – Zártam rövidre, de közben a dús fekete szőrzete között himbálódzó, – a szokványostól világosabb bőrű – farkán ragadt a szemem.

Így, világosban, tényleg nem az a kicsi kis , amire nyolc-tíz éves koromból emlékszem. Később is öltöztünk egymás előtt, de valamiért, talán a kiskamasz szégyenlősség nem engedte, hogy nézzem. No de most! Igen csak férfias így! Hé, kezd éledezni, ahogy a szája jár – biztos löki a hülyeséget, mert magán röhög.

Teszi át testem felett a lábát, térdel mellém, hogy elérje a telefonját. Pont a fejem magasságában himbálózott golyóit rejtő zacsija. Szóval semmi, csak egy buli? Aha, akkor miért is ne? Tenyerem állította meg a mozgásában a zacsit is, és a bátyám mozdulatsorát is. Szerintem megdöbbent, azért dermedt meg. A szőrszálak simogatták a tenyeremben lévő csodát. Milyen leleményes volt az Isten, vagy praktikus a természet, hogy így alkotta meg. A tüzelő nősténynek egy figyelem felhívó pont a mérlegelésben, hogy érdemes-e ezzel a hímmel az utódnemzésen dolgozni, vagy kicsi csenevész, van ettől jobb is?

De egy nagy hülye vagyok a gondolataimmal együtt! Persze, ujjaim eközben simogatták a ráncos bőrt a benne lévő tojásokkal, – jó csak egy kezdő, fiatal tyúk tojásaival. Felnézve Titi nézése mindent elárult. Kérdő, félénk és vágyakozó.

– Mit szeretnél?

– Hát bekapni! – Olvashatta ki a szememből, és közelebb húzta kezem, amit egyre szorosabban fogott. A másikkal pedig az egyre vaskosabb, nagyobb, – lassan egy elcseszett krinolinra hasonlító – húst fogta össze több ujjal, és tette a számba. Tetején az eleinte gyűrött bőr kezdett feszülős lenni. Még éreztem annyi erőt magamban, hogy bepréseljem, – főleg, hogy még igazodik, gyűrődik a szájüregemben, – teljesen a számba. Ajkaimat kívülről az erős szőrszálak birizgálták. Orrom a bőréhez dörzsöltem. Egyre jobban duzzadt, feszült a számban, kénytelen voltam kijjebb engedni fejem elemelésével. Egyre vaskosabb, keményebb lett. Szemem becsuktam, nyelvem vette át a látást, az ismerkedést ezzel a... A férfiak büszkeségével, amit már kéjbarlangom belső fele érzékelhetett.

Nyalogattam körbe-körbe, és hosszában is. Próbáltam a fejéről a redős bőrt letolni, ami védte az ezer idegvégződés végét jelentő makkját. Ujjaimmal kívülről segítettem. Igen vastag, nagyon selymes, sima és egyelőre csak a nyálamtól sikamlós. Lent a karimája alá gyűrődött a bőr. Lejjebb húztam, hogy kisimuljon, majd engedtem vissza, hogy gyűrődjön. Még nekem is izgalmas játék volt, akkor neki? Az lehetett, mert egyik keze a fejemen túrt a hajamba, a másik a feszes, igen csak pirinyó melleimet gyűrte, markolta, már szinte durván.
– Kérlek, finoman, ez nem citrom, hogy ki kelljen préselni! – Morogtam, majd megint bekaptam a vágyakozó férfiasságát. Megértette, utána már nem volt durva.

Nyelvem felfedező útja során rácsodálkozott, hogy a makk tetején a vágat milyen nagy, és a nyelvem hegye be is csusszan. Millimétereket, de mégis érezhetően. Hoppácska! Pár cseppecske. Kicsit fanyar az íze, de selymesen terült el a nyelvemen. Mégiscsak jó vagyok – az a pár pasi ezek szerint nem túlzott, hogy jól szopok, – de bátyámon kívül tán kettőnek éreztem meg az előváladékát. A többinek vagy nem volt, vagy kevés, vagy nem ennyire intenzív ízvilágú volt. Töprengésem mellett a nyelvem tovább simogatta a szám tartalmát, majd kezdtem a hosszát is felmérni ajkaim közé fogva. Jó. Jó hosszú, kellemesen vastag, de ezt az éjjel lentről is vetítette a puncim az agyamnak. Nem csalt az az érzékszervem sem. Gyorsítottam, és ő is besegített. Köhögtem, ahogy jobban torokra tolta.
– Nem tudok mélytorkozni, nem megy. – Köhögtem ki magamból. Talán mondta – és nem csak hallani véltem.
– Majd megtanítalak...

