Az ifjúság édes madarai 2. rész - Evi, az ártatlan

A Csöcsike Vokállal történt első kalandom után máshogy kezdtem nézni a hozzám betévedő kiscsajokat. Hamar ráállt a szemem, hogy melyikük az akivel csak poénkodni lehet, melyikük az aki egy kis flörtben is benne van, akinél egy érintés, egy ölelés, egy seggrepacsi is belefér és melyik az akinek csak annyit kellene mondanom, hogy: meg akarlak baszni és már tenné is szét a lábait.
Volt ilyen is, olyan is. Úgy éreztem felfedeztem egy gyönyörkert bejáratát, de mivel láttam, hogy van alany bőséggel, nem akartam bedönteni a kaput, csak akkor léptem tovább egy – egy lépéssel ha biztos voltam a dolgomban.
Evinél semmiben sem voltam biztos. Egy csendes, szolid, illemtudó lány volt aki nem csapódott egyik sulis bandához sem. Volt pár osztálytársa akikkel jóban volt, de általában egyedül jött be a boltba is, meg amennyire tudtam sulin kívül is egyedül mászkált. Egy vidéki házaspár egyszem gyereke volt, akit felküldtek a fővárosba tanulni, hogy vigye valamire.
Vele is sokat beszélgettem már októbertől és mikor januárban kezdtek ritkulni az együttlétek Csöcsikéékkel, egyre többet dumáltunk. A szépségére, testére irányuló bókjaimat mindig lesütött szemmel fogadta, néha még el is pirult, de valahogy azt éreztem több van ebben a csajban, mint amit mutat.
Evelinnek hívták, de mindenki csak Evinek szólította. 15 éves múlt, kb 160 cm magas volt, vékony derék, gyönyörű kerek segg, formás, tenyérbe illő mellek, szép arc, hosszú, világosbarna haj, formás combok, szóval nagyon rendben volt. Annyira, hogy ha megláttam szinte faltam a szememmel. Egyszer meg is kérdezte:
– Péter bácsi, van valami az arcomon? Vagy miért néz rám olyan furán?
– Semmi nincs, csak etetem a szememet.
– Tesék?
– Tudod a szem szépséggel lakik jól, te meg egyszerűen gyönyörű vagy.
Persze rögtön szabadkozni kezdett, de láttam, hogy azért jól esett neki amit mondtam. Ezután mindig úgy jött be, hogy jól kigyönyörkodhessem magam. Has be, mell ki, fej felemelve, én meg csak csorgattam a nyálamat.
A beszélgetésen és a flörtölgetésen kívül semmi nem történt, egészen január végéig, viszont mondhatni barátként kezelt. Minden fontos dolgát megosztotta velem és mivel figyeltem rá, nemcsak elengedtem a fülem mellett amiket mondott, ő is meghallgatta ha tanácsoltam valamit, vagy megtanítottam egy – két alapigazságra.
Akkor már kb. Két hete semmi se volt Gyöngyiékkel és gondoltam valamelyik ígéretes lánynál bepróbálkozok, erre délután megjelent Evi kisírt szemekkel.