Éreztem, tud figyelni, hiába van más inger is testében. Torkom helyett inkább oldalra nyomta farkát, feszítette az arcom bőrét kifelé, szinte szakadásig. Ezt a játékot – az orált – csak adtam, nem nagyon élveztem. Jó érzés volt a tudat, hogy a másiknak örömet okozok vele, de nekem erotikusan nem nyújtott pluszt, nem izgatott semennyire sem, nem izgatott élvezésig. Elvoltam magamban, az ösztönöm, – és az egyre nagyobb rutin – tetette vele a dolgom. Titi két kézzel markolta már a hajam, húzta a fejem, de megfogtam csuklóját, és még intenzívebben szívtam, bólogattam a fejem. Az eredmény nem sokat váratott magára. Jött is rendesen, de le tudtam nyelni, mint kacsa a nokedlit. Barinőim közül néhány – már csak a gondolattól, beszélgetéstől is – öklendezik. Nekem nem jelent gondot. – Sőt elgondolkodtam az aranyesőn is, csak hát a pasiké, már szagra is erős, szúrós. – Ha túl brutális az íze, a maradékot kiköpöm, kávéval, üdítővel öblögetem az utóíz megszüntetését. Titié nem kívánja ezt. Még takarítgatom, simogatom nyelvemmel, hadd nyugodjon meg. Lassan húzta ki a számból. Arcom két oldalt fogva emelte fel fejem a feje felé.
– Ez meg mi volt?
– Hát, ha tudásom és emlékem nem csal, egy szopás. Egy semmi. Csak egy buli. – Nevettem.
– Menjünk enni, mert a tej, tejszín megvolt, utána kéne löttyinteni a kávét.
– Nem zuhanyzol le? – Megszagoltam a hónom alját.
– Mééér? Büdös vagyok? Nem bírod a szagomat?
– Imádom, egyre jobban imádom! – Szállt le fölülem, majd az ágyról, és lovagiasan a kis cicijeimet nézve segített fel.
– Visszavágót, revansot kérek!
– Menjünk kajálni. – Löktem arrébb.

Gyorsan öltöztem, öltöztünk. Természetes volt, hogy ujjainkat összekulcsolva mentünk.

Kaja után Titi bizalmaskodott, de én érezni akartam a testemen a sós víz jótékony simogatását. Fürdés, napozás, sózott-főt kukorica, narancsos szóda és önfeledt röhögés. Jól éreztük magunkat. A déli óriás palacsinta után, a rekkenő hőség már elviselhetetlen volt. A szobában sem volt jobb, a ventillátor csak a meleg levegőt kavarta. Izzadva rohantam a hidegvíz alá. Felüdítő volt. Titi, – a hülye – egy szál semmiben ült a teraszon. Igaz, a gyékényen, de akkor is. Fejem kidugva szóltam rá.
– Gyere már be te Isten barma. El akarsz vitetni bennünket?
– Gyenge vagy angolból...
– Felsőfokú.
– Vagy nem ütötte ki a szemed a recepción a „Felnőtt szálloda” kiírás

Hirtelen elgondolkodtam, és igen, tényleg ott volt. A kopottas szekrényhez lépve néztem bele a mappába. A wellness rész – egy tizenméteres úszómedence és a strand – este tizenkilenctől reggel kilencig textilmentesen is igénybe vehető. Na, ezt benéztem. Szauna az nincs, – ahol nálam alap, hogy nem nejlomban izzadok, – amúgy meg nemigen érdekel. Nemsok itt a vendég, azok is főleg idősebbek. Titi a hasamat átfogva emelt meg hátulról, és vitt az ágyhoz. Felfektetett keresztbe, és már térdelt is a combjaim közé. Nem kérdezett. – Igaz reggel én sem – arcát már fúrta is borostásodó cunámhoz. Ki gondolta, hogy ez a részem is igénybe lesz véve?

Nem sokat teketóriázott. Nyomta a nyelvét a lyukamba, majd vad nyelvcsapásokkal a csiklóm kényeztette. Tudtam, ha ilyen tempóban halad, gyors menet lesz. A reggeli masztimjaiból kiindulva nem tartóztatom magam. Aminek jönni kell, hát had jöjjön.

Talán szégyenemben, – hogy ilyen gyorsan végeztem – alig adtam hangot a kéjemnek, maximum a bőséges váladékom jelezte kész vagyok. Titi nem csodálkozott, nem vont kérdőre, felállt, és a lomposát már tolta is belém.

Mi van? Ja, csak egy gyors menetre kellek számára is? De nem!

Betette, rám borult, majd csókolt, melleimet szopta, gyengéden fogta fogai közé és húzgálta, csavargatta bimbóimat. Kezdett visszaterelni a szex ingoványos – de rendkívül kellemes – talajára. Lassan, komótosan húzta ki, tolta be.

Érezhetően – a nyalásommal ellentétben – nem sietett. Izzadtunk, mint a lovak. Nekünk is szinte habzott a testünk. Mozdult, engem felnyársalva tartva. Jó volt ráülni, a langyos levegő is hűsítette csapzott bőrömet. Bátyám vállán támaszkodtam. Amikor gyerekként birkóztunk, mindig én győztem. Most már – felnőtt fejjel – tudom miért. Válláról levéve kezem a csuklóit fogtam meg, és fektettem kétvállra. Összenevettünk. Tuti mindketten a gyerekkori emlékekre gondoltunk. Egyre gyorsultam, és amikor ujja hegye közénk szorulva a csiklóm simogatta, hörögtem, sikoltoztam, dobáltam fejem, hajammal csapkodtam arcát. Elég intenzív és hosszú élvezetem kezdődött. Nem engedett, átfordított, és benne tartott a tutiban, a bizonytalan lebegésben. Értett a nőkhöz a tesóm. Már vergődve szenvedtem a jótól, és féltem, nehogy túlcsorduljak, mint a zabálásban. Mi történhet? A kaját visszahányom, itt , vagy besz@rok? Szerencsére azért ő sem tudta a végtelenségig türtőztetni, visszafogni magát. Sátáni hörgés közepette spriccelt a melleimre.

Szétkentem magamon, hogy ne folydogáljon szanaszéjjel. Mindketten csak pihegtünk. Én beszundítottam. Jól esett. A délutáni városba sétálás – az alvásom miatt – így kútba esett, helyette vacsora előtt, kéz a kézben mentünk sétálni a végtelen homokos tengerpartra.

Felszabadult érzés volt kéz a kézben sétálni, néha ölelkezni, mint egy szerelmespár, csókban összeforrni. Tudtuk, hiába csak mostohatestvérség, akkor is vétek, bűn, de ezt felfoghatjuk úgy, hogy semmi, csak egy buli.

Anya telefonált. Szokásos aggódás a kicsi lánya iránt. Titire ráparancsolt, hogy vigyázzon rám, ez a lökött meg azt mondta, mindenki elől dugva tart. Anya megkönnyebbült, pedig a magyar nyelv ezért (is) bonyolult egy más anyanyelvűnek. Ha egy magyar, egy anya nem is gondol most a dugva egyéb értelmezéseire. Mosolyogtam.

Egy kis ligetszerű, – vagy csak egy mesterséges széltörő, – fás részbe húzott be Titi. A kezdeti csókolózást felváltotta egymás tapizása.

Ha buli, hát legyen lúd.

Kivettem sortjából farkát, és keményre fogdostam. Neki sem kellett több. Egy padhoz vezetett, a padot megkerülve, a háttámlának nyomta a hasam, hátulról ölelt, pólóm alá nyúlva simogatta kicsi mellkezdeményeim, majd hátrább léptünk. Előre nyomta felsőtestem, talpaim terpeszállásba tolta. Addig ténykedett, hogy szabaddá tette combom tövénél a kéjnyílásom, és éreztem, hogy tolja belém férfiasságát.
– Hé, azért ezt mégse!
– Mert? Mitől félsz? Vacsoraidő lesz, itt a madár se jár, vagyis de, nézd, ott az a szemét mókus a fa törzsén csüngve kukkol! – És tényleg. Ott volt és felénk nézett.
– Figyi tesó! Arra figyelj, hogy a mogyoróid el ne vigye másirányú elfoglaltságod közben!

Nevettünk, de már tempósan tolta belém, húzta ki belőlem szerszámát, derekamnál tartva, hogy csak picit inogjon a testem. Ennek ellenére is erősen markoltam a pad háttámláját. Kezei a cicimre csúsztak, ezért kissé rám hajolt. Egy pasim volt, aki ennyi potenciállal bírt, de kiderült róla, hogy füvezett (cigi formájában) és az serkentette. De ha csökkent a fű hatása, kipukkant, mint egy lufi. Tesóm – tudtommal – nem kábszerezik, valószínűleg apám potenciálját örökölte, mert anyám a fodrásznál – amikor elkísértem még gyerekként – mindig azt mondta a barinőinek, hogy „Ennek az embernek semmi nem elég! ” Most esett le a tantusz, mi az, ami nem elég. Titi kemény tempóban gyömöszölt, de nem tudtam beleélni magam, hiszen én voltam a figyelő, nehogy jöjjön valaki. Nyakamba fújta az egyre forróbb leheletét. Zavart a szituáció, ennyire soha nem voltam nyílt és bátor, főleg a szabadban. Mama erkölcse, hitre nevelése – ugyan már csak csírájában, de – dolgozott bennem. A nunám nem a kéj, hanem a huzamos és sűrű szex miatti súrlódástól bizsergett. Próbáltam elterelni a figyelmem. Tudtam, orgazmusra, – főleg itt – most nem vagyok képes. Ha nekem nem jön össze, akkor legalább neki legyen jó.

Gondoltam egyet, mozdultam, hogy kicsússzon. A farka a saját nedvemtől csillogott. Gyorsan rácuppantam, kicsit letisztítottam, majd lenyomtam Titit a padra, és vele szemben ültem az ölébe. Izegtünk-mozogtunk. A ruhában nem tudtuk olyan könnyedén elhelyezni különböző testrészeinket, de végre sikerült, és már éreztem csiklandozását, ahogy halad befelé barlangocskámba. Szűk voltam, hiába tágított hátulról, hiába a nagyterpeszben ülés az ölében, belül maradt az én saját méretem. Hirtelen belém hatolt a rossz érzés: ezen a kis résen egy gyerek feje hogy jön ki? Nem is akarnám megérezni! Vagy nem kell, vagy császár. Lassan mozogtam. Csókolóztunk, kiszáradt szájjal, nem is volt olyan jó. A fülét harapdáltam. Gyerekként – amikor birkózás közben eszembe jutott, hogy Tyson leharapta boksz közben az ellenfele fülét – nekem is fegyverem lett. Ha csiklandozott, bevettem a számba. Tudta, megteszem, ha muszáj. Már akkor is fura volt, ahogy ledermedt. A félelemre fogtam, de mai – felnőtt – fejjel rájöttem, hogy neki az kellemes volt. Most is szuszogott, a seggem fogdosta, lassan mozgatott.
– Figyelj a külvilágra légyszi! – Mondtam.

De ekkor már fúrta be a fejét a pólóm alá – pólóm megemelve, szinte szétszakítva – és már szívta is be a mellem. Megint vad volt, – vagy úgy éreztem – talán azért, mert a ruha is feszítette a testemhez. Igazából az a kicsi vágy is elillant az agyamból, hiába küldte ezerrel az ingereket testem több része. A hely az, ami blokkolt, de jó testvérként úgy voltam vele, hogy ha már ez megesett köztünk, akkor legalább neki jó legyen. Mozogtam le-fel, körözött a seggem. Ő haladt a maga ütemében felfelé. Agya sötétedhetett, mert harapott, markolta fenekem. Bírtam, tűrtem egy darabig, de van egy határ, amin túl már nem tudok tovább elfogadó lenni a mások által okozott fájdalomban.

Na, ezért nem szülök majd természetes módon.

Lemásztam elé. Tenyeremmel megtöröltem lábamközét, és leguggoltam. Tudtam, így gyorsabban jutunk el az eset végére. Nem teketóriáztam. A felfokozottsága, – a farka robbanáshoz közeli állapota – serkentett, hogy gyorsan tegyek pontot a dolog végére. Most csak rá kellett figyelnem, – meg a kezdődő csipkedésre az alhasamba, ami a kielégületlenségem miatt jelentkezett.

Finoman szorítottam ajkaimmal a kemény rudat. Nyelvem szánkázott a szájüregemben lévő hímtagon, miközben bólogattam. Tudom, ez – főleg a férfiaknak – úgy tűnhet, hogy egy sima folyamat, egy semmi. Pedig egy összetett dolog, hogy nyelvem a makkot, a makk alatt felgyűrődött fitymát tologassam, simítsam a kidudorodó főeret és a mellékereket.

Egy erotikus könyvben olvastam, hogy a férfiasság golyókhoz közeli oldalán fut a húgycső, ami ilyenkor dagadt, kemény, mintha izom lenne, és nyomásra érzékeny. Ezt ajkaim cselekedték. Eddig nem volt panasz az effajta tudásomra. Most sem érte szó a ház elejét. Titi a fejemet fogva segített be, irányított, majd állított le, és ürített. Én három ujjam nyomtam a szájába, hogy ne legyen olyan hangos. Teste elernyedt. Még tisztogattam, nyugtattam, pihenőre simogattam farkát, majd mellé ültem. Fejét vállamra tette, pihent. Gyors légzése is kezdett csitulni, természetes üzemmódra váltani. Fejét megemelve csókolt. Fura volt, hogy eddig egy pasim se csókolt meg, ha a számba élvezett. Hosszan, türelmesen smároltunk. Neki talán a csillapodáshoz kellett, nekem a kielégületlenségem feledtette. Lassan, egymás derekát átkarolva sétáltunk vissza a szállóba.

Gyors tisztálkodás után irány a vacsora. A lobbyba érve egyik barátnőm csöngetett a telón. Hiába közöltem hol vagyok, gyorsan elhadarta az örömhírt, hogy terhes a dúsgazdag pasijától, aki megígérte, hogy elválik, és közösen nevelik a gyereket. Én óvatosságra, megfontolásra intettem, szinte biztos voltam benne, hogy a pasi a tutit egy csitri miatt nem adja fel. Titi a recepciónál állt, és egy fura magyarsággal beszélő párnak segített. Ahogy később elmesélte, egy erdélyi román, de magát magyarnak valló pár nem tudott dűlőre jutni a recepciós férfival. A fiatalok németül próbáltak, – kézzel-lábbal – magyarázni, hogy a kártyán nincs annyi pénzük, de készpénzben, euróval fizetnek. A szállodában viszont ki volt írva, hogy csak kártyás fizetés megengedett. Titi nyugtatta őket. A gyenge angolságú recepcióssal megértette: ő kifizeti kártyával, a srác meg neki fizet euróval. A pasas nehezen értette meg, a főnökét hívta, hogy lehetséges-e, hogy más kártyájával fizetnek. Végül rendben lezongorázták, mindenki örömére.

Ez alatt volt időm megnézni a párocskát. – Az idős, őszhajú, borostás recepcióson mit bámultam volna? A csajon nagyon látszott – a magyarok által csak cigánynak mondott, közben székely – vérvonal. Barna bőr, sűrű, fekete, bizonyosan erős szálú, derékig érő, a lovak emlékeztető haj. Én sem voltam magas a százhatvannégy centimmel, de a csaj szerintem egy tízessel alacsonyabb volt, igaz sarok nélküli papucs volt rajta. Korát én a tízes évei végére saccoltam. Farmer, és bő, barna, ujjatlan felső volt rajta. Idegesen dobta hátra a haját, akkor láttam meg a férfiakat is megszégyenítő . A srác átlag méretű volt, vékony, világosbarna hajú, inkább szláv forma, sem mint székely.

Mi elmentünk vacsizni. Jó fejnek tartottam a tesóm, hiszen a srácnak terminált kellett volna keresni, rátenni a pénzt. A pihenéstől, üdüléstől vette volna el az időt, és a rossz szájízzel indulás rányomta volna a bélyegét az itt tartózkodásukra is. Büszke voltam rá, áradoztam, milyen melegség öntött el a tette után, mikor hirtelen megjelentek az asztalunk mellett. A csajon bő, fehér felső volt. Gyanús volt, vajon mit rejteget, de nem terhes, inkább a melleit. A ruha buggyanása arra engedett következtetni, hogy nem egy melletlen picsa, mint én.
– Sziasztok! Még igazából meg sem köszöntük a segítséget! – Szólalt meg a lány kellemes, csilingelő hangon.
– Én Kyra vagyok, a vőlegényem pedig Rikárdó. – Felálltunk, gyorsan elrebegtük a nevünket kézfogás közben, kerülve a kapcsolatunk jellegét. A srác vette át a szót.
– Ha nem zavarunk, ehetünk az asztalotoknál? Legalább hálálkodhatnánk Tibinek, meg természetesen neked is – fordult felém. Engem a düh majd’ szét vetett. Nincs kedvem beszélgetni, vagyis hazudozni, hiszen azt nem mondhatjuk meg, hogy testvérek vagyunk.
– Persze, gyertek. Jó társaságban jobban telik az idő. – Invitálta őket Titi, én meg tudtam volna ölni a szememmel.

Szerencsére ők vitték a prímet a beszélgetésben. Grazban dolgoznak egy szállodában. A srác konyhai kisegítő, a lány meg szobaasszony. Amúgy Marosvásárhelyiek. A srác huszonhét éves a lány tizenkilenc. Szerencsére sokat beszéltek. A srácok két-két korsó gurítottak le, mi, csajok, a pohárral sem ittuk meg. Vacsora végén Rikárdó vetette fel:
– Van finom házi áfonya páleszünk. Megkóstoljuk? – Én nem díjaztam az ötletet, Titi viszont azonnal rávágta.
– Gyerek még az idő. Kóstoljuk meg!